Harlekin Nemzetközi Kortárs Bábművészeti Napok / Harlekin Bábszínház, Eger
2021.12.08.

A HaNeKoNa - Harlekin Nemzetközi Kortárs Bábművészeti Napok kétévente kerül megrendezésre az egri Harlekin Bábszínházban. A nemzetközi jelleget 2020-ban célozták meg, akkor viszont a rendezvény elmaradt, így tulajdonképpen a 2021-es az első nemzetközi kiadás. BOGYA TÍMEA ÉVA BESZÁMOLÓJA.

A legutóbbi, 2017-es fesztivál témája a bábszínház és dráma módszertana, a színházi nevelés volt. Az ideinek pedig a kortárs bábszínház fogalma, bármit is takarjon a terhelt megnevezés. A Nánay István és Éry-Kovács András vezette Kortárs Bábművészeti Szimpózium mind a bábos veteránoknak, mind az újoncoknak hasznos volt, hiszen olyan szempontok, megközelítések hangoztak el, amelyek alapján közelebb kerülhetünk a kortárs bábszínház fogalmához.

Magamura Alkotóműhely: Johannes Doktor Faust
Magamura Alkotóműhely: Johannes Doktor Faust
Az egyik ilyen szempont a bábszínháznak a képzőművészettel való kapcsolata. Inkább úgy mondom, hogy a bábszínház egyben képzőművészet is, és ez a minősége gyakran megelőzi a történetmesélési funkcióját. Ahogy a Magamura Alkotóműhely Johannes Doktor Faust című előadásának is a középpontjában a kép és az azt kiegészítő élő, nem történetmesélő és nem illusztratív zene áll. Boráros Szilárd és Boráros Milada a cseh vásári bábjátékok Johannes Doktor Faust hagyományát gondolták tovább. Marionettbábjaik már nem realizmusra törekvő, a klasszikus tipológiát betartó figurák (ehhez lásd Emil Radok és Jan Švankmajer 1958-as kisfilmjét), hanem metaforikusak: Wagner (Faust "asszisztense") feje egy karóra, keze feltörlőrongy, a két ördög és Mephisto nem kedélyes rosszcsontok, hanem nyugtalanító megjelenésű teremtmények (egyiknek a feje az erdőben talált rókakoponyából készült), a spanyol király csak egy arany kéz, amit meg kell csókolni. A legszemléletesebb Faust pokolra szállása, Darth Vader jön el érte lángnyelvekkel, fadarálóval. Az absztrakt figurák között Faustot éppen emberszerű megjelenése emeli ki, teszi elkülöníthetővé a néző számára. 

Harlekin Bábszínház: Moll tündér álma
Harlekin Bábszínház: Moll tündér álma
A látvány annyira felülírja az eseményeket, hogy néha már nehéz is követni azokat, ám ez egyáltalán nem zavaró. A színpad olyan, mint egy kis laboratórium. A bábosok nincsenek takarásban, látjuk mozgásukat, arcukat és a pihenő bábokat. Ez a döntés lerombolja a kukucskáló színpad illúzióját és a színházi reprezentáció felé fordítja a figyelmet. Mi, nézők a színházi folyamat tanújaként vagyunk ott, végigkövethetjük a történet előállításának folyamatát (Jörg Lehmann: Jelen II. Az irodalom, a báb, a megmutatás. In: A dolgok színháza). És valóban azt érzem, hogy valami csodálatosan ritka és törékeny eseménynek vagyok a tanúja.

A zene nagy hangsúlyt kap a Harlekin Bábszínház Moll tündér álma előadásában is. (Az előadás online változatáról írott kritikánkat ld. itt - a szerk.) A kortárs bábszínháznak egy másik jellemzője (lehet) a klasszikus ábrázolási módoktól való eltérés. Ez érvényesül a Szűcs Réka által írt és rendezett előadásban is. Ez nem egy átlagos tündérmese, Moll tündér sem egy átlagos tündér, ő egy különleges molylepke, aki nem tud repülni. Ennek tetejében sem ő, sem a többi szereplő nem beszél, az intenciókat, hangulatváltozásokat Zádori Szilárd zenéje jelzi. A közös nyelv hiánya semmilyen akadályt nem jelentett a történet megértésében. A Csonka Erzsébet tervezte bábok a színpadon figurákká éledve nem hibátlanok, mégis boldogok lesznek. Mollnak nemcsak a megjelenése tér el a klasszikus tündér/hercegnőábrázolástól, hanem érdeklődése is: ért is a műszaki dolgokhoz, megjavít minden kacatot, amit a padláson talál. Például egy repülő megjavításához is hozzáfog, hogy valóra váltsa álmát és repülni tudjon. De a végén kiderül, hogy legnagyobb álmainkat néha másokban találjuk meg. És mi lenne egy mese egy kis izgalom nélkül? Mollt és égből pottyant kukac barátját, Durrt, a padláson fészkelő fecske fenyegeti. Mikor eledel után kajtatva feltűnik a színen, a zene komorrá, feszültséggel telivé változik: ami nekünk semmiségnek tűnik, az ebben a kis univerzumban életveszélyes. A fecske alakja viszont nincs démonizálva, fiókáinak keres eledelt. 

Fabók Mancsi Bábszínháza: Vitéz László és Vas Juliska
Fabók Mancsi Bábszínháza: Vitéz László és Vas Juliska
Számomra, és talán sok másik néző számára Fabók Mancsi hagyományos népi kultúrában gyökerező, de kortárs gondolatmenetet sem nélkülöző előadásai jelentik az egyik legfőbb kapcsolatot a magyar népművészethez. Nagyon régen nevettem annyit, mint most a Vitéz László és Vas Juliska című előadáson. Fabók Mancsi bátran nyúl Vitéz László sok százéves karakteréhez és Kemény Henrik ikonikus örökségéhez. Saját szájíze, kedve szerint alakítja, olyan hitelesen, mintha ez a történet mindig is így lett volna. Mintha Vitéz Lászlónak mindig is lett volna egy Vas Juliskája, pedig csak 2015-ben találkoztak. Vitéz László és Vas Juliska humora itt már nemcsak Csokipofa ördög és Csonti csontváz elpüföléséből áll, hanem a figurák személyiségéből, közvetlenségéből, és természetesen olyan Kemény Henriket idéző szófordulatokból, mint a bepislogni a majomba vagy a mángor madarak. A produkció sikeréről nemcsak Fabók íráskészsége gondoskodik, hanem intenzív színpadi jelenléte, energikus játéka is. Amint azt Stuber Andrea is megírta 2017-ben: Fabók Mancsit az Isten is egyszemélyes bábszínháznak teremtette. 

Duda Paiva: Bruce Marie. A képek forrása: Harlekin Bábszínház
Duda Paiva: Bruce Marie. A képek forrása: Harlekin Bábszínház
Fabók bábjai megőrzik hagyományos kinézetüket: Vitéz László piros sapkás, piros ruhás kesztyűs báb, viszont a Halál (akit öleléssel, az élet szeretetével tudnak legyőzni főhőseink) egy sisakszerű maszk a bábos fején. A kortárs bábszínház másik, talán legizgalmasabb kérdése a bábos és báb közötti viszony, és ennek megjelenítése. Duda Paiva Bruce Marie című előadása végig e kettőséget, megkettőzöttséget, az élet kiterjesztését helyezi a központba. A produkció a bábszínházi “életrehozás” aktusán keresztül kísérletezik egy utópia, a transzhumanizmus színpadra állításával. Duda Paiva Bruce Marie-figurája egy nyugdíjba vonult drag queen, aki takarítóként dolgozik egy laborban. A biológiai férfi és a felvett női identitása állandó párbeszédben van egymással: a mélyebb hang Bruce, a vékonyabb Marie. Hozzájuk csatlakozik Muffin, a ketrecbe zárt majom, akit Bruce Marie szabadít ki, és akit a bábos élet és halál között lebegtet. Bábos és báb, valamint a bábok közötti határ hol pontosan elhatárolható, hol teljesen eltűnik (például Muffin egyik dalánál Bruce Maria lábait kölcsönzi neki a tánchoz), és kérdésessé válik, hogy pontosan ki mozgat kit az előadásban. A nyílt játék (ami a Johannes Doktor Faustban is látható volt) helyzetbe hozása az élő és élettelen közötti viszonyra irányítja a figyelmet. A szivacsbábok plasztikus, hiperrealista megjelenése pedig képes feledtetni velünk, hogy Muffin majom tulajdonképpen nem él.