Esterházy Art Award Short List 2021 / Ludwig Múzeum
2022.02.01.

Lassan tradícióvá válik az Esterházy-díj, amely fiatal, feltörekvő alkotókat helyez reflektorfénybe. A hetedszerre kiírt pályázatra idén 282-en jelentkeztek, közülük 26 kiválasztott alkotó munkáit láthatjuk most. TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA.

Mielőtt elmerülnénk a változatos pályaműveket bemutató anyagban, essen szó arról az előtérben látható installációról, amely alkotójának, a nagy múltú család sarjának, Esterházy Marcell képzőművésznek az érdeme. Az E. Pál rövid története című videókollázs szubjektív módon dolgozza fel a díj alapítójának, Esterházy V. Pálnak (1901-1989) életét, mecénási tevékenységét. A családi archívumból merítve megismerhetjük az Esterházy-ősök történetét. Az E. Pál rövid története érdekessége, hogy a 40-es évek elejéről származó, akkor még szinte frissen (1937-ben) alapított Esterházy-díj sajtóhíreiről is „tudósít”. Esterházy Marcell munkája az idei Short List alfája és omegája: éppúgy rávilágít a magyar tudomány és kultúra nagy pártfogójának, Esterházy V. Pál személyiségének jelentőségére, mint az általa alapított díj fontosságára.

A korábbi évekhez hasonlóan idén is számos figyelemre méltó alkotással találkozhatunk. A kiállított pályaművek műfaji tekintetben széles skálán mozognak, így hagyományos technikákkal (olajjal, akrillal, fametszettel) készült képzőművészeti alkotások mellett változatos anyagokból: vasból és alumíniumból, kőből vagy éppen homokból készült szobrokat, textilből szőtt és zenével „kísért” installációkat, szociofotókat, videóinstallációt is láthatunk. Olykor meghökkentő bizarrságuk miatt ellenérzést váltanak ki (ahogyan belőlem Rózsa Luca Sára két nagyméretű olajvászna, az Özönvíz (2021) és a Boa a paradicsomban (2021), máskor megmosolyogtatnak (ahogyan engem Melkovics Tamás játékos szobrai) vagy ámulatba ejtenek (mint például az EJTECH néven tevékenykedő Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre Deep Flux (2021) című installációja). Mint a fiatal művészeti szcéna mértékadó áttekintése, a kiállítás impozáns összképet nyújt az új kortárs alkotói tendenciákról.  

A Short List pályaműveinek jelentős többsége idén a materialitás és a testiség szerepével foglalkozik, de társadalmi problémák (Süveges Rita munkáiban a klímaváltozás) és személyes traumák (Czene Márta esetében „művészfamíliából” való származása) is megjelennek egy-egy műben. Feltűnően kevés az absztrakt mű, és többféle művészeti irányzat hatása érhető tetten: akár a pop-art, az expresszionizmus, a posztmodern  címkéje (hogy csak néhányat  említsünk) is rájuk aggatható. A korábbi „recepttől” eltérően - amikor izoláltan jelentek meg a kiállítótérben - az alkotások ezúttal dialógusba lépnek egymással. Vitus Weh, a kiállítás kurátora szerint: „Az egyik bemutatott mű például a kiállítás összes terében, szétszóródva jelenik meg. Ez a rendezési mód lehetőséget ad annak szemlélésére, hogy az így létrejövő, az egyes művészi világok határait átlépő kapcsolatok vajon termékeny barátságokat vagy éppen veszélyes, konkurens szituációkat teremtenek”- hangsúlyozza a szakember.

Habár a „shortlist” (ahogyan neve is mutatja) rövid, a számos érdekes alkotás közül személyes és tartalmi szempontok alapján néhány alkotó munkáit emelem ki.

Czene Márta saját emlékeit, képzelt vagy valós történeteit festi le, képei  filmkockák soraként  állnak össze az emlékezet töredékeiből. „Az egymás mellett megjelenő inkább asszociatív, mint időbeli összefüggésben álló jelenetek segítségével saját magamat, mint fiatal keleteurópai nőt vizsgálom”, írja magáról. Elengedési gyakorlatok (2020-2021) című, vegyes technikával készült műve olyan képkockákból áll, amelyeken személyes tapasztalatait, származásából fakadó traumáit prezentálja. A szőnyegen hullaként fekvő női alak, a nyitott ajtó és a kenyér mellé helyezett arc mind-mind emléktöredékek, amelyek egymás mellé helyezésével olyan emlékekre is utal, amelyekhez már nem lehet hozzáférni. Az installáció érdekessége, hogy annak esztétikája leginkább a szovjet filmvágás (Kulesov, Eisenstein)  módszerére hasonlít. Czene nem is rejti véka alá, hogy inspirálták ezek a filmrendezők, akiknek a filmjeiben az egyes események egymás mellé montírozott részletekből bontakoznak ki.

Hazai és külföldi kiállítóterekben, fesztiválokon, kápolnákban már találkozhattunk Kárpáti Judit Eszter, azaz EJTECH és Esteban de la Torre különleges hang-, textil- és térspecifikus installációival. A két alkotó az anyagkutatás ötlete nyomán hoz létre performatív installációkat, dinamikus textilfelületeket és többcsatornás hangszobrokat. Deep Flux (2021) című installációjuknál egy mesterséges intelligenciát képeznek ki arra, hogy folyamatosan új képeket fessen egy dinamikus vászonra.


Forrás: Ludwig Múzeum. Fotó: Kerekes Zoltán.

Egy mára szinte elfeledett technikához, a fametszethez nyúl vissza a Short List legfiatalabb alkotója, Horesnyi Bálint. Notes of Rhetorics of Power (2021) című nagyméretű fekete-fehér installációjában újjáéled ez a hagyományos technika. Papírlapjain egy régi korszak reprezentációs világát idézi fel.

Constantin Brâncuși nyomdokain haladva több moduláris sorozatból állította össze Modular Landscape (2019-2021) című szobrát Melkovics Tamás, aki absztrakt formákból álló szoborcsoportokat hoz létre. Erről a munkájáról a következőképpen vall: „Képzőművészeti munkám kiindulópontja a játék; az a szabad gondolkozásmód, ami szorosan összefonódik a gyerekkort meghatározó viselkedésmóddal, tanulási metódussal.”        

Az Esterházy Art Award Short List legtetszetősebb alkotását nyújtotta számomra Kiss Adrienn Mária Káró/Diamonds 2020-2021 és Csillag 2020-2021 című alkotásaival. Kiss alkotásaiban a klasszikus technikák (akvarell, olaj) mellett számítógépes grafikát is használ, a geometrikus és a gesztusfestészet elemeit egymással ötvözi, a színek spirituális hatását vizsgálja. Ez a  törekvése pedig jól látszik kiállított munkáin is, amelyek a kiállítás leglátványosabbjaiként pompáznak előttünk.

A kiállítás február 13-ig megtekinthető.