Cecelia Ahern: Szeplők
2022.04.19.

Ahogy Cecelia Ahern video-ismertetőjében dallamos ír kiejtéssel, de azért mindenki számára érthetően röviden összefoglalja: ez a történet egy Szeplős becenevű fiatal nőről szól (valódi neve Allegra Bird), aki egy velős megállapítást hallva elemezni kezdi az életét. VÁNDOR JUDIT ÍRÁSA.

Szól még az emberi kapcsolatokról, a magányosságról, arról, hogy bármikor megnyomhatjuk a „reset” gombot, valamint arról, hogy érezheti az ember jól is magát a bőrében (ellentétben Dragomán Rendszerújra című novelláival, ahol nem ennyire pozitív a „reset” jelentése).

Mielőtt tovább mennénk, le kell szögeznem: Cecelia Ahern Szeplők című regénye kellemes olvasmány lehet  tavasszal a teraszon, a korlátra kitett balkonládákban már virágzik az árvácska, az asztalkán kávé, olvasószemüveg és a könyv. Vagy nyáron a vízparton, legyen mellette napernyő és napszemüveg. Ősszel-télen karosszék, gyapjúpléd, gőzölgő tea és olvasólámpa. Lehetne még olvasni hosszú vonatúton vagy a repülőgépen, ha az olvasó távolabbi célok felé merészkedik.

A szinonimaszótár telis-tele szuper jelzőkkel, és tulajdonképpen nem is mondanék valótlanságot (bár a „letehetetlen”, mint a természetesen letehető könyvek állandó eposzi jelzője, rosszat sejtetne), ha használnám a reklámfelületen megjelenő kifejezéseket, de hát annyira semmitmondóak. Meg olyan mélyértelmű, sőt, a többségnek örökérvényű bölcsességeket is lehetne gyűjteni, mint Nicholas Spark ajánlata: „Ez a gyönyörű regény rávilágít, hogy az élet megy tovább, még a veszteségeink után is.”

És igazat szól a szerzőtárs, akinek szintén hollywoodi siker lett a könyvéből (Szerelmünk lapjai, 2004), akárcsak Ahernnek (P.S. I Love You!), és nyilván ez olyan reklám, amit nem lehet kihagyni, nem is kell, mert az olvasó bizton tudja, mire számíthat, és ha azt az elvárt minőségben kapja, elégedett lesz.

Szóval veszteségek előtt és után is zajlik az élet. Az olyan könyvekben, mint a Szeplők −  célzott közönségnek, megélhetési író tollából, jó íráskészséggel elvégzett tisztességes munka, tisztességes borító, szabványméret,  és esetünkben tisztességes fordítás, Kurta Zsuzsanna munkája (csak azt nem értem, milyen megfontolásból lett a Szeplős becenévből szeplők köznév a cím, és miért marad köszönésnek a Hwya) −, nagyjából kideríthető, mi lesz a főhősnő életének iránya, de azért csavarosra szerkesztett a cselekményvezetés: sorjáznak a kicsi, előre sejthető, de mégis megdöbbenést és felháborodást keltő árulások, ám a főhősnő minden hibás lépéséből levonja a tanulságot, beépíti életébe, megtalálja önmagát. Régebben ezt világkörüli gasztro-lelki túra során vagy után tette meg, volt szezonja a kis kávézóknak vagy pékségeknek, esetleg régiségboltoknak.

Lassan, komótosan bontakozik ki a történet. A főhősnő, Allegra (zenetanár a papája) szeplőit apjától, fekete, sűrű haját az anyjától örökölte, aki újszülöttként elhagyta; bentlakásos iskolába járt, amit a szabályok és az egyenruha miatt eléggé kedvelt, bár sokszor sértette meg magát tollal, vonalzóval, hogy a karján lévő szeplőkből csillagképeket kössön össze, és a hegek örökre megmaradtak. Érettségi után elhagyja az otthonát, a barátait, a mesés ír Valentia-szigetet, és Dublinba költözik. Két cél lebeg a szeme előtt: rendőr akar lenni, és találkozni akar az anyjával.

Az egyik sikerül.

Nagy álma a Gardai Siochana, mert ott minden kiszámítható, szabályos, mint az iskolában, de a felvételije nem sikerült, hát másik egyenruhás szakmát választ, parkolóőr lesz Malahide-ban. Allegra furcsa lány, közel jár az autizmus valamelyik spektrumához, végtelenül szabálykövető, a részletekre koncentrál, ragaszkodik a napi rutinjához, nem tér el ezektől se felkeléskor, se öltözködéskor, de még akkor se, ha Spanner, a pék, akinél minden reggel megrendeli a szokásos gofrit, éppen arról panaszkodik, hogy eltiltották a kislányától. „Ránézek a gofrimra. Én ezt nem tudom így folytatni. Nem tudok mást mutatni, mint ami valójában vagyok. Spanner, elfelejtetted a cukormázat a gofrimról, mondom, és a kezébe nyomom a süteményt, miközben a pult felé tart.”

Allegra parkolóőrként természetesen mindenféle emberrel kapcsolatba kerül, így találkozik egy fiatalemberrel, az örökösen szabálytalanul parkoló sárga Ferrari tulajdonosával, aki megoszt vele egy sajátos elméletet: mindenki arra az öt emberre hasonlít a leginkább, akikkel a legtöbb időt tölti. És a huszonnégy éves, önálló, anyját kereső fiatal nő megszállottan belekapaszkodik ebbe a gondolatba, mintha egy életvezetési tanácsadótól és nem egy szabálytalan parkolásért megbüntetett férfitől hallotta volna, és zsupsz, elkezdi keresni azt a bizonyos öt embert.

A történet lassan lendül mozgásba, fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, a hátteret és a cselekvések mozgatórugóit, de miután ez megtörténik, megy minden a maga útján. Allegra hajkurássza a jelölteket, keres itt is, ott is, természetesen sok csalódás éri – az Instán sikeresnek tűnő volt osztálytársnőről például kiderül, hogy ostoba, rosszindulatú, munkanélküli, lejmolós lúzer, amit Allegra a saját kárán kénytelen megtanulni – mire felismeri a nagy igazságot: a keresett emberekkel nap mint nap találkozott, csak nem volt még szeme a látásra. De végül győz a jó, az igazi szeretet, megértés, barátság és elfogadás. Allegra Bird is megtalálja a helyét, és mindenki boldogan él, aki ezt megérdemli.

Vagyis nagy meglepetés nem éri az olvasót, éppen ezért sikeres a könyv. Nem erőszakos, nem túl elkötelezett – bár a szerzőnőnek megjelent egy Üvöltés című harcosan feminista novelláskötete, amelynek harcosságát és feminizmusát még nem csekkoltuk, de már esedékes volna, hiszen a női magazinok sokat cikkeznek róla –, de mindenképp trendi, van benne pici a napi konfliktusokból, de csak épp egy cseppnyi ízesítésnek, a lényeg az egyéni sors és az útmutatás: előre az optimizmus felé. Szép borítójú könyvben nem is lehetne más. A történet végére a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, a jó jónak párja lészen, félreértések tisztázódnak, mély barátságok megmaradnak, újak kialakulnak, és várhatjuk a következő kötetet, mert az élet olyan, hogy zajlik, és mindig történik valami, ami apropót adhat egy újabb ringató könyvre.

Szerző: Vándor Judit