Tudjuk, hogy a Google Translate képes a vicces félrefordításra, de a Volksvernichtung oder Meine Leber is sinnlos kifejezésre adott „A nemzeti megsemmisítés vagy a májam értelmetlen” verzió jóval közelebb áll a Szajbély Mihály fordító adta Népirtás, avagy nem funkcionál májamhoz, mint a székesfehérvári Pisztácia és mogyoró cím, amivel Werner Schwab – műfaja szerint – radikális komédiáját hirdetik. Az Elnöknőkkel együtt a fekáliadrámákat összegyűjtő kötetben 1991-ben megjelent darabot a József Attila Színház Aluljárójában 1995-ben Gaál Erzsébet, a Miskolci Nemzeti Színházban 2002-ben Földi László, az Újvidéki Színházban 2011-ben Sorin Militaru rendezésében játszották magyarul. 

 

Kíváncsi lennék, a címet olvasva milyen elvárással érkeznek a nézők a színházba. Egy könnyed semmiséget, egy kedves bohóságot, egy kortárs koktéldarabot, netán egy gasztronómiára transzponált Arzén és levendulát várnak? (És nem járnak messze a valóságtól.) Bárhogyan is lépjenek be a Kozák András Stúdióterembe, már a színpadot elrejtő függöny láttán gyanút foghatnak. Ha nem este 7-re jönnének, a giccs és a pszichedélia határán egyensúlyozó, idillien rikító kék ég, a sárga virágok, a csobogó patak és a piros-fehér kalapos gombák egy nem túl jó ízlésű gyerekelőadást sugalmaznának. Így viszont azonnal értjük, hogy Ambrus Mária díszlettervező nem az első, de már a nulladik pillanatban kiteszi az idézőjeleket. A további erőteljes árnyalatú és mintájú függönyök, valamint a gumimatrac és más felfújható ülő- és fekvőalkalmatosságok arzenálját felvonultató látvány pontosan az az ijesztően parodisztikus túlzás, ami a szerző fogalmazásmódját is jellemzi. Az eleve intenzív vizualitást Benedek Mari vintage-től leolcsósított designercuccokig ívelő, státuszkijelölő jelmezkollekciója teszi teljessé.

 

A társadalom vertikális mintáját kapjuk egy többszintes ház lakóközösségét megismerve, olyan embereket látva, akikből hiányzik a szeretet iránti vágy. Nem kiveszett belőlük – egész egyszerűen sose volt bennük. Az elszenvedett durvaság, agresszió, verbális, fizikai és szexuális abúzusok nem ejtettek rajtuk sebet. Nem közönyösek, hanem teljesen sivár, lelketlen lelkek, s ami még rosszabb, a gyerekek a szülők tökéletes tükörképei. Történjék itt népirtás, egyetlen haláleset kelthet bennünk empátiát: egy szegény aranyhörcsögé.

 

Legalul lakik – ha beszélőnek tekintjük a nevet: féreglétben – az egymást élvezettel gyötrő anya és fia. A Wurmnéról Kukackánéra magyarított nevű asszony bigottan vallásos és irtózatosan gonosz, a művészetet semmibe veszi, Hermann ambícióit megveti. Igaz, a fiú tehetségéről nem sokat tudunk, de a testileg fogyatékos, óriáscsecsemő érettségű, az alkohollal intim viszonyt ápoló fiatalember fő ambíciója, hogy (minimum) városi jelentőségű festő legyen, akiről a grácművészet jut majd eszébe mindenkinek. Az anya szerepét Kricsár Kamill játssza, akinek nem fontos a neme, Hermannt pedig Fehér László. A két szereplő kéjes mámorral gyalázza a másikat visszafogott középhangon, és éli sajátos sorsközösségét.

 

Fölöttük élnek Kovaćičék. (Ejtsd: kovacsics.) A családfő, Rudi önérzetét mélyen sérti, ha lekovacozzák őt, a „két nemzedék óta törzsökös német-osztrák, egészséges, feddhetetlen”-t, s ebbe az öndefinícióba simán belefér az alkoholizmus és az incesztus, meg az aranyhörcsög-gyilkosság. Kovaćič úr ugyanis vérfertőző viszonyt folytat intellektuálisan a semmiben lebegő, erotomán és korlátoltságukban cinikus lányaival, Biancával és Desirée-vel, amit az egyfelől ostoba, másfelől manipulatív ostoba feleség egyáltalán nem vesz észre. Az Ödipusz-komplexustól és Stockholm-szindrómától egyszerre sújtott család fejét Keller János játssza, remekül érzékeltetve a karakter nyárspolgári senkiségét. Az anya kettősségét, az áldozati szereppel és alázattal leplezett mesterkedéseit Kerkay Rita finom eszközökkel mutatja meg, míg a két lány Varga Gabriella és Váradi Eszter Sára alakításában ijesztően ismerősek a hétköznapokból. 

 

A legfelső szint Sárkányné professzorasszony (eredetileg: Grollfeuerné) lakrésze, aki szellemi fölényéből és társadalmi rangjából adódóan mélységesen megvet mindenkit, az alatta lakókat alsóbbrendűnek és primitívnek tartja, s ezért éri magától értetődőnek, sőt jogosnak a népirtást, azaz lakói születésnapi uzsonnameghívással álcázott megmérgezését. (Ezen a születésnapon hangzik el Hermann szerelmi éneke, a Tomorrow Belongs To Me vendégdallamaira ráúsztatott kis opus, a Pisztácia és mogyoró. Az előadáscím tehát nem a semmiből vétetett.) Nem az első ilyen tette ez neki, néhai férjétől ugyanígy szabadult meg. A Varga Mária játszotta Sárkányné az egyetlen karakter, akit már a szerző sem stilizál felül, a színésznő pedig ezt követi jelmezben, tartásban, gesztusrendszerben, és játssza el dívaként a meggyőződéses kívül- és felülállót. Stílusbravúr, ahogyan a szöveg és a figura nyers költőiségét és derb líráját tolmácsolja. 

 

Bár Schwab arra ad példát, hogyan (ne) legyünk osztrákok, nem olyan kérlelhetetlen számokéréssel ostorozza egyáltalán nem választott, hanem születésével kapott népét, mint Thomas Bernhard, és nem is azzal a hűvös eleganciával mutatja be, mint Elfriede Jelinek. Jóval közelebb áll azokhoz, akik univerzális érvényt adtak a lokálisnak, a helyi érvényességet az általános jelenségre tágították. Az értékítéletmentes, vádiratot sosem fogalmazó Ödön von Horváthoz és a mindenféle társadalommagyarázatot húsból, vérből, de leginkább testnedvekből eredeztető Franz Xaver Kroetzhöz, ám velük ellentétben Schwab nem realista. Visszataszító, torz és gonosz figuráit stilizáltan, de gyilkosan kaján humorral festi le. (Nem tudatosan keresett az ige, de valószínűleg nem véletlen, hogy épp ez jött automatikusan. A grazi származású, élete jó részét ott töltő Schwab ugyanis képzőművész is volt, és felszínes életrajzi ismereteimből arra merek következtetni, hogy Kukacka Hermann több szempontból akár a szerző alteregójának is tekinthető.) Zsótér Sándor ugyanígy tesz a színrevitelnél, és a játék minden szintjén hagyja működni a nyelvbe kódolt társadalomkritikát és frivol kulturális utalásrendszert, amihez Szajbély Mihály majd’ húszéves, de friss és revelatív erővel ható fordítása remek kapaszkodót kínál.

 

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.