Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BÚCSÚKERINGŐ

Roland Schimmelpfennig: Az állatok birodalma / Kecskeméti Katona József Színház
2008. okt. 30.
A nyári, zalaegervári bemutató után jórészt fanyalgó vagy elutasító beszámolók születtek a legújabb hazai Schimmelpfennig-premierről. Kecskeméten viszont egy flott, pergő, nem kicsit szemtelen produkciót élvezhettem. A hely szelleme? Az is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Király Attila és Sorbán Csaba
Király Attila és Sorbán Csaba

Mert a kecskeméti Katona műsorrendjében alaposan elrejtett (havi egy, legfeljebb két alkalommal játszott) Az állatok birodalma itt és most alighanem mást jelent, mint a – minden bántás nélkül mondom – könnyed nyári kikapcsolódásra vágyó egervári publikum szemében. És máris kínálja magát az előadás leginkább kézenfekvő értelmezése, vagyis az, hogy amit látunk, nem más, mint a hírös város direktori székétől kényszerű okokból megváló Bodolay Géza jókedvű, cinikus búcsúja, itteni tevékenységének zenés-táncos summázata két óra húsz percben. Nyilván az is, bár a dolog e szál felfejtése nélkül is működőképesnek tetszik.

Balogh Erika
Balogh Erika

„Valaha azt mondtuk, ha ez itt elmúlik, ha ezen mind túl leszünk – a hosszú idő után –, akkor valami egész mást csinálunk. Ha ezek itt lehúzzák a redőnyt. Ha ezek kitesznek az utcára.” Hát most túl vannak: Roland Schimmelpfennig 2006-os darabjában Az állatok birodalma című bugyuta fabulát hat éve egyfolytában játssza egy alighanem alkalminak induló, ám az évek során jórészt összekovácsolódott társulat – valahol és valamikor. A hat esztendő felér egy örökkévalósággal, a hely meg azért lényegtelen, mert bárhol járunk, úgyis minden fontos döntést a színészeket játszó színészek feje fölött hoznak meg. Egy biztos: új idők új szelei fújnak, az állatos hakni passzé, helyette ezentúl elvontban kell utazni. A dolgok kertje című díjnyertes, artisztikus blődlit, saját szerzeményét egy ifjú titán rendezi a kedvetlen trupp számára. (Csak hogy fogalmunk legyen a színvonalról: a műben a legfőbb izgalmat a Tükörtojás és a Pirítóskenyér kopulálása jelenti…) A darabba való bekerülés a túlélés záloga: a gyenge szükségszerűen elbukik, a többiek meg marakodnak egy-egy zsíros koncért.

Jelenetkép
Jelenet az előadásból

A Schimmelpfennig-értő Bodolaynak – az alföldi városban ez volt a negyedik rendezése a kortárs német drámaírótól – könnyedén kezére áll a szerzőtől már ismerős módszerrel összecsavarozott alapanyag. A mindenféle hosszabb-rövidebb kitérő után valójában a legelejéhez visszakanyarodó, kezdeti értetlenségünket ezáltal eloszlató történetet több, párhuzamos szálon futtatja a szerző. A színház várható profilváltása miatt állásukat féltő színészek és az általuk elővezetett szavannai állatok (Oroszlán, Marabu, Vadmacska, Antilop, Zebra, Krokodil) sztorija természetesen egymásra kopírozódik, ehhez társul még a másféle folytatás lehetőségének kissé erőtlen meglebegtetése (ld. a takarítónőnek öltözött állástalan férfi színészek fiktív kalandjait az egykori Zebra prezentálásában) vagy egy kifejtetlen családidráma-töredék (az Antilopot játszó színésznő egyedül kénytelen boldogulni újszülött gyermekével). A második felvonás jó részét az új rezsim számára már nem létező vezető színész és az elkerülhetetlennek vizionált száznyolcvan fokos fordulaton teljes erőbedobással munkálkodó író-rendező szópárbaja foglalja el. A színész kétségbeesett, utolsó utáni kísérlete a dolgok folyásának megfordítására szükségszerűen bukik el, hogy győzhessen a trendi lilaság.

Király Attila és Makranczi Zalán
Király Attila és Makranczi Zalán

Mira János előbb egyszínű, aztán mintás függönyeivel könnyen alakítható, egynemű teret tervezett a kecskeméti kamaraszínházba: helyszínként egyenrangú a színpad és a hálószoba, a színházi öltöző és a tusoló. Bal oldalt, elöl a vigyorgó majom maszkját a feje hátulján viselő Bori Tamás ül a zongoránál: a kis Vuktól Gloria Gaynorig, füstös kávézóba való szalonzenétől a Can You Feel the Love Tonight-ig terjed repertoárja. Benedek Mari állatjelmezei lenyűgöző és igazán vicces kreációk, melyek egyszerű eszközökkel és némi testfestéssel pontosan felismerhetővé teszik a beléjük bújt jószágokat épp úgy, mint az emberből folyton előmerészkedő állatokat.

Hogy ez utóbbi maradéktalanul működjék, arról a színészek gondoskodnak. Frankie (Király Attila) vigyori, idétlen Zebra, rövid ideig az állatok izgága királya. Csíkos jelmeze nélkül azonban esetlen és bizonytalan, valamiért mégis rokonszenves fiú. Sokáig nem világos, hogy Frankie mit is akar a nyegle és pökhendi, enyhén feminin és erősen hiszteroid Christől (Makranczi Zalán). Tévedés azt gondolni, hogy Frankie (csak) a munkanélküliségtől fél, hiszen kollégája, az Oroszlánt játszó Péter már az első jelenetben kimondja, mi történik, ha vége szakad a szériának: „Nincs ember, aki tudná, hogy nézel ki. Te – nem a Zebra. A Zebrát mindenki ismeri. Nincs ember, aki emlékezne még arra, hogy egyáltalán létezel.” A személyiség elveszítésének félelme elkeseredett kísérletbe hajszolja Frankie-t, s egy ideig abban sem vagyunk biztosak, hogy a nagy hadműveletben nem jut-e majd szerep a háttérben diszkréten meghúzódó, vörös műbőrrel bevont ágynak.

Fazakas Géza. Forrás: Kecskeméti Katona József Színház
Fazakas Géza (Forrás: Kecskeméti Katona József Színház)

Frankie tragédiájának súlyát a többi színész nem érzi át, hiszen ők a darab során mindegyikük által becsmérelt A dolgok kertjében egytől egyig szerephez jutnak: a nagyképű és gőgös Oroszlán (Sorbán Csaba), a hosszú csőrét mindenbe beleütő, kotnyeles és pletykás Marabu (Fazakas Géza), a folyton sértődött, magakellető Vadmacska (Gidró Katalin), a többiek által figyelemre sem méltatott Antilop (Magyar Éva), vagy a gyakorlatilag néma szerepében is életveszélyes Krokodil (Balogh Erika).

Az elállatiasodott emberek – vagy ha máshonnan nézem: az emberi jellemvonásokkal bíró állatok – kisszerű, s ettől is rendkívül mókás perlekedését Bodolay jó ritmusérzékkel, a darabhoz illő ötletparádéval viszi színre. Nem is ezért gondoljuk, hogy Schimmelpfennig most egy ideig nem köszön be újra Kecskemétre.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek