Wagner Parsifalját tizenkét évvel az első „Wunderhorn-szimfónia” keletkezése előtt, 1882 nyarán mutatták be Bayreuthban. Mahler Wagner művészetének lelkes csodálója volt. Wagner a Parsifalt a magyarra csak hozzávetőlegesen lefordítható Bühnenweihfestspiel – „színpadi szent ünnepi játék” – műfajmegjelöléssel látta el. Mahler 2. szimfóniája, melynek 4. tétele az Achim von Arnim és Clemens Brentano által összeállított Des Knaben Wunderhorn (A fiú csodakürtje) népköltésgyűjtemény egy részletét (Urlicht – Ősfény), fináléja, az 5. tétel pedig az Empfindsamkeit nagy német költője, Friedrich Gottlieb Klopstock Feltámadás-ódáját (Auferstehungsode) zenésíti meg, vitathatatlanul ünnepi mű. És szent. És talán nem túlzás: színpadi is.
 Riccardo Frizza |
Három dolgot ünnepel. Legelőször a halált. Nem az itt maradottak gyászát, hanem a minden élőre váró, könyörtelen elmúlással való drámai szembenézést (a mű eredetileg önálló szimfonikus költeményként fogant, hatalmas első tétele az utóbb elvetett Totenfeier címet viselte volna). Másodikként, visszatekintve, az életet (melyet a második tétel, a Ländler az idilli béke, a harmadik, a Scherzo az illúzióvesztés aspektusából világít meg). Végül harmadikként – az ember kiszolgáltatottságát, magányát, fájdalmát és reményét megéneklő, altszólós negyedik tétel, az Urlicht intermezzóját követőn – a hatalmas kórust és az alt mellett szopránszólót is alkalmazó finálé hangjaiban a feltámadást. Valóban ünnepinek nevezhetjük ezt a művet, mert hangjait különleges jelentőség fűti és emelkedettség járja át.
Noha nincs köze liturgikus műfajhoz, kétségtelenül szakrális mű is a 2. szimfónia, hiszen vallásos gondolkodás és nem egy részletében szertartásszerűség jellemzi, s ami még fontosabb: nagy erővel sugárzó, felekezetek feletti hit, amely – az ünnepi jelleggel is összefüggésben – az előadóktól az átszellemültség, a transzcendencia iránti fogékonyságot követeli.
Az eddigiekhez némi merészséggel a harmadik jelzőt is hozzáilleszthetjük: a 2. szimfónia számos vonásában nemcsak koncertzene, de színpadi mű is. Mi teszi azzá? Legelőször is talán rendkívüli drámaisága, amely mindenekelőtt a kontrasztokban és váratlan fordulatokban gazdag saroktételeket uralja. De színpadiasságot sugall a színfalak mögötti „lontano” zenék térélménye is. Fontos a tömeg látványa, amely egy hatalmas tablóban önkéntelenül megjeleníti a feltámadók seregét. És érdemes felfigyelnünk egy apró, de sokatmondó jelre: a finálé végkifejletéhez közeledve, mikor a kórus háromszoros fortissimo dinamikai jelzéssel, s még a „mit höchster Kraft” nyomatékosító utasítással is bátorítva zengi az ódából himnusszá átlényegült Auferstehn strófát, a partitúrában ez áll: Sopr. solo mit Chor, Alt solo mit Chor. Vagyis a szoprán és az alt szólistának együtt kell énekelnie a kórussal. Ennek semmi értelme – fakadhat ki a kottaolvasó, hiszen a két szólista hangját önmagában senki se hallja, mindkettő felismerhetetlenül beleolvad a hatalmas tuttiba. Valóban, de a koncert közönsége látja, hogy a két szólista ott áll felszegett fejjel, és együtt énekel a tömeggel. Egyek vagyunk – sugallja látványával ez a színpadi jelenet, melynek rendezője a komponista.
 Szabóki Tünde |
Riccardo Frizza (1971) vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), valamint a Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán), Szabóki Tünde (szoprán) és Schöck Atala (alt) közreműködésével megszólaltatta a Müpában Mahler 2. szimfóniáját. Mindenekelőtt: öröm ezt a művet olyan térben hallani, mely adottságaival megfelel a zene igényeinek, s amelyben a grandiózus tételek hangzása valóban kiteljesedhet. Frizza nem először jár Budapesten, a Rádiózenekarral való kapcsolata 2017 óta tart, s a következő évadtól Vásáry Tamás elnök-karmester és Kovács János állandó karmester mellett ő lesz az együttes új vezető karmestere, aki a tervek szerint évadonként két hosszabb periódusban dolgozik majd az MR Szimfonikusokkal, és négy koncerten áll pulpitusra.
Frizza sikeres operadirigens, aki 2009 óta a New York-i Metropolitanben is otthonos, legsajátabb területének az olasz repertoárt tartja a szakma. Vezényletével Mahler 2. szimfóniája szuggesztív, élményt adó és számos részletszépséget kínáló előadásban szólalt meg, katartikus azonban aligha volt a produkció – leszámítva talán a finálé végkifejletét, ott azonban a hatalmas fokozással és a dinamika kozmikus kiteljesedésével maga a zene teremti meg a katarzist, az interpretációtól függetlenül. Bevezetőben azért volt érdemes részletezni, milyen is Mahler 2. szimfóniája, hogy Frizza teljesítményét értékelve világosan érzékeltethető legyen, mi az, aminek ez az olvasat nem tudott megfelelni.
Mindenekelőtt: e produkció alapján úgy tetszik, Frizza inkább képes hatásosan és erőteljesen vezényelni, s jóval csekélyebb az affinitása a transzcendencia, az átszellemültség, az emelkedettség iránt. Így a mű szakralitásából kevés érvényesült, s hasonlóképpen mértéktartón adagolta az értelmezés a mű ünnepi jellegzetességeit. A kompozíció zenés színházi elemei azonban nem vesztek el. Általánosságban megkockáztatható: Frizza a jelek szerint nem az a karmester, akinek a művészalkata illenék Mahler Másodikjához. A magyar közönség találkozott már olyan Mahler-karmesterekkel, akiknek nagyon is volt vagy van antennájuk e műhöz, elég két név a múltból és a jelenből: Doráti Antal és Fischer Iván.
Túl alkaton, egyéniségen, fajsúlyon: a mű sokkal több gondos csiszoló munkát igényelt volna, mint amennyit – a hangzó végeredmény tanúsága szerint – a karmester a produkcióba fektetett. Úgy tetszett, az együtteseket sokszor magára hagyja, munkája néha azt a benyomást keltette, hogy „rávezényel” a zenekar pillanatnyi állapotára. Kár, mert ennél az MR Szimfonikusok kiváló együttese sokkal többet tud, és nagyobb igényességet is érdemel. A két kórus viszont jól felkészítve, tartalmas hangzással, meggyőzőn teljesített, tartalmas orgánumával és jelentőségteljes személyiségével Schöck Atala az Urlicht-tételben átszellemült légkört teremtett, s a fináléban hozzá csatlakozó Szabóki Tünde hangja is kinyílt és szárnyalt a magasban.
Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem; időpont: 2022. március 24.