EDIT 2008 / Budapesti Őszi Fesztivál
2008.10.28.

Mivel meglehetősen vegyes volt a felhozatal az EDIT-en, csak a szépre emlékezem. Ami megmarad: néhány erős film, a szüneteket feldobó táncos performanszok Ladjánszki Mártától és Hód Adrienntől, és persze az abszolút kedvenc, az animata balerina, ami úgy ugrál, ahogy vezénylünk neki. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.

La boule d'or
La boule d'or

A Philippe Saire Társulat több táncetűdjét is beválogatták a legfrissebb nemzetközi rövidfilmek programjába, de csak egy volt közülük igazán megkapó, Bruno Deville La Boule d’Or című munkája. Jó karban lévő petangjátékos hetvenes öregurakkal ismerkedünk, akik beengedik maguk közé a koreográfust, miközben kedvenc hobbijukat űzik. Ez idő alatt mesélnek az életükről, a játék szeretetéről, a versenyeredményeikről, sőt még az elvesztett barátokról is. Érdekes műfaji határterületen helyezkedik el a film, a civil szereplők miatt jócskán van benne dokumentarista jelleg, maga a fókuszba állított mozgás pedig a sport, performansz és tánc határán billeg, hiszen a petangjátékosok a koreográfus kérésére improvizált, majd betanított mozdulatokkal dúsítják mérkőzésüket. Feszes, gyönyörű ritmusa van ennek a pár percnek; ahogy gurulnak a fém golyók, úgy tudunk meg egyre többet a farmeros öregurak múltjából. Intim, derűs, szemérmes és érzelmes, eredeti és emlékezetes film, ami a hétköznapok minden báját és tragikumát sűríti.

The Shape of Water
The Shape of Water

Narelle Benjamin koreográfus és Cordelia Beresford rendező The Shape of Water című munkája átmenet egy táncfilm és egy fantasy között – más szempontből pedig változatok a Nagy kékségre, nőnemben. Egy sötét, kietlen partszakaszon, magas, csupasz sziklán áll egy ház, benne fiatal nő (Alexa Heckmann) vergődik, szabadulásra várva: hánykolódása a sellők csapkodását idézi. Lent, vele párhuzamosan, megjelennek az igazi sellők, számtalan hosszúhajú, karcsú táncosnő, akik a bokában keresztezett lábbal csapkodnak kecsesen. A ház megremeg, inog, a szikla süllyedni kezd, miközben a lakó egyre féktelenebbül csapkod: küszöbön a kafkai átváltozás. Szép az utolsó kép, a nő úgy csapódik bele a vízbe, mintha csak hazatalált volna. Ennek a vadromantikus kis hableány-sztorinak az értékét a speciális mozgásanyag adja, az a minimalista (hiszen bokában összezárt lábbal végzett) koreográfia, mely az egész testet radikálisan átformálja, megszabadítva a fölös antropomorf jellegtől.   

Stair
Stair

Roddy Simpson Stair című, mindössze háromperces filmje szellemessége miatt maradt meg bennem. Egy meztelen nő kacagva felfut egy lépcsőn, majd ez a jelenet sokszoros fénytörésben, furcsa visszajátszásokban megismétlődik. A nő teste részekre bomlik, a lépcső korlátjai mind-mind mintha apró, hosszúkás tükörszeletekké vágnák a teret. Az egyiken felfelé fut egy láb, a másikon lefelé szalad ugyanaz. Testrészek kaotikus kavarodása kezdődik, a tökéletesen arányos test elemeire hullik, és ahelyett, hogy újra összeállna, egyre inkább szétesik: még az sem evidens, mi a test haladási iránya, hiszen egyes fragmentumai szembejönnek, összeütköznek egymással.    

Here After. Forrás: EDIT 2008
Here After (Forrás: EDIT 2008)

Wim Vandekeybus Here After című munkája, mely az Ultima Vez társulat Puur című előadása alapján készült, a fesztivál egyik legerősebb filmje. Felejthetetlen és intenzív élmény: brutális költőiség, felfokozott indulatok, végletes helyzetek és karakterek, apokaliptikus hangulat, ragyogó látvány jellemzi. Egy törvényen kívüli közösség végnapjaiba csöppenünk, melyre a tragédia árnya vetül: sokasodnak a kísérteties jelek. A rendező-koreográfus rendkívül erős ingerekkel dolgozik, árnyékok és kötelek hálója cikázik a szereplők között, mint egy óriási csapda, az idő összezavarodik: egy felnőtt fiú az apját kárhoztatja mindenért, mire az apja újra lemezteleníti és megalázza őt, mint gyerekként, egy másik szereplő valakiben felismeri saját gyilkosát. A táncosok kivételesek, vakmerőek és szenvedélyesek: a nők a szájukból itatják a férfiakat, a férfiak pedig olyan elementáris indulattal rontanak egymásnak, mint a dühödt, kóbor kutyák. Az pedig szinte már természetes, hogy Wim Vandekeybus szédületes koreográfiája mellé mesteri operatőri munka (Patrick Otten, Lieven Van Baelen) és egy megszállott hírnököt alakító, világklasszis  zenész (David Eugene Edwards) is jár.

Kapcsolódó cikkünk:
Tóth Ágnes Veronika: Önarckép napszemüvegben / Wim Wandekeybus - Ultima Vez: Tükör
Sisso: EDIT újratöltve / Friss MuNKA - EDIT 2008

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Őszi Fesztivál 2008 gyűjtőlapján olvashatják. 

Esemény:  EDIT 2008. Nemzetközi rövidfilmek,  Helyszín:  Toldi mozi,  Időpont:  október 17-18.