Legendás állatok és megfigyelésük - Dumbledore titkai
2022.04.13.

A Legendás állatok-sorozat harmadik részében a botrányt botrányra halmozó Johnny Depp helyett már Mads Mikkelsen alakítja a sötét varázslót, Gellert Grindelwaldot, aki a varázsvilág vezetésére tör, mindezt pedig demagógiával, hangzatos üzenetekkel és erőszakkal akarja elérni. Ismerős valahonnan? VIGH MARTIN KRITIKÁJA.

Az eredetileg ötrészesre tervezett széria harmadik epizódjánál járunk, így jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy pontosan kinek is szólnak a Legendás állatok-filmek? A Harry Potter utolsó epizódja után szinte biztos volt, hogy valamilyen módon életben kell tartani a varázsvilágot. A hollywoodi stúdiólogika így működik, ezen kár fennakadni, nagy kérdés volt viszont, hogy hogyan képzelik el mindezt. 


Jelenetek a filmből

A Warner köztes megoldás mellett döntött: időben annyira távol vagyunk a Potter-filmektől, hogy azok cselekményére közvetlenül nincsenek hatással az új mozik, ugyanakkor viszontláthatunk néhány régi jó ismerőst. A Legendás állatok harmadik, Dumbledore titkai alcímmel ellátott epizódja bizonyos szempontból szintén kompromisszumos megoldás, hiszen egyszerre idézi fel a második rész dark fantasy-vonalát, de visszahozza az első burleszkbe illő pillanatait és báját is. 

A változatosság kedvéért egy sötét varázsló ismét hatalomra tör a varázsvilágban. Gellert Grindelwald (immáron Mads Mikkelsen) a történet elején még körözött bűnöző, ám végül már az is szóba kerül, hogy különböző machinációk nyomán ő lesz a varázslók vezetője. Egyvalaki küzdhetne ellene, Albus Dumbledore (Jude Law), akit azonban korábbi romantikus kapcsolatuk nyomán vérszerződés köt Grindelwaldhoz. Így kis csapatunkra hárul a feladat: Göthét (Eddie Redmayne) most Kowalski (Dan Fogler), Bunty (Victoria Yeates), testvére, Thesesus (Callum Turner) és a fókuszba kerülő Hicks professzor (Jessica Williams) támogatja. És ha mindez nem lenne elég, Credence (Ezra Miller) származására harmadszor is fény derül. 

Nehéz erről a filmről beszélni, mert bár az összkép akár pozitívnak is tűnhet, úton-útfélen mégis szinte amatőr hibákba botlunk. Egyrészt el kell ismerni, a cselekmény túlontúl ráérősen építkezik, a harmadik rész végére jutunk el oda, hogy végre minden akadály elhárult a nagy összecsapás elől. Ráadásul már a sorozat koncepciójából következik két fundamentális probléma. Nagyon nehéz úgy feszültséget építeni, ha tudjuk, hogy a két félből az egyik biztosan megússza ép bőrrel. Itt pedig ez a helyzet, hiszen Dumbledore professzort a Roxfort idős, bölcs igazgatójaként ismerjük, nehéz tehát elhinni, mikor a cselekmény szerint életveszélyben van. 


A képek forrása: MAFAB

A másik gond Göthe karakterével van. Szerethető comic relief-nek tökéletes lenne, de képtelen elvinni egy sorozatot a hátán. Ebben az epizódban már egyértelműen a Dumbledore-Grindelwald viszony kerül a középpontba, ami miatt Eddie Redmayne karaktere is csak asszisztál az eseményekhez. Teszi ezt úgy, hogy ráadásul a Tinával (Katherine Waterston) való kapcsolata is margóra került az előző rész óta. 

Ha már Tinánál tartunk, kitérhetünk a jelen epizód forgatókönyvének konkrét hibáira is. A szkriptért ezúttal J.K. Rowling mellett a szintén Potter-veterán Steve Kloves felelt, utóbbi belépése pedig érezhetően feszesebbé tette a dramaturgiát, ám az még mindig látszik, hogy amilyen fantasztikus Rowling a világépítésben, akkora gondban van, amikor a karakterekkel kell foglalkozni. Az előző epizódban erre kitűnő példaként szolgált Leta (Zoe Kravitz) hihetetlenül alulírt figurája, valamint az, hogy Kowalskit képtelenek voltak integrálni a történetbe. Az utóbbi a harmadik részben ismét fontosabb szerephez jut, igaz, ennek árán Tina szorul háttérbe. Aztán ott van Queenie (Alison Sudol), akinek a pálfordulása már korábban is megalapozatlan volt, ebből pedig logikusan következik, hogy esetében az újabb fordulat is hiteltelennek hat. 

És bizony Rowling a fantasyszerzők legolcsóbb megoldásától sem riad vissza: a történet inkonzisztenciáit helyenként mágiával oldja fel. Ezek a hibák pedig azért különösen bosszantóak, mert egyébként ebben a filmben is számtalan kifejezetten jó ötlet volt. A Legendás állatok cím ezúttal főleg a (kínai mitológiából inspirálódó) csi-lin nevű lény jelenléte miatt indokolt. Egy olyan teremtményről van szó, amit nem tudott megrontani az emberiség. Tiszta maradt, és érzi is a tisztaságot, meghajol a valóban nemes szándékú emberek előtt. Épp ezért a varázsvilág sokáig őket használta a választásai során, így aztán Grindelwald is akar magának egy ilyen lényt, hogy azzal tegye igazságtalanná a versenyt.

A Legendás állatok harmadik része a választási csaláson túl is gyakran él politikai áthallásokkal. Az egyik fő helyszín ezúttal Berlin, ahol hamarosan erőre kap a fasizmus. Grindelwald pedig maga a diktátor, ám nem a klasszikus értelemben. Nem tankönyvi agresszor, hanem simulékony, valóban jó szónoki képességekkel rendelkező, veszélyes manipulátor. Ehhez pedig nélkülözhetetlen Mads Mikkelsen játéka, a dán színész ugyanis azzal változtatja sokkal félelmetesebbé Grindelwaldot, hogy átélhetővé és ismerőssé teszi a figurát. Voldemort misztériumát nyilvánvalóan nem tudja újraalkotni Rowling, de Mikkelsen eleganciája és hideg cinizmusa sokkal emlékezetesebb főellenséget eredményez, mint amire Johnny Depp üres performanszából futotta. Mellette pedig Jude Law is jóval több teret kap; nála egyébként is nehéz volna tökéletesebb castingot elképzelni, hiszen nagyjából mindenki ilyennek gondolhatta Dumbledore fiatalkori énjét. A mozi alcímének nyomán akár arra is számíthattunk, hogy a készítők komolyan árnyalják majd a legendás varázsló karakterét, és még ha ez nem is történt meg, a megtört, ám szeretetteljes mágus figurája tökéletesen illeszkedik a történetbe. 

A Grindelwalddal szemben induló jelöltekről semmit sem tudunk meg, de önmagában az is dicsérendő, hogy egy blockbuster nemcsak a nácizmussal, hanem a kortárs politikával kapcsolatos áthallásokat is bátran használja. A sorozat egyik legnagyobb erénye pedig még mindig az, hogy egy olyan világban játszódik, ahol továbbra is élmény elmerülni és keresni a sokszor nagyon apró, ám annál kreatívabb ötleteket. Amellett, hogy az univerzum (térben és időben is) folyamatosan tágul, bizonyos jelenetei tökéletesen hozzák az eredeti Harry Potter-történetek hangulatát. 

Végeredményben közel sem rossz, amit kapunk, de jogosan lehet az az érzésünk, hogy egy fókuszáltabb forgatókönyvvel sokkal több lehetne ebben a történetben. Ha valóban elkészülnek a folytatások, mindenképpen markánsabban kell majd elhelyezni a hangsúlyokat. Markánsabban, de nem olyan önkényesen, ahogy Grindelwald vezetné a varázsvilágot. 

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Szerző: Vigh Martin