Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A HOLTTEST SZAGA

Sophokles: Antigone / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
2022. márc. 9.
A háború szaggatta Délen, vagy tán a Távol-Keleten vagyunk? A premier idején még senki nem gondolt szomszédos országra. Többezer éves szöveg szól, százötven éves műfordításban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Valahol, a megtépázott világok egyikén lehet ez a járdából kinőtt, megdőlt vastraverz meg ez a kopott redőnyű házfal, közöttük kóválygó, elgyötört kortársainkkal. Mint egy T alsó szára, úgy választja szét a nézők két tömbjét a homályban úszó, lepusztult utca pástja. Az út nekilökődik egy házfalnak, ahol szétesett graffitik, rothadó gerendák, rongyfüggönyös ajtók fogadják. Nehezen viselhető, nyikorgó félzene kezdődik. Olyan ez a fenyegető nesz, mintha a lebombázott házak azon gondolkoznának, hogy most omoljanak-e össze végképp. A fenyegetettség érzete mászik be közénk. 

antigonefehervar1
Jelenet az előadásból

Ebbe a sötéten rozsdás képbe lép be a Karvezető, az ünnepien simára fésült, feketeöltönyös Varga Mária. Úgy lépdel, akár egy szép darumadár, s úgy szól, mint a némaságot megtörő harangok. Fontos alakja ő az estnek. Nemcsak a Karvezető, de a Kar hitetlenkedő s olykor csillapító szövegét is tőle halljuk időnként.  Személye a jel, hogy valakik túlélték azt, ami történt. Ami volt, volt, most a múltat nyitja meg a prológ. A minden cirkalomtól mentes fölvezető szövegből megtudjuk az előzményeket. Néhány mondat Csiky Gergelynek az országos színész-iskola növendékei számára írt, Görög-római mythologia című tankönyvéből való. Célratörő, egyszerű prózát hallunk.   

Nagy Péter 2006-ban végzett színészként a Színház- és Filmművészeti Egyetem Jordán Tamás és Lukáts Andor által vezetett osztályában. Első fehérvári rendezése ez a vitatható megoldásai ellenére is mívesen és ígéretesen kidolgozott Antigone előadás, amit a következőkben igyekszem az általuk felállított szövegezési szabályok szerint felidézni. Mert nem elég, hogy a rendező és vele a dramaturg, Tucsni András az 1876-ban született Csiky Gergely-féle fordítást vitte színpadra, ezt hangsúlyozandó úgy döntöttek, hogy a napjainkban érvényes átírási szabályok alkalmazása helyett az eredeti műfordítás nyomdai formáját kövesse a szereposztás kiírása, és vele a plakát is, ponttal a szerző neve és a címkén alkalmazott név mögött is, ekképpen: Antigone. 

antigonefehervar2
Varga Lili és Molnár G. Nóra

A jó másfél órányi előadás után eltöprengtem, vajon mi az oka annak, hogy sem Trencsényi Waldapfel Imre 1947-es, sokak által ismert, sem Mészöly Dezső későbbi, repkedve lépdelő, táncos fordítása, sem Ratkó József 1986-os – csak részleteiben bemutatott – zordabb munkája nem nyerte el tetszésüket, hanem Csiky Gergely 1876-ban készült, kissé gyalogjáró szövegét vették elő. (Apróság, de a híres két sor nála szól a legtömörebben. Szép az, hogy „Sok van, ami csodálatos/de az embernél nincs semmi csodálatosabb”, ahogy Trencsényi Waldapfel írta, lábujjhegyen táncol, amit Mészöly kitalált: „Számtalan csoda van/de az embernél jelesebb csoda nincs”, s korszerűen sötét és bonyolult Ratkó József változata: „Sok szörnyű csodafajzat van,/ s köztük az ember a legszörnyebb”, de van abban valami nyomasztó erő, amit Csiky Gergely ajánl: „Sok rettentő van e földön,/ s köztük az ember a legnagyobb.”)  A fő ok az egyszerűségre való törekvés, az örökérvényű tragédiai alaphelyzet felmutatása lehetett. A húzások révén egyfajta zsugorított tragédia született, ahol egy köddé vált ország áll a holtak hátterében. A fenséges formátum így kissé megereszkedett, de a bajok ijesztően közel kerültek hozzánk. 

antigonefehervar3
Andrássy Máté és Varga Lili

Nincs ebben a történetben semmi királyi, csak az összeaszalódott hatalom halált hozó fitogtatása zajlik. Napszítta, terepmintás katonai ruházatok, ásító padlászugok és pincelejárók vannak. Díszlet és jelmez: Vereckei Rita. A hátsó vermekből zeng fel olykor a láthatatlan kar, s ott jelenik meg egy, a híres, napformájú aranymaszkra hasonlító kegytárgy, mintha az Atreidák képviseletében, a másik átkoktól sújtott családtól nézne be a Labdakidákhoz, a hajdan póruljárt Agamemnon. Sehol semmi fehér, semmi arany, csak a szikkasztó hőség jeleit érzékeljük. Uralkodói gazdagság helyett éhes szegénység van, királyi ruházat helyett kopott, átizzadt katonaingeket látunk. De a hatalmi szó ereje, a törvények húzkodása, az örökkön rosszat feltételező, trónoló gyanakvás és az alávetettek rettegése nagy erővel kel életre időnként. 

Antigone (Molnár G. Nóra) viseltes kabátban toporog, s a gyász, amit egymást megölő fivérei miatt érez, sötét depresszióban tartja. A temetési tilalomra nemet mond, de inkább befelé, mint kifelé figyel. Lelkében állig begombolkozott, s ez végig így marad. A drámába akkor érkezünk meg, amikor Ismene (Varga Lili) megszólal. Egy pillanat alatt izzik föl mondatai közben a levegő, neki van kapcsolata a világgal. Az a remegés, ami belőle árad, a félelem és a beletörődés bénító kevercse. (Érdekes elgondolni, vajon milyen lenne egy szerepcserés előadássorozat, amikor hol Varga Lili lenne Antigone, s Molnár G. Nóra Ismene, hol fordítva.) Sághy Tamás Kreonja az asszonynépet mélyen megvető, idegességében torkát köszörülő, de ellentmondást nem tűrő, fáradt katona. Úgy ül egy zöld műanyagszéken, mintha trónuson ülne. Fölerősödik az est, amikor a halálra vált Őr (Andrássy Máté) előáll a szörnyű hírrel, hogy „valaki” beszórta földdel a temetetlen testet. Rendkívül szép alakítás Andrássy Mátéé. S miközben ez a katona megküzd a félelmével, s eljut a részletező magyarázkodásig („Szél ellenében a hegyen üténk tanyát,/ Hogy orrunkat ne bántsa a holttest szaga”), elkezdi megmutatni magát a darab, és kinyílik az előadás is. 

antigonefehervar4
Derzsi János. A képek forrása: Vörösmarty Színház

Antigone és Kreon vitája kissé súlytalan. Talán sokat húztak a szövegből? Nem, csupán a bánatába belefagyott Antigoné egyszerűen nem vív Kreonnal. De kárpótol bennünket a Haemont játszó Kovács Tamás és a Kreont alakító Sághy Tamás lenyűgöző dialógusa. Matematikai pontossággal kiszámított grádicsokon át viszi a gyorsulás magasba ezt a tragikus apa-fiú párbeszédet, de úgy, hogy a székekről megemelkednek a nézők. Megrázó az erős jelenlétű Szolga (Kádas József) által kísért, vak Tiresias (Derzsi János) óvatos közlése a bekövetkezhető bajról, s dermesztő, ahogy Kreon egész idő alatt azzal vádolja, „le van fizetve” a rossz hír hozója. De pont a váltás pillanata, annak fölfogása, hogy „Tudd meg tehát, nem fogja addig Helios / Sokszor befutni égi útjának körét./ Mikorra tenfajodnak egyik sarja lesz / Halála által áldozat a holtakért” – vagyis, hogy „Meg fog halni a gyereked!” – nem jut el eléggé a nézőkhöz. Mire ez a szövegrész jön, már a hangszóróból szól a hang, s nem észlelhető eléggé, amint Kreon fölfogja, mi vár rá, ha nem hátrál. Így aztán a visszakozó döntés, a gyors, és hiábavaló parancs sem elég látványos. Nem indul lefelé a megépített akarati magasból a főember, csak megszédülve lecsúszik róla.  

Lehet, nem volt az szándékos, hogy a klasszikus görög tragédiából brechti előadást készítsenek, de menet közben valami ilyesmi történt. A már említett redőny mögött egy háromtagú zenekar van, s amint fölrántják a redőnyt az utca felől – miként ha songok csendülnének fel Brechtnél, csak épp szöveg nélkül – elindul a jazzmuzsika, Cseh László/Bazsinka Mihály, Mayer József/Király István, és a Hírmondót is játszó Kricsár Kamill élvezetes előadásában. Ez a redőnyös szertartás néha szükségtelenül „snitteli” a játékot, pedig a történések futnának előre. Emlékezetesen szép Kricsár Kamill és a Haemon anyját, Kreon feleségét, Eurydikét játszó Varga Gabriella közös jelenete, melyben a Hírmondó elmondja a rettentő történéseket Eurydikének, aki kéri is erre, hisz mint mondja, megszokta ő már a szenvedést. De amit hall, az elviselhetetlen lesz. 

Fiam, fiam, nyíltában tört virágom” – jajong Kreon. (Ez a sor annyira szép, hogy csodálkozva láttam, Csiky Gergelytől Mészöly Dezső is átvette, s köszönettel beillesztette a saját fordításába.) A jajongás kiteljesedik, mert az átok működik. Az egymást leölő Eteokles és Polyneikes után meghal testvérük, Antigone, annak szerelme Haemon, és a fiú anyja, Eurydiké is. A nagy közéleti tragédiából egyéni ízű családi dráma lett Székesfehérváron, s ez, bár vitatható, áll a lábán, s elfogadható. Sok szép színészi pillanat van benne, s az egész ígéretes rendezői teljesítményként is értékelhető. 

Az előadás adatlapja a Vörösmarty Színház honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek