Zanox - Kockázatok és mellékhatások
2022.05.26.

Sőt egyenesen kell is, ha vissza akarunk utazni az időben, állítja Baranyi Benő a Zanox - Kockázatok és mellékhatások című debütáló rendezésében. A sci-fi műfaji elemeit a kisrealizmussal és a felnövéstörténetek kliséivel keverő mozi minden hibája ellenére biztató alkotói indulás. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.

Misi (Bálint Előd) egy Zanox nevű, kísérleti szorongásoldó gyógyszert szed, aminek az érettségi miatti stressz mellett az is az oka, hogy szélsőségesen rossz szociális érzékkel rendelkezik. Évek óta tetszik neki az egyik osztálytársnője, Janka (Erdős Lili), ám nemhogy nem meri megszólítani, akkor sem megy el vele bulizni, amikor a lány kéri meg erre. Az érettségi ünneplése aztán tragédiába torkollik, Misi kórházba kerül, ahol egy obskúrus pirosorrú bácsi citromleves üvegben tárolt házi pálinkával kínálja. Az ital hatására pedig Misi visszakerül a szóbeli érettségi reggelére, és megpróbálhatja helyrehozni korábbi hibáit. 


Jelenetek a filmből

A Zanox elsősorban azért működik, mert bár a magyar filmekben ritkán látható helyszínekkel és műfaji sémákkal dolgozik, az egész valójában nagyon is ismerős. Baranyi Benő – a legszebb közönségfilmes hagyományokat megidézve – valós problémát állít a cselekmény középpontjába, Misi szorongása és kommunikációképtelensége generációs látleletként működik, a valószerűség pedig az utolsó pillanatig jellemzi a filmet, hiába az a bizonyos fantasztikus elem. 

A rendező gátlástalanul használja a nosztalgiát, és eközben a magyar néplélek legmélyebb bugyraival kommunikál. A bundáskenyeret csíkos zacskóba csomagoló nagymama, a pálinka, aminél jobb, ha nem kérdezünk rá, miből készült, a szóbeli érettségi rövidujjú inges tanárai, Dunaújváros kopott panelházai mind-mind a néző bensőjét szólítják meg, ráadásul ez a hatásmechanizmus kettős - egyszerre kacsint a nyolcvanas-kilencvenes években felnőtt generáció felé, és szól nagyon hitelesen a mai tizen- és huszonévesekhez. 

A Zanoxból ugyanis hiányzik az a fajta sematizálás, és rossz értelemben vett leereszkedő hangnem, mely az ilyen felnövéstörténeteket gyakran szokta jellemezni. Ismerős karaktereket mozgat, azokat mégis képes izgalmassá tenni. Baranyiék hihetetlenül jól használják az apró jelzéseket, így pedig hiába a relatíve rövid, 85 perces játékidő és a cselekményorientáltság, kifejezetten sokat tudunk meg a szereplőkről. Remek példa erre Janka és Misi első filmbéli találkozása, ahol a szereplők közti távolságból, a színészek testbeszédéből és a köztük érezhető elhangoltságból pillanatok alatt nyilvánvaló lesz a két főhős közötti kapcsolat. De kettejük családi hátterére is ilyen apró részletekből következtetünk: Janka egy ponton megkérdezi Misit, hogy nem szereti, ha simogatják? Mire a fiú azt válaszolja, hogy „sosem simogattak.”

Ez a mondat pedig azért is jó kapaszkodó számunkra, mert megmutatja, hogy a Zanoxon milyen nemzetközi trendek hatásai érződnek. Az elmúlt (nagyjából) két évtizedben jelentősen megváltoztak a népszerű popkulturális termékek férfi hősei, ma már nemcsak tökéletes testű, a szívük választottját mindig a megfelelő pillanatban megmentő alfahímek lehetnek főszereplők, hanem visszahúzódó, szorongó srácok is. Elég csak a Netflixen futó Szexoktatásra mint a séma tankönyvi példájára gondolnunk. 


A képek forrása: MAFAB

És akkor itt van ez a fiú, akinek az életébe egy olyan lány érkezik meg, aki mindenben az ő szöges ellentéte, hiszen extrovertált, könnyen teremt kapcsolat, így pedig idővel kirángatja a fiút a komfortzónájából. Misi és Janka történetében azért más ez kicsit, mert a lány csak a kezdőlökést adja meg, végül a fiúnak kell aktív cselekvővé válnia, és saját kezébe vennie az életét. 

Kifejezetten rokonszenves a Zanoxban, hogy tisztában van a műfaji hagyományaival, és azzal, hogy tulajdonképpen semmi újat nem csinál, miközben erre reflektál is. Az első jelenet például hihetetlenül humoros módon fordítja ki a sorozatgyilkosos thrillerek gyakori kliséjét, amikor a pszichopata lesből támad. Sőt, az egész filmet végigkíséri Bozai József, a magyar szinkron és a különböző országokból importált kommersz filmek emblematikus hangja, aki a moziban megjelenő feliratok nagy részét felolvassa, ami helyenként teljesen indokolatlannak tűnik, hiszen könnyedén el lehet olvasni, mi van a képernyőre írva. De ez valójában szintén kétfenekű poén: tisztelgés a közönségfilmes hagyományok előtt, ugyanakkor szellemes kikacsintás azok felé, akik vevők az ilyesfajta reflexióra és a film által tudatosan használt camp esztétikára. 

Az efféle humor mellett Baranyi Benő a gyeplőt sem fél elengedni: szól a Groovehouse, a szereplők pedig a legabszurdabb helyzetekbe keverednek. Janka korábban is felidézett angol érettségije az egyik leghumorosabb jelenet, amit az utóbbi időben moziban lehetett látni (nem csak a magyar mezőnyt tekintve), de az is szemtelenül vicces, ahogy egy alternatív idővonalon a gyógyszert tesztelő fafejű doktorból modellek után kajtató, színes ingeket hordó örökifjú lesz. Jót tesz továbbá a filmnek, hogy nem használja túl a „visszatérek az eredeti pontra” formulát, hanem idővel egy logikusan felépített fordulattal megnehezíti Misi útját, így pedig az időutazás nem válik önismétlővé. 

Ettől függetlenül az utolsó fél órára érezhetően lendületét veszti Baranyi rendezése, a poénok sem jönnek már olyan számban, mint korábban, és a befejezés is némileg légből kapottnak érződik, ilyen szempontból pedig felvethetőek a forgatókönyv apró szerkezeti hibái. Néhány mellékszereplővel talán kezdhetett volna többet a film, de utóbbit valószínűleg azért érezzük így, mert nagyon jó kisugárzású színészeket sikerült találni az epizódszerepekre is. 

A Zanoxot valószínűleg sokkal kevesebben fogják megnézni, mint ahányaknak tetszene. Pedig ötletes és kedves film, amely közben nem kell gyanakodva oldalra tekintgetünk, hogy vajon a mellettünk lévő látja-e a mosolyunkat. Mert minden bizonnyal éppen ő is nevet. 

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Szerző: Vigh Martin
Címkék: Mozipremierek 2022