Cseh Tamás. Bérczes László beszélgetőkönyve
2008.12.15.

Az életinterjúknak általában létezik egyfajta bejáratott, lineáris menetük. Bérczes László és Cseh Tamás, noha időrendben rajzolják föl a pályaképet, mégis eltérnek a bevált sémától. Jó okkal teszik. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.

Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, és holnap elkezdődik egy kemoterápiás kezelés.” Ezzel a mondattal indul a kötet 2006. augusztus 27-én. A szituáció a beszélgetések során elméletileg megkerülhető lehetne. Döntés kérdése: Cseh Tamás a jól megválasztott kérdésekre felelve végigtekinthetne az életpályáján anélkül, hogy a nyilvánosság elé tárná a betegségét, elegánsan elválasztva a privát szférát a nyilvános-művészitől.

Elméletileg megkerülhető, gyakorlatilag föl sem merül ez a lehetőség.

Nem pusztán azért, mert a beszélgetőtársakat hosszú barátság köti egymáshoz, aminek a fényében őszintétlenségnek minősülne a helyzet elhallgatása. És nem is csak azért, mert a „csehtamásság” műfaja a közvetlen kapcsolatteremtésre épül, az estek után az érdeklődők körében maradó, borozgató, beszélgető, vitatkozó dalnok éppen hogy a személy és a szerep közti távolságot igyekszik megszüntetni.

Legfőképpen azért nem, mert Cseh Tamás páratlan pályafutását éppen a privát szférában megjelenő közös tapasztalatok megformálása hitelesíti.

A hetvenes évek elején, egy arra igencsak kevéssé alkalmas korban Bereményi Géza és Cseh Tamás kompromisszummentes munkába fogtak. Bérczes László beszélgetőkönyve pontosan írja le ennek a szabad helyzetnek a létrejöttét, azt az állapotot, amelyben a dalok belső késztetésre születnek meg, saját használatra, illetve szűkebb társasági körök számára. Az, hogy később színpadra, az országos nyilvánosság elé kerülnek, nem játszik közre a létrejöttükben, a hang megtalálásában. E kompromisszumnélküliség előfeltétele éppen az volt, hogy a dalszerzés mindvégig megmaradhatott pusztán a belső alkotói feltételeket szem előtt tartó, ha úgy tetszik, privát ügynek. S épp ez a különleges autonómia tette lehetővé, hogy olyan közösségi élménnyé válhassanak, amely közvetlenül a privát élettapasztalatokban találja meg a kapcsolódási pontjait. A szűkre zárt Kádár-kor (és ami később belőle visszamaradt) a mindennapi reményeket és félelmeket is kompromisszumok tárgyává teszi, és ennek az élethelyzetnek a tragikomikumát a klasszikus dalokban megszólaló figura nem is annyira kimondja, mint inkább megjeleníti, a belülről ismerős tétovaság, önsajnálat vagy éppen önáltatás finom iróniával ellensúlyozott fordulataival idézi meg. Bereményi Géza és Cseh Tamás dalszerző munkásságának (beleértve a Mélyrepülés című műsort is, amelyet éppenséggel Csengey Dénes írt) a jelentőségét az adja, hogy dalaik ennek az esendőségnek a közös tapasztalatára épülnek.

Cseh Tamás
Cseh Tamás

A kötet azon túl, hogy részletes pályaképet nyújt, fotókkal illusztrált anekdoták izgalmát adja, és természetesen portrét is fest a hőséről, annak minden indulatos ösztönösségével, kamaszos-romantikus lendületével együtt. Bérczes László rendkívül tudatosan irányítja az életinterjú menetét, helyenként megállítva az elbeszélést egy-egy pillanatnál: „Várjunk még ezzel, Tamás. Legutóbb már végre találkoztatok Gézával… (…) Írd le azt a srácot, azt a 25 éves fiatal írót, aki beköltözik hozzád…” Ám amellett, hogy igyekszik időrendben végigkövetni az életpályát, a szokatlan műfajmegjelölés – „beszélgetőkönyv” – sem véletlen: valódi beszélgetés zajlik a kötet lapjain, ahol Bérczes önálló szólammal rendelkező szereplőként lép színre. Három idősíkon zajlik a „történet”, az elbeszélés múltidejében, a beszélgetések jelenében és a betegség bizonytalan, vészterhes jövőidejében. Bérczes az elsőnek az irányítója, a másik kettőnek, mondhatni, dramaturgiai tényezője, az interjú keretein túli, saját célokkal, vágyakkal rendelkező alakja. Mindezzel persze ellensúlyozni is igyekszik a kiinduló helyzetet, nem a betegség fenyegető mivoltát, hanem a helyzetben rejlő tragikus – tehát a beszélgetés „normális” menetét ellehetetlenítő – dramaturgiát. Amihez aztán jó partnerre talál Cseh Tamásban, aki mindvégig maró fekete humorral ejt szót a rákról: „Várjál, ne keverjük össze, a végét én járom. Te szerelmes vagy, én meg rákos. Két külön cipőben járunk, barátom. Úgy bizony.”

A fentiek alapján nem meglepő hát, hogy a könyv nem csupán Cseh Tamás nyilvános pályafutását, illetve annak legendáriumát rögzíti. Velük azonos hangsúlyt kapnak a bakonyi indiántáborok, a kővágóörsi és a bakonybéli házak – ha röviden meg kellene nevezni mindezek közös kapcsát, a belső tétjét, talán azt mondanám, hogy az életforma megválasztásának a szabadsága. Ahhoz pedig, hogy tisztábban lássuk ennek a mindnyájunkat legszemélyesebben érintő választásnak a feltételeit, Bereményi Géza és Cseh Tamás dalai mindmáig alapos munícióval szolgálnak.
Szerző:  Bérczes László,  Cím:  Cseh Tamás,  Kiadó:  Palatinus,  Megjelenés éve:  2007,  Terjedelem:  336 oldal,  Ár:  3800 Ft,  Támogatott:  Palatinus Könyvesház
Megítélt támogatás: 500 000 Ft
Támogató: Szépirodalmi Kollégium
A kötet megjelentetésére (2007)