Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ERŐTŐL DUZZADÓ TAPASZTALAT

Adrian Belew Power Trió / Budapesti Őszi Fesztivál
2008. okt. 28.
Adrian Belew a progresszív-rock egyik legkülönlegesebb figurája. Tehetségét korántsem értékelik úgy, amint megérdemelné, pedig 60 felé közeledve elmondhatja, hogy a XX. század legnagyszerűbb rock muzsikusainak zenekaraiban játszott, és virágzó szólókarriert is tudhat maga mögött. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.

Adrian Belew
Adrian Belew

A Budapesti Őszi Fesztivál keretében ez utóbbival érkezett a Trafóba, ami nem a legalkalmasabb a különlegesen igényes, ám mégiscsak a rock eszköztárával élő koncertek megrendezésére. A tér nem bírja a szükséges nagy hangerőt és az intézményhez tapadó képzetek is kissé távolabb állnak a kommerciális szempontoktól. Adrian Belew pedig, akárhogyan is nézzük, a showbiznisz legsűrűbb vidékén munkálkodik 1977 óta, mikor is minden rockzenék földi helytartója, maga Frank Zappa hívta el egy átmulatott éjszaka után az akkor egy kocsmában zenélő fiatalembert együttesébe. Később Brian Enóval dolgozott, rajta keresztül a Talking Heads elsőszámú koncertgitárosa lett és tagja volt a David Byrne nélküli Headsből alakult Tom Tom Clubnak, valamint nem feledkezhetünk meg David Bowie-val folytatott barátságáról és néhány közös, Billboard-listás számukról sem. Azonban a kevésbé avatott zenebarát számára elsősorban a King Crimsonból lehet ismerős Belew neve, hiszen az 1981-es Discipline lemez óta állandó tagja, szerzője és frontembere Robert Fripp korszakalkotó együttesének. 1981 a Crimson újraalakulásának éve; sokan úgy tartják, az 1969-1975 közötti első, legendás időszakot azóta sem sikerült túlszárnyalni, de nem kétséges: éppen Adrian Belew az egyik oka annak, hogy a zenekar, ugyan mindig változó felállásban, de ma is létezik.

Az Adrian Belew Power Trió
Az Adrian Belew Power Trió

A King Crimson 2003-ban járt Budapesten a Millenárisban, és a most jelenlévő kétmaréknyi közönség tagjainak jó része azon a koncerten is ott volt. Mondhatnánk, ez Belew szerencsétlensége, mert az akkori produkció megalkuvásmentes emelkedettségével és hatalmas erejével a trafós klub-koncert nem vetekedhetett, no meg a szerzemények sem azok a gigantikus rock eposzok voltak annak ellenére, hogy néhány trióra alkalmazott szolidabb Crimson is a repertoár részét képezte. A méricskélés tehát elkerülhetetlen volt, és azt kellett megállapítani, hogy Belew megöregedett és hangja sem szárnyal már. Az elején voltak technikai nehézségek, de a hamisság végig tetten érhető volt énekhangjában; ezt Belew ügyesen kompenzálta a tapasztalatából eredő előadói gesztusokkal és a merész instrumentális körítéssel. Gesztusai eleinte aszinkronban voltak a helyszín kamara jellegével, a gitáros-énekes túlságosan is nagyszínpadosan, sztárként, kameráknak szóló merev pózokkal próbálta dalait énekelni, de hamar megértette, hogy itt inkább dzsesszes közvetlenségre van szükség – és ekkor a koncert is hirtelen sodróbb lett. A dzsesszes vonatkozás nem véletlen, hiszen a trió felállás tipikusan nem fordul elő a (kemény)rock világában, a bonyolult – nyugodtan mondhatjuk – kompozíciók pedig kifejezetten igénylik az ügyesen betanul futamokon túlmutató mesteri hangszerkezelést. Ebben nem volt hiány és Belew meglepő társválasztása a tinédzser életkoron éppen csak túllépő Slick testvérpárossal (Julie basszusgitáron és Eric dobon) minden elvárást felülmúlt.

A basszusgitáros lány derekasan zakatoló, fémes hangzással törte az utat, míg öccse okosan kitalált ritmusképletek megbolondításával tolta mind távolabb a kiszámíthatóságtól a Belew alatt futó alapokat. Őrjítően süvöltő hangzások keveredtek a korszerű, legújabb trendeken túlmutató gitárhangzásokkal, és mindez mégsem nyomta el a Side… lemezsorozatból, a Crimson-dalokból, valamint a legújabb, még nem megjelent E című instrumentális munkából összeállított programot. Belew azt nyilatkozta, manapság már nem hallgat más gitárosokat, csupán saját ötleteiből merít. Gondolhatnánk, miféle szegényes szemlélet ez…, mégis, a koncertet meghallgatva egy olyan zsenivel találkozhattunk, aki az adódó problémákon felülemelkedve könnyedén kapcsol magasabb fokozatra és kőkemény koncepciójával bármely kétkedő ellenállás falát fél kézzel üti át.

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Őszi Fesztivál 2008 gyűjtőlapján olvashatják. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek