Isteni csábítás / Erotika és szenvedély öt évszázad mitológiai ábrázolásain, Szépművészeti Múzeum
2022.04.20.

A görög eredetű pátosz szó eredetileg szenvedést, megrázó testi és lelki élmény jelölt. A kifejezés tartalma az idők során megváltozott, és szép lassan elnyerte mai jelentését. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.

Ovidius Átváltozásait azonban az eredeti pathosz sokkal pontosabban jellemzi, hiszen megfordította a megszokott viszonyokat és az istenek vágyait, és félelmeit a halandókéhoz hasonlóvá tette. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből megrendezett kamarakiállításon az Átváltozások történeteiből kiinduló alkotók esetében is csak az emberekéhez hasonló pathosszal találkozunk, így az Isteni csábítás több alkalommal pátosz nélkül marad.


Honoré Daumier: A szép Narcissus (1842)

Aki tiszta szerelemre és pusztán klasszicista alkotásokra vágyik, annak csalódnia kell a Szépművészeti Múzeum április közepéig látogatható kamarakiállításán. (Bár Markó Károly Dianát ábrázoló festménye tartalmaz klasszicista elemeket.) A tárlaton bemutatott festmények és metszetek, kisplasztikák a már jól ismert görög és római isteneket egy sokkal életszerűbb megközelítésben, a mai értelemben vett pátosz nélkül ábrázolják, többnyire a reneszánsz quattrocento, majd cinquecento, a romantika és manierizmus korából kiválasztva, de nem maradhat el a nagybányai iskola tagja, Ferenczy Béni kisplasztikája, Barabás Miklós Tiziano-másolata, és a párizsi világkiállításon is szereplő Paul Gauguin tányérterve sem. 

A tárlaton Honoré Daumier karikatúrájával is találkozhatunk, szintén ironikus hangvételt kap Paul Gauguin Lédája. Benczúr Gyula és Székely Bertalan festményein a magyar akadémikus festészet romantikus jegyeket viselő megoldásait láthatjuk, az itáliai művek pedig arra emlékeztetnek, hogy alkotóik a mitológiai történeteket sok esetben csak az egyházi cenzúra miatt alkalmazták. 

Az alkotások bár technikájukat, méreteiket és korszakulásokat tekintve sokfélék, egyben mégis azonosak; különböző görög és római istenek történeteinek a segítségével hívják életre a mítoszokat és azok szereplőit, ezen keresztül pedig a hétköznapi emberek vívódásait. Az öt évszázad alkotásai közül kiemelkedik Benczúr Gyula Nárcisszusz (1881) című festménye, amely a kiállított páros és csoport jeleneteket ábrázoló festményeket követően kívül marad a kiállítás előzetesen felvázolt koncepcióján.


Benczúr Gyula: Narcissus (1881)

A történet főhősét saját tükörképe helyett csak a sötétség öleli körül. A fény-árnyék kontrasztokkal nagyon ügyesen játszó Benczúr egy még se nem gyermek, se nem felnőtt állapot közötti ifjúként ábrázolja Nárcisszuszt. A csípőtől lefelé teste köré fonódó kendő csak még jobban ráerősít fiatal vonásaira, ahogy azok a finom fény-árnyékhatások is, amelyek kiemelik felső ajkát és androgün jellegét. Benczúr Gyula olajképe bár sokban eltér Caravaggio Narcisszuszától, és chiaroscuro tekintetében követi a barokk mestert. Festménye többek között azért egyedülálló, mert a mítosz főhősének résnyire nyitva lévő szemét úgy festi fel a vászonra, hogy az álom és ébrenlét közötti állapotot ragadja meg. 

Miután Echo, eredeti kedvese elfordul tőle, Narcisszusz csak saját tükörképét figyelte szenvedéllyel, ezzel szemben Benczúr képén mintha befelé figyelne, saját érzéseihez keresne utat: "Illó képek után mért nyúlsz, te szegény, te hiszékeny? Nincs, mire vágyakozol: fordulj meg s kedvesed eltűnt. Nem más, mit szemlélsz: magad árnya, mi visszaverődik: semmi magában e kép: idelép, ha te jössz; s ha te itt vagy, itt marad; és elenyész, ha te el tudsz tőle szakadni.” –olvashatjuk Devecseri Gábor fordításában. Benczúr mintha az említett visszaverődő árnyat szerette volna megjeleníteni Narcisszusz alakja mellett, ez az árny azonban nemcsak körülöleli, hanem szinte körülfonja a fiatal fiú testét. Az ifjú vadásznak már születésekor predesztinálva volt a sorsa, Teiresziasz jóslata szerint ugyanis csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát, azaz saját tükörképét. Az ellentmondásra épülő jóslat beigazolódott, és újabb bizonyítéka lett annak, hogy születés, halál és szerelem egymástól különválaszthatatlan, hármas egységet alkot. Úgy tűnik, hogy a kamarakiállítás többi alkotása is ehhez hasonló ellentétpárokkal játszik, ilyen Moiret Ödön ezüstből vert érme, a Léda (1910), de a rendszerint Danaét kísérő idős hölgy alakja is az idő múlására emlékeztetni a nézőt Jacob van Loo festményén és Barabás Miklós Tiziano-másolatán. 


Jacob van Loo: Danaë (1640-es évek vége, 1650-es évek eleje)

Egészen más Nárcisszusz-ábrázolással találkozhatunk Honoré Daumier litográfiáján, amelyet elsőként a párizsi Le Charivari című napilapban publikáltak 1842-ben. Illusztrációja egyben a műkedvelő, kultúrafogyasztó párizsi férfiak kritikája. Daumier meghaladva saját korát a mitológiai témákat keretként használta az aktuálpolitikai helyzetek és a korkép ábrázolására, karikatúrái Franciaország-szerte ismertek voltak. Ahogyan a görög istenek is utánozták a halandók életét: házasságtörést, viszonzatlan szerelmet, úgy tükrözték Daumier figurái is a kor francia politikusait és a francia társadalom különböző osztályokhoz tartozó polgárait. Az ő példáján láthatjuk, hogy ha egy alkotó mitológiai alakokat ábrázol, sokkal inkább az számít, hogy mi célból teszi azt, és hogy a választott történetet hogyan kapcsolja a jelenhez.

Emlékezzünk, hogy miként James Joyce Ulyssese posztmodern köntösbe bújtatta az Odüsszeiát, úgy ma is számtalan a kortárs átdolgozása létezik a görög mitológiának; beszéljünk akár irodalomról, filmművészetről vagy színházról. És ebbe beletartoznak olyan szélsőséges példák, mint, mondjuk, a bOdyssey project Testodüsszeia című, érintésterápiára épülő produkciója Keserű Imre rendezésében. De olyan kortárs magyar képzőművészek is inspirálódnak a görög mitológiából, mint Horváth Gideon, Ulbert Ádám, vagy Tranker Kata (közülük ketten az Esterházy Art Award idei nyertesei). Bár a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott alkotások nem napjainkban készültek, témáik továbbra is relevánsak: a rajtuk szereplő alakok nem pusztán isteni mivoltukból fakadóan vagy a pátosz miatt váltak halhatatlanná.

A kiállítás 2022. április 17-ig látogatható.

A kiállítás adatlapja a Szépművészeti Múzeum honlapján itt található.