A filmműfajok egyik szerepe, hogy rituális funkciót töltenek be korunk törzsi kultúrájában. A horror által megszabadulunk a gonosz szellemtől, a krimi nyomozója visszaállítja a bűn miatt felborult rendet, a románcot nézve pedig a párkapcsolatunk kap visszaigazolást. A rítushoz rituális idő párosul, a pirosbetűs ünnep, amikor a plázatömeg fogyasztói-szerelmi lázban éghet: a Valentin-nap.
Évről évre bejelentkezik egy-egy film a párok Bálint-napi programpontjának pozíciójára, és unalomig ismételt, akarom mondani örökérvényű történetükkel éltetik a szerelmet. Ilyenkor, február közepe felé került mozikba Dobó Kata Kölcsönlakása, de korábban az Ötven árnyalat-filmek is a dátum gondos megválasztásával próbálták menteni a menthetőt, meglovagolva a rózsaszín hullámot.
A Vegyél el a klasszikus, szépen fényképezett románccal kíván a párok segítségére lenni, miközben cselekményét valamennyire kifordítja. Kat Valdez (Jennifer Lopez), a 80 millió Instagram-követővel rendelkező gigasztár és énekes minden idők legnagyobb esküvőjére készül a hasonlóan nagy kaliberű Bastiannel (Maluma). A koncerttel egybekötött frigyre lépést 20 millióan követik online, több ezren pedig a helyszínen, amikor Kat megtudja, latin szerelmének szeretője van.
Egy kósza videó buktatja le Bastiant és Kat asszisztensét, így az álompár nem tudja előadni a Marry Me című Grammy-várományos dalát, és az esküvő is félbeszakad. A pillanatnyi zavarban Kat Valdez meglátja az égő házban vízsugárként ható közösségimédia-narratívát. A nő talán életében először kezébe veszi az irányítást, amikor igent mond a nézőtéren Marry Me feliratot tartó matektanárnak (Owen Wilson).
 Jelenetek a filmből |
A Vegyél el abban különbözik markánsan a többi romkomtól, hogy az esküvővel kezdődik, ahol a két ismeretlen száz és száz telefon élő közvetítésében fogad egymásnak pillanat diktálta örök szerelmet. A románc megszokott sémája azonban megmarad, a pár az (esküvő utáni) ismerkedés során egymásba szeret, majd jön az elsőre megugorhatatlan akadály, aztán… de hiszen tudjuk.
A romkomok tipikus, sőt kötelező jelleggel jelen lévő elemei közül csak a meet cute, azaz a megismerkedésen csavar egyet a film, ami így valójában egyenetlen és súlytalan is lett, de elég csillogó és hangos ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel. A két főhős közötti különbségek viszont kellemes jelenetekben oldódnak fel. Pedig van belőlük pár! Charlie Gilbert elvált apaként neveli lányát, aki abban a korban van, hogy inkább letagadná buzgólkodó apját. A férfi ráadásul csak a matekklubról képes beszélni, és a koncerten is véletlenek sorozata vezetett oda, hogy maga elé tartja a film címét is jelző mondatot.
Charlie valamennyire szándékosan közösségimédia-szüzességet is fogadott, míg Kat Valdez inkább a virtuális világban él, mintsem a valóságban. A Vegyél el didaktikusan ismételgetett igazsága, hogy az Insta-Snapchat-Tiktok triumvirátus csak látszatvilág, ahonnan szabadulást ígér az igaz szerelem. A film közösségimédia-kritikája azonban kétséges, mintha Kat Coiro rendező maga sem hinné el az internet-detox sikerét, ugyanakkor a film ennek jelenlétével is kínlódik. Folyamatosan Facebook-történeteket és Instagram-élőket kapunk, ami a matricák és emojik miatt fenntartja a figyelmet, de aláássa a film kifejezőeszközeit. Nem véletlen, hogy a Vegyél el a kulcsjelenetekben elveti ezt a formát, hogy visszatérjen az egyértelműen mozifilmes kommunikációhoz.
 |
A social media kritikáját témájában és formájában is jobban hozza a FOMO – Megosztod és uralkodsz, de J. Lo és Owen Wilson filmje nem abban a ligában indul. A Vegyél el inkább akar nagyszabású mozi lenni, ami végtére is sikerül neki. A koncertfelvételek gigásziak, a kosztümök mesések – még ha nem is feltétlenül hisszük el, hogy a meghiúsult esküvőre szánt menyasszonyi ruhát valóban tízezer, kézzel felvarrt kristály díszíti. Az operatőri munka tisztes módon használja a legdrágább New York-i lakások és bárok panorámáját, ami miatt a film kétségkívül látványos. A két főszereplő magabiztosan hozza nem túl kiugró karakterüket – Jennifer Lopeztől A Wall Street pillangói után nem is vártunk kevesebbet. A latin-amerikai gigasztár, Maluma első filmszerepe pedig szerencsére megreked a bicepsztetkó mutogatásánál.
A mozi a legnagyobb hangsúlyt a – többségében eredeti – dalokra helyezi. A Vegyél el stílusához passzoló popslágerek valóban részt vesznek a történetmesélésben, a popzenei téma miatt pedig egyik sem lóg ki a filmből. Bár a Marry Me már a film kezdete előtt is elhasználtnak hat, akad néhány track, ami újat tud mutatni a film során. Természetesen egyik számot sem fogjuk viszontlátni az Oscar-gálán, de oldják a románcot, amire a komikum aligha képes. A Vegyél el nem engedi bő lére a komédiázást, de amikor mégis megpróbálkozik vele, inkább szégyenérzetet, mint önfeledt nevetést kelt.
 A képek forrása: MAFAB |
Felemás film a Vegyél el. Egyrészt jól működik „randifilmként” – legyen bármennyire is lealacsonyító a kifejezés, másrészt a románc is átélhető, mind műfajában, mind témájában. Ugyanakkor a filmből inkább a közösségimédia-használó generáció iránti a megfelelési kényszer érződik, ezért kell minden második jelenetben értelmetlen Insta-szűrőkkel zavarni a moziélményt. A humort szolgáltató mellékszereplők pedig mindig eggyel többen vannak és mindig eggyel rosszabb poénokat mondanak.
A film nem tudta rábízni a történetet a különben erős főszereplő-párosra, ennek ellenére a konklúzió úgy csillog, mint Kat Valdez menyasszonyi ruhája, vagy a strasszkövekkel kirakott mikrofonok. A feladat a nézőé, hogy felüljön a rózsaszín hintára, amin a film egészen az álomvilágig, de legkevesebb egy méregdrága penthouse erkélyére akarja repíteni. Ha engedünk a csalogató szónak, a Vegyél el a jó választás Valentin-napra, de a végefőcím után gyorsan felejtsük is el.