Kiállok magamért / KV Társulat, Láthatáron Csoport – Kugler Art Szalon
2022.03.09.

Inspiráló történet arról, hogy hozhatunk döntéseket a saját életünkről, vagy lesújtó történet a hazai állami gondoskodás helyzetéről, és az azt elszenvedő gyerekekről? A Kiállok magamért egyszerre mindkettő. Hogy melyiknek látjuk inkább, az attól függ, honnan nézzük. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Feuer Yvette, Kőszegi Judit
Feuer Yvette, Kőszegi Judit
A Kiállok magamért című előadás előzménye a 2016-ban bemutatott Kiállok érted. Mindkettő a Láthatáron Csoport és a KV Társulat koprodukciójában született, és célközönsége mindkettőnek az állami gondoskodásban élő fiatalok csoportja. A Kiállok érted egy vonatutat mutat be: két fiatal lány utazik Hollandiába (Kőszegi Judit és Háda Fruzsina), amikor egy szintén ugyanabban a kocsiban ülő nő (Urbanovits Krisztina) megérti, mi a célja a két lány útjának, és megpróbál mindent elkövetni azért, hogy ne érjenek oda. Ez a történet is állami gondozottakról szól, ám fókusza az embercsempészet, a prostitúció, míg a Kiállok magamért elsősorban azt a rendszert vizsgálja, ahonnan sokszor egyenes út vezet a Kiállok érted problémaköréhez. Ami a két előadásban közös, hogy megpróbál segíteni az érintetteknek vagy a potenciális érintetteknek abban, hogy ha tehetik, próbáljanak jó döntéseket hozni saját életükkel kapcsolatban.
 
Háda Fruzsina
Háda Fruzsina
Mert jó döntés igenis létezik. Tudja ezt a két társulat is, akik a lezárások időszaka alatt tizenkét mélyinterjút készítettek olyan felnőttekkel, akiknek sikerült viszonylag ép bőrrel megúszni, hogy állami intézmények nevelték fel őket. Az alkotók az interjúkból három történetet választottak ki, és ebből alakították ki az előadás szövegkönyvét, amelyet Czukor Balázs vitt színre a Kugler Art Szalonban. A Száger Zsuzsa, Kőszegi Judit és Háda Fruzsina által alakított három karakter története elképzelhetetlenül rettenetes számomra, de teljesen átlagos egy érintett szempontjából. Míg én a székbe fagyva azon kattogok, hogy milyen igazságtalan az élet, a rendszer, meg úgy általában a világ, addig a célközönség valószínűleg kevésbé fog fennakadni ezen, és számukra sokkal fontosabb lesz az, hogy e három karakter végül családot, némi egzisztenciát és élhető körülményeket teremtett maga köré, dacára annak, hogy életük különböző szereplői vagy éppen maga a gondoskodó rendszer megpróbálja ezt minden módon megakadályozni.
 
Az előadás egyik leghajmeresztőbb története is a rendszert, annak működését érinti: amikor az egyik szereplő a 18 éves kort elérve kilép a gyermekvédelmi intézmény ajtaján, és magához venné felhalmozódott járandóságait, másfélmillió forintot, akkor nevelője azt hazudja neki, hogy a pénzt bankba teszi számára, ám ehelyett zsebre vágja. De számtalan másik példát is látunk arra, hogyan élnek vissza a gyermekvédelemben dolgozók erőfölényükkel a kiszolgáltatott gyerekekkel szemben. Miközben az elmesélt történetek arra is felvonultatnak egy sor példát, hogy miért fontos dolog megbízni ebben a rendszerben, hogy miként segíthet abban, hogy kikerülve belőle a fiatalokból ne legyen prostituált vagy bűnöző. A döntéseket tekintve talán ez a legnehezebb a gondozottak számára: egyszerre bízni és kritikusan viszonyulni az egyes helyzetekhez, a megfelelő pillanatban a megfelelő eszközöket választani úgy, hogy erre a világon senki nem készítette fel őket – talán egy kicsit ez az előadás.
 
Ahogy a produkció címe is utal rá, itt a fiatalok arra kapnak valódi emberek történeteiből jó példákat, hogyan lehet helyzetekben jó döntéseket hozni, vagy egyáltalán döntéseket hozni, hogyan tudnak kiállni magukért. Ehhez plusz segítséget nyújt az, hogy az előadások alkalmával nemcsak a színészek mennek el az egyes állami intézményekbe, hanem velük tart a három eljátszott személy közül egy, akivel utána a fiatalok beszélgethetnek is.
 
Háda Fruzsina. Száger Zsuzsa, Kőszegi Judit. Fotók: KV Társulat
Háda Fruzsina. Száger Zsuzsa, Kőszegi Judit. Fotók: KV Társulat
A hitelességet ugyanakkor az is garantálja, hogy Száger Zsuzsa, Kőszegi Judit és Háda Fruzsina visszafogottan, kevés eszközzel alakítja szerepét, tisztán és érthetően mond el egy-egy történetet. Hozzájuk képest kissé elrajzoltabb figurákat alakít Feuer Yvette és Urbanovits Krisztina, akik a a főszereplőket körülvevő embereket jelenítik meg. Ezek a figurák sokszor nagyon abszurd módon vagy kifejezetten gonoszul viselkednek – főképp szülők, nevelők vagy más, a szereplőkhöz közel álló hozzátartozók. Segítenek vagy akadályokat állítanak a fiatalok elé – népmesei mellékszereplők, mondanám, ha ez nem a valóság lenne ától cettig. 
 
A színpadi látvány összesen pár kellékből áll, ezek túlméretezett használati tárgyak. Egy hatalmas boríték, egy óriási telefonkagyló, egy gigantikus Milka csoki. Nem bonyolult, de nagyon szép ötlet: egyszerre képes megmutatni a gyerekstátuszt, és a felnőtt lét abszurditását és nehézségét, amelyet ezeknek a gyerekeknek cipelniük kell.
 
A Kiállok magamért igen jó ízléssel létrehozott, fontos előadás, amely valószínűleg nagy hatással lesz majd azokra, akiknek készült. Inspiráló alternatívát mutat olyan fiataloknak, akik nem biztosak abban, hogy létezik ilyen alternatíva. Nagyon remélem, hogy az alkotók minél több intézménybe eljutnak vele, és minél több állami gondoskodásban élő fiatal megnézi majd.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 
Szerző: Puskás Panni