A Pannon Filharmonikusok koncertje
2023.01.14.

„Vagyok, aki vagyok” címmel adott hangversenyt január 20-án a Pannon Filharmonikusok együttese a pécsi Kodály Központban, állandó karmestere, Vass András vezényletével. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.

Az újévi gálakoncerttől eltekintve az év nyitóhangversenyének tekinthető eseményen a magasra szökő megbetegedésszámok ellenére igen szép számban képviseltette magát a pécsi közönség, feltűnően meleg tapssal köszöntve a pódiumra kivonuló művészeket.


     Vass András

A program első fele a BFZ és a Müpa másnapi budapesti Richard Strauss-maratonjának pécsi közreműködését előlegezte meg, ugyanis a bajor mester Don Juan című szimfonikus költeményéből (op. 20) és 1. (Esz-dúr) kürtversenyéből (op. 11) állt; a szünet után pedig Schubert 6. (C-dúr) szimfóniája csendült fel. A hangverseny címe bizonyára arra utalt, hogy (némi jóindulattal) azt mondhatjuk: mindhárom darabot 20 éves kora táján fejezte be szerzője, egyéniségük jegyeit azonban már rajta hagyták ezeken a korai műveken.

A szimfonikus költeményben – azután pedig a későbbiekben is – a megszokott módon egy remekül felkészült, robusztus egészségű zenekart hallottunk játszani, amely fegyelmezetten, precízen és minden szekciójában összecsiszoltan játszik, mégsem hidegen vagy érzelemmentesen. Vagyis a Pannon Filharmonikusok együttese bármely karmester számára ideális partner ahhoz, hogy megvalósítsa elképzeléseit.

Vass András pedig nem az a karmester, aki a véletlenre bízza a dolgokat. Ha ő áll a zenekar élén, nincs az az érzésünk, hogy rutinból dirigál: minden frázisnak, minden színnek, hangzásképnek és zenei fordulatnak megvan a határozott arcéle, sőt iránya, célja is. A kaleidoszkópszerű, igen éles kontrasztokban bővelkedő Don Juan tehát hálás előadói feladat volt számára. A gyengédség vagy a kitárulkozás pillanatai, a viharosan feltörő szenvedély képei vagy éppen a szárazan koppanó utolsó akkordok egyaránt erőteljesen és személyes töltéssel szólaltak meg; s a teljes hangköltemény sodrása, kohéziója is dicséretes volt. Külön élményt jelentett a darab vége felé a négy kürt tökéletesen egységes, kristálytiszta szólisztikus megszólalása.

A kürtverseny, amelynek szólóját Bereczky Dávid játszotta, tekinthető a leginkább zsengének az est folyamán megszólaltatott darabok közül. Ennek ellenére tiszteletet parancsoló a formálás, a hangszerelés rutinossága és biztonsága, no meg a szólóhangszer természetéhez való remek alkalmazkodás. Ennek megfelelően ez a (zenekari létszám tekintetében is jóval szerényebb) darab a hangköltemény után nem jelentett különösebb kihívást a zenekarnak és karmesterének, viszont igényes és hálás feladatot biztosított a szólista számára. Bereczky eleget is tett a várakozásoknak: könnyedén, elegánsan, rendkívül szép hangon játszott, a darab középső, lassú szakaszában pedig kitűnt szívhez szólóan éneklő játéka, felidézve ugyanerről híres egykori tanára, Friedrich Ádám emlékét. A mű tömör és frappáns zárótételében pedig humorát és virtuozitását csillantotta meg.


Bereczky Dávid

A Schubert-szimfónia az addigiakhoz képest úgyszólván kamarazeneként hatott; ezt természetesen kisebb vonóskar is szólaltatta meg, miközben a vonós szólamok így is homogének, összecsiszoltak maradtak. A nyitótétel karcsú hangzásában kulcsszerepet játszott a csengő tisztaságú fafúvós-részleg, s benne a kristályos-éteri első fuvola. A ritka alkalmat, hogy Schuberttől valami igazán felszabadult életörömtől áthatott zenét vezényelhet, Vass András maximálisan kihasználta; s az általános báj és kecsesség mellett a részletek megformálásában is feltűnő érzékenység jellemezte. Annyit azért talán megjegyezhetünk itt, hogy zenei elképzeléseit Vass András sokszor túlzottan széles, már-már diffúz mozdulatokkal fejezi ki. 

Az Andante tétel nyugodt lépkedése mintha Haydn „Óra” szimfóniájára utalt volna pajkos kacsintással; a zene áttetsző-finom szövetének megjelenítése, a jóleső agogikai gesztusok megint az előadók gondosságát dicsérték, s a tétel kis minidrámája is kellő súlyt kapott. A scherzo feszültséggel teli, fojtott hangon történő indítása újabb példája volt az átlagosat kerülő, koncentrált zenélésnek. Elbűvölő és nosztalgikus volt a zárótételt nyitó, gavotte-szerű tánczene is; s ez előadás az egész tételnek is kibontotta a kontrasztok szüntelen szembeállításán alapuló, sajátos játékosságát, amelynek révén még a trombitás-timpanis, elsöprő erejű tutti fokozást is inkább afféle komolykodó szerepgyakorlatnak érzékeltük.

Helyszín: Kodály Központ, Pécs; időpont: 2022. január 20.

Szerző: Malina János