Inventing Anna / Netflix
2022.03.21.

Izgalmasan indul a Netflix legújabb presztízssorozata, a valós eseményeket feldolgozó Inventing Anna. A túlzott készítői ambíciók azonban mindössze egy igényesen elkészített, ám középszerű alkotást eredményeztek. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA.

Az elmúlt évben rengeteg figyelmet kaptak a Netflix streaming platformján a true crime tematikájú alkotások. Ezek többnyire dokumentumfilmek és nagyot szóló dokumentumsorozatok voltak, mint a tavaly második évaddal is jelentkező Tiger King. A sorozatok között voltak gyilkosságot bemutató darabok, de a rablásoktól vagy internetes zaklatásoktól kezdve bármi előfordulhatott bennük, egyetlen közös pontjuk, hogy a nézők sokkolására építenek, olyan eseteket bemutatva, amelyek szinte már hihetetlenek és fordulatosak. Ez utóbbi az, ami alkalmassá teszi a hasonló történeteket a játékfilmes vagy sorozatos kereteken belüli feldolgozásra is, mint amivel a szolgáltató egyik legújabb minisorozata, az Inventing Anna (Az örökösnő álarca mögött) is próbálkozik.


Julia Garner

A sztori egy megtörtént esetet, az Amerikában letartóztatott, csalással és sikkasztással megvádolt Anna Delvey (eredeti nevén Anna Szorokin) tárgyalását és az azt megelőző időszakot követi. Kilenc epizódban ismerhetjük meg a múltban extravagáns életmódot folytató nő életét, a jelenben pedig a titkainak leleplezésére vállalkozó újságíró, Vivian Kent (a való életben Jessica Pressler) nyomozásának eredményeit. Bár a sorozat folyamatosan jelzi, hogy megtörtént eseményeket tálal - fiktív szálakkal színesítve, az alkotók mégis meglepően hűen követik a történéseket. Az eset különlegessége, hogy Anna az amerikai elit legbefolyásosabb köreibe nyert bebocsátást, és olyan emberekhez férkőzött közel, akik utóbb minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhatárolódjanak tőle. Így története valóban alkalmas a kissé szappanos, de izgalmas adaptálásra.

A készítő Shonda Rhimes korábbi munkái alapján (A Grace klinika, Botrány, illetve producerként a szintén Netflixes A Bridgerton család) egyből meghatározható a stílus: pörgős, felfokozott és több szálon vezetett cselekmény, amely komoly társadalmi problémákat és fontosabb témákat is mer boncolgatni, de sosem ás bennük túl mélyre, a szórakoztatást preferálva a drámai vonallal szemben. Mindez új sorozatában is mind megtalálható, ám sok szempontból máshogy érvényesül. Ezúttal ugyanis nem végtelen évadokra tervezett szappanoperáról, hanem egy valós történetet feldolgozó, lezárt évadról van szó, ahol nem működik a szokásos megközelítés, Rhimes és írócsapata pedig több hibába bele is futott.


Anna Chlumsky

A széria egyetlen kifogástalan része a jól válogatott szereplőgárda, élén az Anna személyét megtestesítő Julia Garnerrel. A mostanra szinte a Netflix házi színésznőjének nevezhető, az Ozark, a Maniac, valamint a vásárolt, de itthon ugyancsak a streamingen látható Dirty John révén megismert Garner karrierje első valódi főszerepében minden képernyőn töltött percében remekel. A sminkesek és kosztümösök munkájának köszönhetően hasonlít is a valódi Delveyre, ám alakítása főleg a részletesen kidolgozott, de felismerhetően hamis manírjaiban, valamint változatos akcentusaiban rejlik, melyek hol oroszos angolt, hol karikaturisztikusan túljátszott németes hangzást tartalmaznak, ám mindig az adott jelenetnek és Anna érzelmi állapotának megfelelően. Karaktere, ahogy a valódi személy is, ritkán kedvelhető, inkább az intelligens, de neurotikus gazdag lány és a kiismerhetetlen, ravasz csaló közt váltakozik. 

A jelenbeli szál főszereplő újságírójának szerepében Anna Chlumsky szintén korrekt alakítást nyújt, ám jelenlétének fő funkciója többnyire a nézők pozíciójának képviselése: felteszi a kérdéseket, összeköti a szálakat, majd végül ítéletet mond nyomozása alanyáról. Sajnos ezen felül kevés lehetőséget kap. Pedig a magánéleti szálában megjelenő témák (mint a nők lehetőségei maszkulin közegben, a család és a munka egyensúlyban tartása, vagy az újságírói munka etikai korlátai) mind lehetnének hangsúlyosak, mégis úgy tűnik, mintha inkább csak kötelező jelleggel, nem pedig tényleges céllal kerültek volna bele a történetbe.

Nála is rosszabbul járt azonban a többi szereplő: ők már tényleg csak típusokat képviselnek, jellemzésük nagyjából annyiból áll, hogyan viszonyultak Anna cselekedeteihez a múltban, illetve most. Itt is kapunk egy-egy érdekesebb pillanatot, mint Anna kitartó ügyvédje (Arian Moayed) és az ő látszólag cél nélküli küzdelme ügyfeléért, vagy épp a lány egyik átvert áldozata, Neff (Alexis Floyd) és a kettőjük közt mégis kialakult különleges kapcsolat. A sorozat azonban mindezt alárendeli címszereplője mindent betöltő, túláradó személyiségének.

Rhimes stílusa jól működik Anna jeleneteiben, a hamis csillogást, majd az azt követő lelepleződés drámáját hatásosan jeleníti meg, mégsem képes elég tartalmat adni ezek mellé ahhoz, hogy a sorozat hosszú, részenként átlag hetven perces játékideje indokolt legyen. A papíron ígéretes ötlet, miszerint minden epizód a lány egyik ismerősének emlékeiből épül fel, sajnos problematikusnak bizonyul.  Mintha az érdekesebb emberektől haladnánk a közelebbi, de jelentéktelenebb barátokig, ezzel elveszítve a téma valódi fókuszát. Ezt követően végül már hiába kapjuk meg a Szorokin név és a kislány múltjának történetét, ekkorra elvész az azonosulási lehetőség, ami a legnagyobb erőssége lehetett volna az oly ambíciózus, ám belül sajnos üres sorozatnak.

A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán ide kattintva érhető el.

Szerző: Bozó Antal