Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TIGRIS TIGRISNEK TIGRISE

Gianina Cărbunariu-Bíró Bence-Szikszai Rémusz: Tigris / Stúdió K Színház
2022. jan. 9.
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
tigris3
Homonnai Katalin

A magyar sajtó nem nagyon utánamenős fajta. Talán ez lehet az oka annak, hogy máig semmit nem tudunk a fekete párducról, amelyik december közepén Kiskunhalas környékén kóborolt. Karácsony előtt még látták az M5-ös autópálya felé venni az irányt (indexelés nélkül), de azóta nyoma sincs. Ebből elég könnyű arra következtetni, hogy csak a Stúdió K Színház Tigris című bemutatóját jött promotálni. Talán egy személyiségzavaros párduc volt ő, esetleg egy afrokiskunhalasi tigris. Gianina Cărbunariu annak apropójából írta színdarabját, hogy a nagyszebeni állatkertből 2011 decemberében megszökött egy tigris. Míg a városban kószált, sokan találkoztak vele, amit ki-ki a maga módján interpretált. A művet először a nagyváradi Szigligeti Színház mutatta be Tóth Tünde rendezésében. Épp akkor volt szerencsém látni az előadást, amikor az a veszély fenyegetett, hogy a Bihar megyei önkormányzat költségtakarékosságból összevonja a Szigligeti Színházat, a román Regina Maria Színházat és a Nagyváradi Állami Filharmóniát. Hogy ebből aztán mi lett, nem tudom. (Lehet, magam sem vagyok utánamenős fajta. Update: megkérdeztem, elálltak az ötlettől az illetékesek.) Mindenesetre a nagyváradiak verzióján látszott a friss, dühös lendület, amit játékosságba oltott az ötfős színészcsapat.

Szintén a román drámaírónő Tigriséből készült 2020-ban az SZFE-sek interaktív, online előadása, Michaela-ügy címmel. Gardenö Klaudia negyedéves bábrendező és Komán Attila ötödéves dramaturg zoomtermi produkcióját diákközösségeknek játszották iskolai órák keretén belül. 

tigris4
Fodor Tamás

Most a Stúdió K Színház formálta saját képére – saját képünkre – a darabot. A Bíró Bence dramaturg és Szikszai Rémusz rendező írta változat perfekt módon hasznosítja az alapmű szerkezetét, vázát – lényegében interjúkat látunk azokkal, akik a tigrissel össszefutottak. Az alkotók flottul alkalmazzák Cărbunariu olyan megbízható, stabil jeleneteit, mint a taxisofőr beszámolója, a varjú, a galamb és a veréb közös nyilatkozata, a depressziós állatgondozó elbeszélése, egy öreg iskolaépület felszólalása. Ugyanakkor minden helyzet, minden szöveg, minden „tigrisértelmezés” nagyon mai és nagyon a miénk lett. Mert a tigris az tigris az tigris ugyan, alapszinten, de amúgy bármit szimbolizálhat, ami riasztó, vagy különleges, vagy érthetetlen, vagy kínos, vagy tolerálhatatlan, vagy éppenséggel vágyott lehet. Megvannak a magunk egyéni és kollektív tigrisei, csak győzzük legyőzni őket.

A Stúdió K meghitt, meleg, sötét terében elnagyolt fekete Budapest-térkép szeli át a színpadot. Úgy térkép, hogy nekünk nem térkép e táj. Fekete fal előtt fehér pókhálónak hat, de ki tudom venni a vonalaiból a háztömbömet. Bagossy Levente díszlettervező alighanem az alcímből indult ki: mockumentaryt, vagyis áldokumentumfilmet látunk, s ehhez a díszletfaltérkép blendeszerűen működik. Rések nyílnak, tágulnak, szűkülnek, zárulnak; a fal képkivágatokat váltogat, állít elő megfelelő méretben. Amikor az utca emberének véleményét kérdezik, és Pallagi Melitta bájos rajzfilmfigurahangon, kisgyerekként válaszol, akkor erősen kapaszkodni kell felfelé, hogy kilátsszon a lyukon, de végül is neki az ún. gyermekvédelmi törvény értelmében itt sem kellene lennie az előadáson – hol van még az előírt 18 éves kortól.

Ez a mi áldokumentumfilmünk valójában tévéműsornak látszik. Mint ilyen, színesen szerkesztett. Gazdagon ellátták nyitánnyal (Lovas Dániel remekül mondja bele takkra: tiggriss), zenés betéttel, reklámokkal. („Ez a közakarat? Kopp-kopp-kopp / Még több reklámblokkot / Ha ti sose gondolkodtok / Közpénzt sem lopkodtok” – énekli olykor a kórus. Zene: Spilák Lajos, dalszövegek: Horváth Kristóf.) Társadalmi célú igehirdetés meg híradó is akad. („Szépeket álmodj, míg ez a dal szól / Ennyi a hírek, ha szeretsz, alszol”. Végül „ébren maga van csak az egyFodor Tamás.) 

tigris5
Nagypál Gábor, Lovas Dániel, Samudovszky Adrian

A színészeknek változatos feladatok jutnak hol szólóban, hol kettősökben, hol karban, miközben felelevenítik emlékeiket az illető nagymacskáról. Pallagi Melitta talpig okkersárga bőrbe kötve lényegül át egy német gépkocsi gőgös lelkévé. Nyakó Júlia decens fekete kosztümben, kisfátylas kalapban adja elő a nagy múltú, gyerekekkel zsúfolt reáliskola ellenállását a ragadozóval szemben. Egy özvegyen maradt, magányos nyugdíjas kinyitja lakása ajtaját a tigris előtt, és bár hamar megmutatkoznak az együttélés kellemetlenségei, mégis visszavárja az elköltözött állatot. A széken magát összehúzva üldögélő idős férfi vallomása mesteri monológ Fodor Tamástól. 

Az egyik legvirulóbb jelenet, amikor a veréb-, a galamb- és a varjúpopuláció képviseletében egy padon gubbasztva tiltakozik a birtokháborító tigris ellen Nagypál Gábor csupaszlábú csókája, Homonnai Katalin piros sapkás csuri verebe és Spilák Lajos öntudatosan bögyösködő galambja. Magát a címszereplőt sokáig nem is látjuk, mígnem a legnyomatékosabban Nagypál Gábor jelenik meg az állat csíkos bundájában, a hozzáillő sárga-fekete nyakkendővel, fehér ingben. 

Persze tigris a kölyök is, amelyet a Lovas Dániel és Samudovszky Adrián alkotta meleg pár szeretne örökbe fogadni. Bengálira vagy szibériai csöppségre gondolnak, de lehet, hogy nekik csak malájit hajlandó adni a hivatal. Mindenesetre Nagypál Gábor öltönyös, fekete-narancssárga szettben feszítő yuppie-csinovnyikja lefizethető a színben odaillő pénzes borítékkal. (Kiss Julcsi jelmeztervező elegáns ruhái rendre megidézik a címszereplő bundájának színeit.) Tigrisként definiálják gyereküket a döbbent és felháborodott szülők is (Nyakó Júlia és Spilák Lajos), amikor a fiúról kiderül, hogy fiút szeret, s vele költözik el.

tigris6
Fodor Tamás, Samudovszky Adrian, Nyakó Júlia. Fotók: Vass László. Forrás: Stúdió K

A Cărbunariu-féle szituáció kézenfekvő helyzetbe hozására jellemző eset, hogy az eredeti mű 8. jelenetének baleseti osztályos doktornője Homonnai Katalin előadásában egy budapesti kórház covid-osztályáról jelentkezik, onnan tudósít. Saját, reflektált szakmai betét viszont a Stop tigris! kampányfilm castingja, amelyben az ifjú válogató (Samudovszky Adrian) magas lóról beszél a színészekkel, per Tündérke, Csajszi, illetve a „Copfos úr” néven szólítva őket. Ha lehetséges, hogy a casting (is) a korrupció melegágya, akkor esetünkben egészen forró a ciha.

Van a Stúdió K Színház friss, elevenbevágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. Mindjárt az elején, amikor Spilák Lajos mint taxissapkás taxisofőr nem megy el, rendelésre, Takátsyért a Katona József Színházhoz, hanem leül egy székre és Fodor Tamás kérdéseire válaszolva elmondja, miként szállította a tigrist az állatkerttől a Belvárosba. Amint arra interjúhelyzetben gyakran sor kerül, előbb-utóbb az alany visszakérdez, mert zavarja, hogy egyfolytában ő beszél. Szeretné, hogy a riporternek is kelljen kicsit megnyílnia. „Maga ilyen színházi? Színész?” – kérdezi Fodor Tamást. A halk, óvatos válasz tipikus módon felkelti taxisofőrünk érdeklődését, és még arra kíváncsi, hogy hol játszik az őt faggató színész. Stúdió K – kapja az óvatos választ. Spilák Lajos ezt követő „Aha”-jában minden benne van. Az, hogy sosem hallott róla, és hogy ez szerinte nem az ő hibája. Benne van a fölény és az ítélet. Hogy egy ilyen korú színész, akit ő még életében nem látott, biztosan annyit is ér. 

A másik kiugró jelenetben voltaképp félbeszakad az előadás, elérve önnön ízlésbeli határát, egyben kiterjedésének végső lehetőségét. Spilák Lajos és Nagypál Gábor kucorognak közösen egy tuskószerű ülésen. A VIII. kerületben találkoztak a tigrissel, amikor az bevette magát hozzájuk a hajléktalanszállóra. Spilák Lajos egy idő után ingerülten feláll, abba akarja hagyni. „Nem lehet ezt így kitenni ide – mondja a színész –, ebben a ruhában, evvel a nemtörődömséggel, ilyen könnyedséggel ilyen súlyt”. Némi vita támad. „Értem, de mit mutassunk meg? – kérdezi Nagypál Gábor. – És kinek? …Akik ide járnak minket nézni, azok mind ugyanazt gondolják, amit mi…ezért járnak ide. Ugyanazt mondjuk egymásnak évek óta, mi eljátsszuk, ők megnézik, mindenki hazamegy és csókolom.” 

Hát ez az.

Az előadás adatlapja a Stúdió K Színház honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek