JFF Online Japán Filmfesztivál 2022
2022.02.25.

Az idei Online Japán Filmfesztivál megannyi friss, 2021-ben bemutatott filmmel várja nézőit. Ezúttal a társadalmi osztályok átjárhatatlanságának főként nőket sújtó hatásai kerültek reflektorfénybe. SÜLL KRISTÓF BESZÁMOLÓJA.

Februárban a japán filmművészet hazai szerelmeseit csupa jó hír várta – az otthoni lejátszókon és a filmszínházakban egyaránt. Nemrégiben a magyar mozik műsorra tűzték Mamoru Hosoda Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő című új animéjét, és már a négy Oscar-jelöléssel büszkélkedő Vezess helyettem premierje is közeleg. Mindemellett a Japán Alapítvány Budapesti Irodájának jóvoltából csaknem húsz alkotás – köztük több dokumentum- és nagyjátékfilm, valamint anime – vált elérhetővé az Online Japán Filmfesztivál keretében. Az alapítvány streaming felülete, a JFF+ már ismerős a hazai közönségnek: tavaly ugyanitt közvetítették filmjeiket világszerte.


A vihar kapujában

A szervezők törekedtek arra, hogy friss, akár alig fél éves, illetve díjnyertes alkotásokat is műsorra tűzzenek, ám a klasszikusokról sem feledkeztek meg, így Kurosawa Akira korszakalkotó A vihar kapujában (1950) című filmjének restaurált verzióját is látni lehet. Míg tavaly feltűnő volt a fesztivál filmjeinek változatossága technikai hátterük, formátumuk és műfajuk tekintetében, idén a felhozatal homogénebbnek ígérkezett.

A műsor túlnyomó részét nagyjátékfilmek, azon belül is főleg melodrámák tették ki, míg a tavalyi programot épp a műfaji sokszínűség jellemezte, mind a választék, mind az egyes filmek tartalmának tekintetében. A műfajötvöző jelleg különös, fragmentált karakter-identitásokat eredményezett. Az akkor bemutatott filmek hőseinek lelki világát és viselkedését mintha nem a következetes cselekményszövés szabályai, hanem a hirtelen váltakozó műfaji hatásmechanizmusok alakították volna. 

Az idei online fesztivál filmjei közelebb állnak a Japán Alapítvány korábbi, a Toldi moziban tartott filmheteinek tematikáihoz, melyek gyakorta célozták egyén és család, progresszió és hagyomány kérdéseit, vagy épp szembenállását. Ezúttal is betekintést nyerhettünk tradicionális családok, vagy épp kallódó fiatalok életébe, ám a hangsúly érezhetően nem az ellentétekre, dualitásokra, hanem a karakterek szociális helyzetére, az osztálykülönbségekre, továbbá a társadalmi integráció és mobilitás kérdésére helyeződött. 


Arisztokraták

Aligha véletlen, hogy a kortárs japán rendezőket szociális témák és a társadalmi osztályok helyzete foglalkoztatja manapság. A Tokiói Egyetemen zajló friss kutatások is rámutattak pár fontos tendenciára, melyet alighanem az alkotók is nap mint nap megtapasztalhatnak. Miközben az 1950-es évek óta gyakorlatilag nem történt áttörés a társadalmi osztályok átjárhatóságának ügyében (és 2015 tájékán még romlott is a helyzet), addig más tekintetben érdekes változások álltak be. 

A magánvállalkozók száma csökkent, és egyre többen kezdtek alkalmi munkákat vállalni a statisztikák szerint. Több cikk is foglalkozik azzal, hogy az idesorolható ideiglenes munkavállalók megbecsülése rendkívül alacsony, akár a bérezés, akár a társadalmi megbecsülés tekintetében, és az is megfigyelhető, hogy ilyen beosztásokban rengeteg nőt, anyát találhatunk. Kazuo Yamaguchi professzor arra is rámutatott, hogy a jóléti államok közül Japánban a legmélyebb a nemek közötti bérszakadék.

Nem meglepő, hogy a fesztivál legújabb filmjeiben különböző társadalmi helyzetű nők sorsa és vívódása került a fókuszba. Sode Yukiko Arisztokraták (2021) című filmjében két fiatal nő életútját tárja elénk; a gazdag családból származó Hanakot (Mugi Kadowaki) a szülei egy magas rangú férfihez igyekeznek hozzáadni, míg (az Érted bármitból, vagy az Attack on Titan-filmekből ismert) Kiko Mizuhara által alakított Miki egy szegény vidéki családból érkezik Tokióba, így arra szorul, hogy saját erejéből próbálja megkeresni azt a pénzt, amiből az egyetemi tanulmányait finanszírozni tudja. 


Arisztokraták

A két lányban nem csupán az a közös, hogy mindketten ugyanazt a férfit szeretik, de a jelen társadalmi struktúra mindkettőjüket sújtja. Hanako ambícióit, egyéniségét nem tudja kibontakoztatni, hisz csak a háztartás és az utódnemzés feladatai hárultak rá, Miki pedig szerény anyagi helyzete miatt egyrészt kénytelen felhagyni a tanulással, másrészt az általa szeretett férfivel emiatt nincs esélye sem hosszútávú kapcsolatra. Bár mindkettőjüket megbénítja a patriarchátus szelleme és saját társadalmi osztályuk sötét zárványa, csak Hanako lesz képes arra, hogy az arisztokrata családból kiválva megengedje magának a karrierizmus luxusát, még dúsgazdag ex-férjével is újra összehozza a sors. Miki viszont helyzetének elfogadására kényszerül, számára marad a belenyugvás, a mély sóhajok és a hamis mosoly. 

Hasonlóan kilátástalan az Ito címszereplő kamaszlányának (Ren Komai) jövője. Ito megözvegyült édesapja tanári fizetéséből egyre kevesebbet engedhet meg magának és családjának. Lánya szakadt cipőkben jár, és introvertált természete hátráltatja abban, hogy működő kapcsolati hálót építsen ki. Tokióba szeretne menni, de csak egy vidéki „maid caféban” tud munkát szerezni, ahol a (főként) férfi vendégek elvárásainak szolgálólány ruhában kell eleget tennie. 

Egyszerre jelenik meg a nők kiszolgáltatottsága és az osztálymobilitás hiánya; Ito egyetlen kiemelkedő képességét – nevezetesen, hogy tud játszani a hagyományos japán hangszeren, a samiszenen – csak arra tudja felhasználni, hogy a csőd szélén álló, eldugott kávézóba pár új vendéget csalogasson. Az Ito-t még drámaibbá teszi, hogy a főszereplő, és manga rajzolónak keszülő kollégája is rendkívül tehetségesek, ez mégsem hoz számukra egzisztenciális áttörést. 


Maszkos kórterem

A 2020-as Maszkos kórterem (Kimura Hisashi) is ugyanennek a társadalmi tünetnek a látleletét nyújtja egy túszdrámás thriller keretei között. Hitomi (Nagano Mei) nővére meghal, mert veséjét illegálisan eltávolítják és egy tehetős férfipáciens műtétje során használják fel. A fiatal nő elhatározza, hogy az egyik orvos, Hayami (Sakaguchi Kentaro) segítségével kideríti, ki állhat mindennek hátterében, és ki az, aki számára fontosabb a pénz, mint az emberi élet.

A Szabad levegőn főszereplője bár férfi, karakterének drámája hasonló: vajon az árva kisfiúból lett ex-yakuza tag, tizenhárom évnyi börtönbüntetés után képes lesz integrálódni a társadalomba? Kínál elég lehetőséget a japán állam és társadalom ahhoz, hogy munkát és némi megbecsülést szerezhessen magának a sanyarú sorsú Mikami (Yakusho Koji)? A férfi bár elér kisebb sikereket, a film hangvétele pesszimista; Mikami sebei nem gyógyulnak be véglegesen, és törekvései közben folyton falakba ütközik.

A Kelet-Ázsiából érkező, társadalmi témákat feszegető filmek terén megjelent egy újabb hang a harsány és nyíltan kritikus koreai kapitalizmus-szatírák mellett. A popkultúrába berobbanó Élősködők (2019) és Squid Game (2021) színes-szagos osztályharc-szimulációival szemben a hasonló témát feszegető japán alkotások sokkal visszafogottabbak, lassabbak és csendesebbek. Disztópikus parabolák helyett egyéni sorsokon keresztül mutatnak be társadalmi, gazdasági problémákat, és mindeközben intim közelségbe engedik főszereplőiket a nézőhöz. Az elkeserítő női sorsokon túl pedig új megközelítést kap a japán film folyton visszatérő, hangsúlyos toposza, a (hagyományos) család kérdése is. 


A nyár filmje! A képek forrása: Japán Alapítvány

Míg Timothy Iles filmtörténész szerint a 2000-es évek eleji japán filmek az anya figuráját végtelenül gyengének, vagy épp beteges agresszornak ábrázolták, az említett 2021-es filmekben az anya egyszerűen csak nincs jelen; hiányzik a szereplők életéből. Ito édesanyja meghalt, A Szabad levegőn főszereplőjét pedig anyja egészen kicsi korában otthagyta. Az Arisztokratákban fontos az utódnemzés kérdése, és egyfajta nyomásként nehezedik Hanakóra, meddősége miatt azonban nem válhat anyává; A nyár filmje! pedig teljes mértékben mellőzi a szülőket, miközben középiskolások drámáit és versengését követhetjük végig. 

Mindezeknek pedig remek összefoglalását nyújtja a már említett és nemzetközi sikereket elérő Vezess helyettem, melyben a jómódú színházi rendezőnek azzal kell szembesülnie, hogy Csehov drámái eltörpülnek sofőrje, a fiatal Misaki személyes tragédiája mellett, melynek folytán a lány (megint csak) képtelenné válik arra, hogy az alsó osztály kelepcéjéből kitörjön.