Ez persze nem is nagy csoda, hiszen Varró Dániel 2003-ban megjelent szövege mára klasszikusnak számít mind a gyerekek, mind pedig a szülők körében. És ha közben Varró nem írta volna meg A szomjas trollt, akkor bizton állítanám, hogy ez a magyar gyerekirodalom legviccesebb darabja.

Jelenetek az előadásból

A történet, amelyben Muhi Andris elindul megmenteni Maszat Jankát a Paca Cár trutyijától és Szeplőtlen Szilvia rigorózus tisztaságmániájától, tulajdonképpen az arany középút megtalálásáról szól: arról, hogy semmiképp se legyünk túl koszosak, de túl tiszták se, hogy tartózkodjunk az egészségtelen szélsőségektől, mert csak így maradhatunk vidámak és szabadok. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Varró szövege a liberális értékrendet képviseli. De a maszatos gyerekek kalandjait nem csak emiatt szeretik kicsik és nagyok, hanem a rengeteg izgalmas epizódszereplő, meg a Varró Dániel nevével fémjelzett finom és igen eredeti humor miatt, ami miatt generációk röhögtek már eddig is ezen a könyvön, és minden bizonnyal újabb és újabb generációk fognak még sokáig.

A Túl a Maszat-hegyennek alapvetően kétféle musicalszínházi feldolgozása ismert. Van az ősváltozat, amit a Budapest Bábszínház 2005-ben mutatott be, és amit Presser Gábor és Varró Dániel jegyez, és van még a vígszínházi verzió, amely az ősváltozat átírt-felturbózott variánsa – ezen Varró Dániel és Teslár Ákos dolgozott közösen. Az előbbi a dramaturgia kiegyenesítését tűzte ki céljául: a mellékszereplőket mellőzi, helyette a fő történetszálra koncentrál, Muhi Andris mentőakciójára, amely némileg leegyszerűsíti, színtelenebbé változtatja Varró szövegét, és egy könnyen befogadható gyerekeknek szóló előadás megteremtését tűzi ki céljául. Nem úgy a Vígszínház változata, amely visszacsempészi az olyan mellékes, de egyáltalán nem elhanyagolható szereplőket, mint Szösz néne vagy a Büdös Pizsamázó. Ez utóbbi már inkább arra törekszik, hogy az egész család számára nyújtson minőségi szórakozást. És bár az én felnőtt szívemhez nyilvánvalóan az utóbbi áll közelebb, tökéletesen érthetőnek tartom, hogy az egri Harlekin Bábszínház mégis inkább az első, ősváltozatot tűzte műsorára. Egy vidéki bábszínház műsorpolitikája ugyanis elsősorban a gyerekekre, az általános iskolai csoportokra tud építeni, ráadásul a sok plusz szereplő csak plusz fejtörést és költséget jelentene egy olyan társulatnak, amely méreteiben és költségvetésében nyilvánvalóan meg sem közelíti a Vígszínházét.

Az egri társulat szuperképessége különben abban rejlik, hogy tagjai remekül tudnak énekelni. Nem véletlen tehát, hogy rengeteg zenés előadást mutatnak be, és repertoárjukba tökéletesen illeszkedik a Túl a Maszat-hegyen musical is. Ami ezenkívül megfigyelhető még ebben az előadásban (is), hogy mennyire jól tud e társulat csapatként működni. Ez persze alapvető feltétele a minőségi bábszínházi munkának, ugyanakkor Veres András rendezői döntése ezúttal az, hogy időről időre megmutatja a játszókat, akik a bábok mögött vagy alatt állnak. Hogy a báb és az azt mozgató színész élénk viszonyba kerüljön a színpadon, ma már egyáltalán nem szokatlan ötlet, ugyanakkor a Túl a maszat-hegyenben azt látjuk, hogy a színész jelenléte és megmutatkozása nagyon pontosan átgondolt rendszer szerint működik, amit a játszók koncentráltan be is tartanak. 

Fotók: Harlekin Bábszínház

A Harlekin előadása – szintén nem szokatlan módon – vegyes bábtechnikát használ. Maszat Janka (Bábinszki Ágnes) és Muhi Andris (Sóvári Csaba) bunraku báb, de a zsarnokok igája alatt nyögő, és fura lényekké változó Badarország lakosai például árnyjátékban jelennek meg, a mellékszereplők pedig fejre rögzíthető óriásbáb-maszkok (mint a Budapest Bábszínház előadásában) – ilyen a Náthás Angol Költő (Szilner Olivér), a Bús Piros Vödör (Zádori Szilárd), a Babaarcú Démon (Mészáros Pancsa), Pali kalóz a társaival és Makula bácsi is, Janka nevelő papája. A Paca Cár, a Pacaszörnyek és Szeplőtlen Szilvia (Szűcs Réka) olyan óriásbábok, amelyek hatalmas leplükkel betöltik a teret, fullasztó és nyomasztó környezetté változtatva azt a főszereplők számára.

Ha már itt tartunk, essen szó arról is, hogy habár Trifusz Péter bábjai lenyűgözőek és Veres András rendezőként igen jól bánik a fényekkel, az előadás hangoltsága mintha egy kicsit túlzottan sötét és melankolikus lenne. Ezt valószínűleg meghatározza a keretezése is, a produkció elején és végén egy altatóra hasonlító verset mondanak a színészek, akik aztán sötétszínű pizsamákban játsszák végig az előadást, ráadásul Muhi Andris ágyából indulunk és végül oda is térünk vissza, tehát egyértelmű, hogy a játékidő alatt az ő álmát követjük végig, ami időnként kifejezetten rémálomszerű. Ezt persze ellenpontozzák a dalok, és kétség sem fér hozzá, hogy a látvány feszült figyelemre bírja a nézőtéren ülő gyerekeket.

Az előadás díszlete szép, praktikus, és a fent említett álomértelmezést erősíti: rácsos fa bútordarabokból áll össze minden, például Muhi Andris ágya, Pali kalózék hajója vagy a ketrec, ahova Partvis Attila és Morzsányi Géza szegény Makula bácsit bezárja. Mintha Andris a gyerekszobájának tárgyait álmodná új rendszerbe, amelyből a varázsvilág megszületik.

A Harlekin Bábszínház Túl a Maszat-hegyen előadása összességében nem okoz nagy meglepetéseket a közönségnek. Ugyanakkor tiszta, jó ritmusú, színes és profi, ami bőven elég ahhoz, hogy ifjú nézői remekül szórakozzanak rajta.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.