Octavia E. Butler: A magvető példázata
2022.09.19.

Octavia E. Butler disztópiájának főhőse a poszt-apokaliptikus, vízhiányos, közbiztonságmentes Kalifornia tájait gyalogolja végig, hogy többedmagával más módon kezdhesse újra. FEKETE I. ALFONZ RECENZIÓJA.

A 2006-ban elhunyt Octavia E. Butler számos díjjal kitüntetett afro-amerikai sci-fi szerző, ő kapta meg zsáneríróként első alkalommal a MacArthur Fellowshipet. Az eredetileg 1993-ban megjelent A magvető példázata a Földmag-duológia első kötete és a szerző negyedik könyve magyarul az Agave Könyvek kiadásában, Huszár András fordításában. Butler szövegeiben erőteljes hangsúlyt kap többek között a mindenkori marginalizált csoportok helyzete, alternatív közösségek létrehozása, azok működtetése, valamint a hatalom kérdése. Felvetéseit, kérdéseit és meglátásait a spekulatív irodalom keretei között fogalmazta meg. A magvető példázata ennek egyik eklatáns példája.

A regény 2024-ben játszódik, amikor a klímaváltozás már olyan károkat okozott a Föld lakóinak, hogy mindennapivá válnak a járványok, a tartós vízhiány és ezek következtében a polgárháborús állapotok. A kötet Lauren Olamina, egy afro-amerikai tinédzser lány túlélési naplója, miután korábbi lakhelyét, a Los Angelestől nem messze fekvő, fallal körülvett kertvárost drogfüggők és hajléktalanok teszik a földdel egyenlővé.

Butler nem tárja fel teljesen a múltat, narrátora itt-ott tényszerűen megállapítja, milyen változásokat okozott a lakhatási, a foglalkoztatási és az ökológiai válság. A regény világának szerves része az etnikai heterogenitás; a szerző megmutatja a kisebbség indulatait a mindenkori, homogénnek értett hatalommal szemben, amelyek a jogfosztottságban és az ebből következő életszínvonal-csökkenésben öltenek testet. Lauren ebből a közegből származik. Apja afro-amerikai, nevelőanyjával spanyolul beszélgetnek. Ezen a helyen a szociális háló elérhetetlen. A közösség olyan védekezési mechanizmusokba menekül, mint az intézményesített vallás, és túlélési stratégiaként önellátásra és önvédelemre rendezkedik be. Alapfeladattá válik a ma túlélése és a holnap megérése, az emberileg még elviselhető jövő körvonalazatlan céllá homályosodik, a soron következő generáció reménye füstbe megy. Ebből a kilátástalan állapotból szeretne kilábalni Lauren.

A regény szerkezete ugyanakkor problematikus. Az előkészítés elhúzódik, Butler jószerével minden oldalról körbebástyázza mondanivalóját, így van árulás, szerelem és összetartás is. Ezek már panellé rögzültek a young adult disztópiákban és szinte műfaji kóddá erősödtek. Azonban A magvető példázata elsősorban az út, a haladás és a rendíthetetlen törekvés regénye abban a világban, ami már nem tudja azt a keretet szavatolni, hogy ha reggel elindultál, estére meg is tudsz pihenni. Ez pedig a maga puritán módján remekül működik.

Az élet kiszámíthatatlansága letagadhatatlanul jelen van mindenütt. A folyamatos változás, a felmerülő problémákra adott alkalmi válaszok kavalkádja a sok csapás ellenére lehetőséget teremt a szereplők számára, amit a narratíva messzemenőkig ki is használ. Fontosnak tartom hangsúlyozni a címet, ami egyszerre aktiválja a bibliai olvasatot és a nem nyugati kultúrkörből származó példabeszédszerű tanítást. Temérdek párhuzamot, áthallást működtet Butler, ilyen például az adósrabszolgaság és a rabszolgaság közötti kapcsolat. Lényeges lehet, hogy az eredeti 1993-as megjelenés idején a szerző a politikai, lakhatási körülményeket mintha a szélsőségek felé terelte volna a szövegvilágban, ez azért távolról sincs így.

Butler ’93-as jelene, kortárs jelenünk és a könyv által felvázolt 2024 nem akar empatikus lenni a másikkal. Ezen a ponton válik érthetővé, miként is tud működni a spekulatív fikció és hogyan nyújthat elgondolható alternatívákat. A szerző csekély fókuszpont-áthelyezéssel eléri, hogy világossá váljon mindenki számára a kapitalizmus-kritika, a változás lehetősége és az annak esélyébe vetett megingathatatlan hit.

A naplóformátum olyan szűk fókuszt biztosít a szövegnek, hogy képes a változások horderejét kezelni. Ugyanakkor ez a szűkösség segíti is a narratívát, tehát nem kalandozik el, nem válik túlzottan felhalmozóvá. A szövegben inkább a mindennapi túlélés gyakorlata fontosabb, semmint a világépítés. Emiatt és a szinte militáns fegyelmezettségű Lauren karaktere miatt felmerülnek azok a kérdések, hogy milyen irányból és mennyire lehet A magvető példázatát a young adult disztópiák unalomig ismételt kódjain keresztül olvasni.

Erre az alműfajra jellemző, hogy protagonistái rendszerint valamilyen tulajdonságuk okán kerülnek kiválasztásra. Emellett persze rendelkeznek valamilyen szintű idealizmussal is. Butler szövegénél azonban érdemes már a címre is figyelni: a példázatok főszereplői kirínak környezetükből. A szerző annyiban is formabontónak tekinthető, hogy egy afro-amerikai tinédzser lányra helyezi a fókuszt. Lauren hiperempátiában szenved, azaz átéli mások fizikai fájdalmát. Bár a young adult disztópia felőli olvasat (is) működik, úgy gondolom, hogy erőteljesebb a példázatosságból merítő, puritánabb megközelítés a szövegben. Példamutatásával Lauren szárba szökkenti a reménybe vetett hitet. Akaratosságát és céltudatosságát igyekszik olyan mederbe terelni, amivel egy más hitvilág alapját fekteti le. Ez az új keretrendszer pedig visszautal a példázatok főszereplőire, akik a régi hitet valamilyen újjal váltják fel. A módosított perspektíva pedig újrahuzalozza a gondolatokat a fejekben.

Butler Földmag-duológiájának első kötete érdekfeszítő olvasmány lehet, azonban a felvázolt megközelítések közül csak a példázatosságé tud újszerűbbet nyújtani, mint más young adult disztópiák. Ugyanakkor a világvégi hangulat, lepusztultság ismerősnek tűnhet akár Cormac McCarthy Az útjából is. Mind a disztópikus, mind a példázatos keretben unikumnak számít azonban az afro-amerikai tinédzser lány hőssé emelése és ez az, amivel Butler reményt tudott adni olvasóinak, bármilyen marginalizált csoporthoz tartoztak is.