A Downton Abbey című kosztümös dráma 2010-ben a brit ITV csatornán indult el világhódító útjára. Talán a sorozat szellemi atyja, Julian Fellowes sem gondolta volna akkor, hogy az angol arisztokrácia és az őket kiszolgáló személyzet intrikákkal, botrányokkal és szerelmekkel átszőtt története milliókat ültet a tévé képernyője elé. Pedig ez történt, az 1910-es években játszódó mű rövid idő alatt lett nemzetközi siker és közönségkedvenc. A rajongók töretlen szeretete nélkül a Downton Abbey: Egy új korszak nem készülhetett volna el, a hat évadot megélt széria után a mozifilmek elsősorban nekik szólnak.
 Jelenetek a filmből |
A sorozat tulajdonképpen egy minőségi és stílusos szappanopera, melyet remekül kiegészít a történelmi, kulturális és szociális kontextus, ilyen a Titanic elsüllyedése, az első világháború, a spanyolnátha, a női mozgalmak, a két világháború közötti bizonytalan időszak, vagy az írek szabadságharca. A valós események behálózzák a fiktív yorkshire-i kastély lakóinak életét, legyen az úr vagy inas, hölgy vagy szobalány.
A Downton Abbey-ben párhuzamosan kísérjük figyelemmel az angol társadalom felső és alsó osztályának tagjait, ezáltal mikroszinten, egy házon belül láthatjuk, hogy milyen elvek szerint működött az akkori Nagy-Britannia, hogy miről értekeztek az előkelő szalonokban és miről beszélgettek az alagsorban dolgozó cselédek.
A cselekmény fő mozgatórugója azonban az érzelem. A kezdeti évadok kitüntetett párja Lady Mary Crawley és Matthew Crawley voltak, akik nyolc éves huzavona után találtak végül egymásra. Ám rajtuk kívül megannyi szerelmi fellángolásnak és összetört szívnek lehettünk szemtanúi, karakterek jöttek és mentek, miközben egy dolog állandó maradt — az 1200 éves hampshire-i Highclere kastély impozáns falai mindig tárt karokkal üdvözölték a nézőket, és a sorozat lehetőséget nyújtott arra, hogy kiszakadjunk a rohanó világból és elmerüljünk az angol vidék szépségében, és visszautazzunk ebbe a letűnt korba és fényűző közegbe, ahol a komornyik ajtót nyit, ahol inasok és szobalányok öltöztetik a lordokat és a hölgyeket, és ahol csengőszóra siet mindenki a dolgára.
 |
Julian Fellowes kivételes tudással és szakértelemmel rendelkezik erről az időszakról, hiszen újra és újra a boldog békeidőket választja történeteinek alapjául. 2001-ben Robert Altman és Bob Balaban ötlete alapján Fellowes írta meg a Gosford Park forgatókönyvét, amelyért Oscar-díjjal jutalmazták. Az író már abban tökélyre fejlesztette az elit és a szolgák hierarchiájának bemutatását, ahogy a figurák keresztezik egymást, ahogy elkülönül a két osztály, látszólag harmonikus szimbiózisban vannak, miközben mindenki csak a szerepét játssza. A lenti és a fenti közösség körein belül egyaránt megtalálható a képmutatás, a titkok és az ártalmatlannak induló, ám végzetes következményekkel járó pletykák terjesztése.
A Gosford Parkban megismert karaktertípusok, mint a házsártos grófnő, a ház tekintéllyel bíró ura, a vonzó és fiatal hölgyek, a fontoskodó komornyik, a cserfes szobalányok és a pimasz inasok a Downton Abbey-ben szintén jelen vannak, olyannyira, hogy például Maggie Smith mindkét darabban hasonló szerepet tölt be, és csípős megjegyzései a sorozat leghumorosabb pillanatait okozzák.
A 2015-ben véget ért Downton Abbey-ről már akkor sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb valamilyen formában folytatódni fog. Négy évvel később meg is érkezett a Downton Abbey című mozifilm, amit Michael Engler rendezett. A kétórássá bővített epizódban a királyi látogatás köré szerveződnek az események és mindenki lázasan készül a kitüntetett személy fogadására. Persze a bonyodalmak, kételyek és vívódások sem hiányozhatnak, de a film nem vállal túl nagy kockázatot, és megmarad nosztalgikus időutazásnak.
A második Downton-film megkísérli azt, hogy a cselekmény több legyen, mint társalgások és estélyek sora. Fellowes ezúttal az elbeszélést két szálra fűzi fel: míg a család fele és a személyzet néhány tagja, köztük az egykori hű komornyik, Carson átszelik a csatornát és a festői szépségű francia Riviéra felé veszik az irányt — azzal a céllal, hogy rendezzék a grófnéra hagyott villa sorsát —, addig a ház leendő úrnője, Lady Mary (Michelle Dockery) elfogadja a British Lion filmcég ajánlatát arra, hogy Downtonban forgassanak filmet. A környezetváltás (mediterrán tengerpart), valamint a lelkes rendező és különc filmsztárok inváziója felkavarja az állóvizet.
 A képek forrása: MAFAB |
A Downton Abbey: Egy új korszak egyrészt a Maggie Smith által megformált Violet Crawley fiatalkori afférjáról rántja le a leplet és okoz nyugtalan perceket a fiának, Robertnek, másrészt a filmforgatás kapcsán filmtörténeti betekintést kapunk a húszas évek végébe, amikor a némafilmek hanyatlásnak indulnak, hogy aztán a helyüket fokozatosan átvegye a hangosfilm. A Downtonba érkező stáb, élén a rendezővel, Jack Barberrel a forgatás felénél Lady Mary javaslatára dönt úgy, hogy némafilm helyett hangosfilmre váltanak. Innentől fogva voltaképpen az Ének az esőben cselekménye pereg le előttünk: a csillogó hollywoodi sztárról kiderül, hogy a beszéde nem a moziba való, ezért megmentőként Lady Mary lesz a színésznő szinkronhangja.
A jelentős szereplőgárdával dolgozó Julian Fellowes odafigyelt arra, hogy mindenki a maga módján kibontakozhasson, éppen ezért mindkét cselekményszál további apró elágazásokra oszlik, így például aggódhatunk azon, hogy vajon mi baja lehet Corának, hogy miként alakul Tom friss házassága, hogy hol lehet Mary férje, és vajon a nőt meghódítja-e a sármos rendező. Legyen az Violet múltja, vagy az egykori lakáj, Molesley hollywoodi álmai, esetleg a főkomornyik, Thomas új élet utáni vágyakozása — csupán pár jelenet erejéig foglalkoznak vele, így kevésbé tudják a nézőt érzelmileg bevonni, háttértudás nélkül pedig különösen megnehezítik ezt azoknak, akik önálló filmként tekintenek rá.
A rendező, Simon Curtis (Egy hét Marilynnel, Hölgy aranyban) hűen idézi meg a Downton Abbey világát, melynek attrakciója továbbra is maga a magasztosan álló ház, amit számtalan nagytotálban csodálhatunk meg. Ugyanez elmondható a zenéről (a régről ismert dallamok csendülnek fel), valamint a színészek játékára sem lehet panasz. Az összeszokott társulathoz könnyedén csatlakoztak az újonnan érkezők, mint a rendezőt alakító Hugh Dancy, vagy a színészek bőrébe bújó Dominic West és Laura Haddock.
A Downton Abbey: Egy új korszak több aspektusból is valaminek a végét jelenti, illetve valaminek a kezdetét. Immáron a harmincas évekbe lép át a történet, mely mind a felső tízezer, mind a középosztály életében megannyi változást von maga után, ennek a keresztmetszetét képezi le a Downton Abbey. A film lezárása jelképes, jelentheti azt, hogy immáron végső búcsút intünk a szeretett Crawley családnak, de ahogy a ház generációról generációra öröklődik, az sincs kizárva, hogy — a rajongók legnagyobb örömére — pár év múlva ismét viszont láthatjuk őket.