Táncművészet
2008.12.26.

Tisztázzuk először is, hogy mit jelent szemlézni egy periodikát: miként lehetséges egyáltalán egy újságról ítélkezni? MESTYÁN ÁDÁM SZEMLÉJE.

Azt gondolom, három szempontot érdemes figyelembe venni. 1. A lap önnön küldetésével harmóniában dolgozik-e? 2. A tágabb magyar és nemzetközi kontextusban miképpen állja meg a helyét? 3. Minőségi kritériumok: írástechnika, tördelés, dizájn, olvashatóság, képanyag stb. Érdemes már e cikk elején leszögezni, hogy a kritika kritikája nem lehet általában vett vélemény vagy ízlésítélet, hiszen értelmetlen szubjektív választásokkal vitatkozni. Ezért a fenti három, talán objektívnak nevezhető szempont alapján szeretném bemutatni a lapot.

A Táncművészet című folyóirat kéthavonta jelenik meg. Mivel egy teljes évfolyamot illik vizsgálni, ezért a 2007-es lapszámokat választottam, hiszen a cikk megírásának pillanatában a jelen (2008-as) évfolyam még nem volt teljes. Főszerkesztője Kaán Zsuzsa, egykori táncos. Munkatársa Forró Ildikó, angol szövegét (és számos cikket) Kálmán Tamás írja, az Operaház sajtómunkatársa. Kiadja a Nemzetközi Tánc- és Kultúra Alapítvány; a 2007/3-as szám 13. oldalán szereplő egyik képaláírás szerint az Alapítvány kuratóriumának tagjai: Falvay Károly, Zalán Magda, Kálmán Tamás (titkár), Kaán Zuzsa (elnök) – természetesen a kuratórium több tagból áll, de a fel nem soroltak kilétét nem tudtam kideríteni. Az Alapítvány tevékenységei közül csupán az egyik a Táncművészet című folyóirat kiadása és támogatása. Mint a Táncművészet 2007/6-os számában közölt 2006-os közhasznúsági jelentésből kiderül (38. old.), a szervezet az Élet és Mozdulat című lapot is segíti, a Táncvarázs című lap megalapítását támogatja (a lap azóta megalakult, állandó jelzője: „presztizslap” [sic!] vö. http://www.tancvarazs.media.hu/), a Táncpaletta című „sztárgálát” rendezi meg az Operában, illetve az EuroPAS Magyar Táncdíjat adja át és az ehhez kapcsolódó gálát szervezi. Ez utóbbi, tehát az EuroPAS díj kuratóriuma: dr. Bárándy György, Esztergályos Cecília, Galambos Tibor, Nádasi Myrtill, Pártay Lilla, Szinetár Miklós, és az elnök Kaán Zsuzsa. A folyóirat védnökei: Markó Iván, Seregi László. További védnökök és a szerkesztőbizottság: Esztergályos Cecília, Harangozó Gyula, Keveházi Gábor, Kricskovics Antal, Kún Zsuzsa, Nádasi Myrtill, Sallay András, Szakály György, Zsuráfszky Zoltán. Nem egyértelmű, hogy e nevek közül ki védnök és ki szerkesztőbizottsági tag, esetleg mindkettő.

Az olvasó elnézését kérem, hogy a bizottságok névsoraival untatom, s csak azért tartom fontosnak felsorolásukat, mert e nevekkel a Táncművészet oldalain is gyakran találkozunk: díj, díjátadó, kritika és intézmény így ölelkezik. Nem utolsósorban annak révén, hogy az EuroPAS díj egyik velejárója egy nagyinterjú a lapban, így majd minden számba jut egy díjazott, de a kuratóriumi tagok és a védnökök névsorából is könnyen összeállíthatjuk a Táncművészet oldalain rendszeresen szereplő művészek/szerzők névsorát.

A Táncművészet tehát a fóruma és orgánuma egy könnyen meghatározható alapelvekkel bíró csoportnak, egy laza közösségnek, melynek fókuszpontja és generátora Kaán Zsuzsa. E fáradhatatlan asszonynak köszönheti a táncszakma hivatalos szaklapját, az elsőt és egyetlent, valamint az említett gálákat, díjakat, kuratóriumokat, újabb szaklapokat és sajtótájékoztatókat. Bizonyos értelemben tehát a Táncművészet szerkesztősége társadalmi életet és publicitást biztosít a táncszakmának.

Ezen a ponton érdemes megnézni az első vizsgálati szempontot, vagyis hogy a lap saját ars poeticájával összhangban lévő cikkeket publikál-e. A küldetés tulajdonképpen csak a címlap bal oldalán elhelyezkedő sávból derül ki, mely egyben mottó is: „a szakma lapja – az első és egyetlen táncművészeti folyóirat”. További információért a honlaphoz lehet fordulni (http://www.tancmuveszet.hu/): „a lapot kiadó Nemzetközi Tánc- és Kultúra Alapítvány immár több mint egy évtizede arra törekszik, hogy a TÁNCMŰVÉSZET olvasóit a professzionális színpadi táncművészet szinte minden jelentős eseményére elkalauzolja”.

A következő lépés annak meghatározása, hogy mit értenek „szakmán” illetve „professzionális színpadi táncművészeten”, ezt vethetjük össze később a 2007-es tartalomjegyzékkel. Tehát: miképpen definiálja a lap „a szakmát” és mi a „professzionális”?  Ennek megválaszolására érdemes a lap egyik legjobb interjújában nemcsak az interjúalany, az azóta tragikusan elhunyt ifj. Nagy Zoltán szavaira, hanem Kaán Zsuzsa kérdéseire is figyelnünk – talán megengedhető, hogy az ő kérdéseiben foglalt utalások megegyeznek a folyóirat alapvetésével. A 2007-es év első számában közölt interjúban a főszerkesztő, mielőtt megkérdezné ifj. Nagyot mint a Táncművészeti Főiskola rektorát az újonnan bevezettet moderntánc-képzésről, a következő megjegyzést teszi: „kb. 10 évvel ezelőtt írtam meg […], hogy a Magyar Táncművészeti Főiskola nagyon nagy hibát követ el, ha kiengedi kezéből a modern és a kortárs tánc oktatását – és ellentétben a professzionális balett- és táncképzéssel – külső fórumoknak engedi át.” (11. old.)

Már itt is látható, hogy az előrelátóan bölcs főszerkesztő a kortárs tánc minőségéért érzett aggodalmát azzal magyarázza, hogy az kikerül a Főiskola, tehát a „professzionális” képzés hatalma alól. Ez az aggodalom egyébiránt bizonyos mértékig jogos volt, noha sajnos ezen alapvetés – a közölt cikkek alapján – a „professzionálist”, tehát a főiskolai végzettségű táncművészt azonosítja a „szakmával”. E békés adminisztrátori, talán tudattalan csúsztatás a mindenkori kormányzat számára azonban könnyű megoldást kínál a „szakma” és „nem-szakma” közötti, forintosítható különbségtételre.


Az írás második részét hamarosan közöljük. - A Szerk.

A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.

Kapcsolódó cikkünk: Mestyán Ádám: A Szaklap 2. rész

Támogató: Táncművészeti Kollégium