Parti Nagy Lajos: Árnyékporocska. Emlékmondatok Kner Piroska életéből
2021.12.09.

Látszatra kedves alkalmi munka: fölbukkan egy több mint száz éve írt szakácskönyv kézirata, eltervezik, hogy kiadják, s mivel a szerző a nevezetes Kner család tagja, felkérik a híres írót, hogy szórványos dokumentumok alapján írjon „valamit” Beczkóyné Kner Piroskáról. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.

A kifejezés, ami a könyvről és a vállalkozásról eszembe jut: a tisztes ipar. Régies, polgári, jó íze van, az ipar még közel áll a kézművességhez, iparos és író: mesterember,a viszonyok személyesek. A művészet megőriz ebből valamit akkor is, amikor már alig látni klasszikus iparost, s mindig maradnak írók, akik kedvvel mutatják meg munkájuk mesterség-oldalát, s szívesen vállalnak „megrendelést”, ami alkalmasint múzsájukká is válik.


A történet hátterében ott van a tisztes ipar két nagy kapitánya, Kner Piroska fivére, Izidor, és unokaöccse, Imre, akik valaha egy monumentális történet hősei lehettek volna. Kner Piroskáé kis történet, kicsi a léptéke – egy kis irodalmi tehetség, ami A vasút című újság tárcáiban mutatkozik meg, s a főzési kreativitás, aminek nyoma a most megjelent szakácskönyv. Ignotus receptpályázat-akciója a múlt század elején A Hétben sok úriasszony fantáziáját megmozgatta, Kner Piroska is levelezett „Emma asszonnyal”, ami Ignotus – húgától elorzott – álneve volt. S mint sokan mások, ő is nekibátorodott, hogy kosztosai sikeres szakácsnőjéből sikeres szakácskönyv-íróvá lépjen elő, de ez nem sikerült neki. Mint ahogy sok minden más sem sikerült: nagyobb ambíciók nélkül, tisztes ínségben élte az életét, rászorult előbb bátyja, majd unokaöccse támogatására, akik a polgári derekasság jegyében biztosították is ezt. Amikor férje sikkasztási ügybe keveredett, Izidor nagyobb anyagi áldozatra is hajlandó volt, de ez talán csak mérsékelte a börtönbüntetést, meg nem mentette sógorát. A férj korán meghalt, fiuk is megörökölte a tüdővészt, s közepes vagy annál kisebb képességű gyerek volt. A fikció szerint a zsidóüldözést – bár szedett áldozatot a családban – Piroska nagyobb tragédia nélkül élte túl egy özvegyember hamis papírokkal rendelkező házvezetőnőjeként, s fia is hazakeveredett.

Jelentéktelen élet, amelyet nem fűtöttek erős szenvedélyek. Árnyékban és árnyékként élt, mígnem maga is árnyékká vált. Emléke ezért is mosódott el, csak véletlen adalékok maradtak belőle, s úgy látszik, hogy halála időpontja sem tisztázható.

Ez hát az írói feladat: ebből az anyagból szöveget írni. Parti Nagy Lajos kristálytisztán látja munkája esztétikai alapjait a Beszédhelyzet című mondat-sorban: „Hagyjuk hát el, ki beszél, ki emlékezik. Legyünk őszinték, úgy teker a tényei köré, ahogy jólesik. De maga is ki van nekem szolgáltatva, ha véletlenül elhiszi, hogy akit megír, az Kner Piroska maga. Mert nem, s ezt mondja is meg az olvasóimnak. Hanem regényalak, összegyúrva abból, ami keveset rólam összeszedett és kitalált. Amit fölvesz a valóságból, ha érti, e szép, keserves gyúródeszkán.” Kialakul az a nyelvi tér, amelyben „Kner Piroska” a maga szegényes dokumentumaival és abból elképzelt karakterével van jelen, az író pedig mint óvatos restaurátor vagy rekonstruáló, az üres helyek kiegészítője. Ha „félténypróza”, ahogy az író nevezi, akkor valahol félúton találkozik tárgyával. Ehhez a munkához is mozgósítani kell írói valőrjeit, de e mozgósítás gyakran visszafogást, tartózkodást, bujkáló felbukkanást jelent. Ezért azt mondom, hogy az ilyesfajta alkalmi munkának a legfőbb írói feltétele az ízlés. Az pedig erős őrszelleme Parti Nagynak. Megbeszélhető, hogy melyek költészetének, szépprózájának, publicisztikájának csúcspontjai, s hol volt lejtmenetben, de aki nem tudja, tapasztalja, hogy silányat, hitványat soha nem adottki a kezéből, az nem olvasó. Még csak az sem biztos, hogy egy irodalomtörténeti végelszámolásban ez a tény melyik oldalra kerül. Elvégre vannak óriások – a mi irodalomtörténetünkben Petőfi és Ady –, akikre nem jellemző a biztos, tévedhetetlen ízlés.

Ízlés, hogy nem mozgósítja túl a fantáziáját. Nem dolgozza ki Piroska erotikus arcélét, csak jelzi, hogy nem volt hideg, hogy „a nagy sikoly” nem volt teljesen ismeretlen előtte. Erdős Renée, aki – mint mindent – ezt is pozőr módra fejezte ki, valamiféle elérhetetlen bálvány lehetett Kner Piroska számára, aki felé törekedni, akivel versengeni dehogy is merészelt volna.

Ízlés, ahogy Piroska elképzelt (vagy dokumentált?) szeretetlensége fia iránt, s a moralista önvád halkan megjelenik a szövegben. Hiszen a könyvben minden Piroska elképzelt síron túli monológjaként tűnik fel, amelyre így egy önaláértékelésre, szelíd tartózkodásra, hallgatásra hajlamos karakter szűrője rakódik.

Ízlés, ahogy az én-elbeszélőt a költő néha megajándékozza hatalmas poétikai raktárából valamivel, de óvatosan, egy szinte közömbös mondatba rejtve, nehogy olyan dinamizmust indítson be, amely túlértékelné a regényhőst: „Nyár van, nyikorog a prés, a segédek kint nyerítenek, táncolnak a fényben a porszemek, a sivatag muslincái, és én azon studérozok, vajon mi leszek az életben.”

Ízlés, hogy semmi nincs túltolva, túllihegve. Holott, ha Kner Piroska alakja szürkén szürke, annál színesebb a nagy família, kalandoraival, emigránsaival, rejtélyes eltűnéseivel, zseniális üzleti húzásaival, a magyar irodalom támogatásával, s emblémájával, a Kozma Lajos rajzolta „kis hangya emberrel”, könyves tékával a hátán, aki a vevőkör érdeklődésének megfelelően hol könyvárus zsidó, hol peregrinus diák, hol bajszos magyar paraszt. Vásározó, faluzó könyvárus zsidó volt az ősatya, Kner Sámuel is. S noha szó esik effélékről, Parti Nagy tartózkodik attól, hogy kapott regénye cselekményét kompenzálja, kiszínezze. Ugyanakkor az emlékmondatok őrzik a regényműfaj ismeretanyagának gazdagságát; legyen szó főzésről, nyomdáról, zsidó rítusokról (amelyek, ahol fennmaradtak az asszimilációt óhajtó családban, inkább csak szokások, mintsem a hit komor oszlopai), s bármi más egyébről. Mint a jó regényíróknál, itt is biztosak lehetünk benne, hogy a tudásanyag tizede sem kerül be a könyvbe, s ezért áll olyan biztos lábakon minden szó.

Miközben bárhol lapozok bele a kis könyvecskébe, bámulattal tapasztalom, hogy a mértéktartó és biztos ízlés miképpen kevert ki a kis eseményekből olvasmányos szöveget (s például a halálozási dátum bizonytalansága miképpen keretezi – nyitja és csukja – a regényt), azt is meg kell említeni, hogy ennek az igénytelen történetnek morális vonatkozása is van. Nem mintha a regény Kner Piroskája az erkölcsi kozmosznak valamely kiemelkedő alakja lenne. De életéhez, életfelfogásához hozzátartozik a polgári derekasság, a dolgaértés a maga körében, a munka megbecsülése, s a jól végzett munka önérzete, a szemérmes erkölcsi önellenőrzés.

Szép könyv.

A kötet adatlapja a Magvető Kiadó honlapján itt található.

Kiadó: Magvető, Határ Győző Városi Könyvtár, Gyomaendrőd, Kiadás éve: 2021, Terjedelem: 112 oldal

Címkék: