Új drámák a lengyel gyermek- és ifjúsági színházművészetben
2021.12.17.

Lengyelországban a gyermekeknek és fiataloknak szóló színházzal évtizedek óta neves alkotók foglalkoznak: a magyar nyelven először megjelenő történeti áttekintés célja az irányzatok és meghatározó személyiségek összegyűjtése. ZBIGNIEW RUDZIŃSKI ÍRÁSA.

A gyermekszínház fogalma alatt Lengyelországban elsősorban bábszínház értendő. A II. világháború után több mint 25 erős állami bábszínházat hoztak létre, s ezek mindmáig léteznek. Kezdetben főként klasszikus meséket és lengyel szerzők történeteit játszották. Színvonalukat és státuszukat az 1960-70-es években jelentősen megnövelte, hogy tevékenységükbe olyan kiváló színpadi tervezők, zeneszerzők és rendezők is bekapcsolódtak – mint például Krzysztof Penderecki és Jan Berdyszak -, akiket korábban nem hoztak kapcsolatba az ifjúsági színházzal, és hogy a repertoárt kibővítették a felnőtteknek és fiataloknak szóló darabokkal: Dürrenmatt, Goethe, Majakovszkij, Norwid, Witkacy vagy Różewicz műveivel. A lengyel bábművészet igen komoly művészi színvonalra emelkedett, és jelentős hírnévre tett szert Lengyelországban és külföldön egyaránt. Akkoriban a drámai színházak elsősorban jól ismert szerzők (Frances Burnett, Lewis Caroll, Alan A. Milne és Kornel Makuszyński) regényeit, lengyel költőóriások (Jan Kochanowski, Adam Mickiewicz, Julian Tuwim) klasszikus műveit, valamint az egyetemes és a hazai irodalom kötelező olvasmányait állították színpadra. Független hivatásos gyermekszínházi csoportok még nem léteztek. 
 
Zbigniew Rudziński. Fotó: Poznańi Gyermekművészeti Központ, P. Bedliński
Zbigniew Rudziński. Fotó: Poznańi Gyermekművészeti Központ, P. Bedliński
Ám hamarosan nagyformátumú írók (mint Krystyna Miłobędzka) és kiváló színpadi szakemberek, szerzők (pl. Jan Dorman, Jan Wilkowski, Maciej Wojtyszko, Andrzej Maleszka) munkájának köszönhetően igen jelentős változások mentek végbe a lengyel gyermekszínházban. E művészek Janusz Korczak szellemében nagyra értékelték a gyermek mint néző szubjektivitását és partnerségét, a játék és a költőiség szerepét a színházi világ megalkotásában. A bábművészek egyre gyakrabban léptek elő a paraván mögül, animáltak eddig nem színházinak vélt tárgyakat, s olykor még a bábot is elhagyták, mert a korabeli drámai művek gyakran erre késztették őket.
 
Az 1989-es történelmi politikai és társadalmi változások fontos cezúrát jelentettek a lengyel dráma arculatát illetően is. Korábban ismeretlen témák jelentek meg a gyermek- és ifjúsági darabokban, a szerzők érinthetetlen tabukat kezdtek döntögetni. A színpadi szövegekben feltűnt a halál, szeretteink eltávozása, az erőszak, a szexuális beavatás, az értékek megkérdőjelezése, a hamisság és a konformizmus leleplezése, a gyermekek és szüleik, illetve nevelőik közötti kapcsolat és megértés hiánya, valamint sok más, korábban rejtett probléma. 
 
Ezek a darabok hivatottak megértetni a fiatalokkal az intenzív változásokat és a XX. század végének összetett valóságát, valamint megerősíteni és felkészíteni őket a felnőtt életre. A drámairodalom megújulásának jelei már korábban, az 1980-as évek elején megfigyelhetőek voltak, amikor egyre több új, kifejezetten gyermekszínházak számára szóló eredeti mű jelent meg ismert lengyel írók tollából. Szép számmal publikálták külföldi szerzők – a francia Pierre Gripari és Philippe Dorin, a német Ingeborg von Zadow és Tankred Dorst vagy éppen a magyar Gyárfás Endre – darabjainak műfordításait is, amelyek az állami bábszínházak és amatőr csoportok számára könnyen elérhetőek voltak. A bábszínházakban egyre bátrabb formai megoldásokat alkalmazva játszották a felnőtt közönségnek szóló nemzetközi és lengyel klasszikusokat, de a kortárs szerzők darabjait is.  
 
Közönség a Poznańi Gyermekművészeti Központban. Fotó: M.Zakrzewski
Közönség a Poznańi Gyermekművészeti Központban. Fotó: M.Zakrzewski
1986-ban az Országos Gyermek- és Ifjúsági Művészeti Központ, a mai poznańi Gyermekművészeti Központ (Centrum Sztuki Dziecka w Poznaniu), meghirdette az első országos színdarab-pályázatát. A következő években több száz új színházi szöveg született, hivatásos írók és amatőr, gyakran nagyon fiatal szerzők tollából. Ezt a versenyt azóta is évente meghirdetik, számos fontos szöveget inspirálva, újabbnál újabb szerzőket felfedezve. A pályázat legérdekesebb darabjait és a külföldi drámaírók műveinek fordításait a poznańi központ által 1992-ben alapított Új Gyermek és Ifjúsági Darabok Kiadó (Nowe Sztuki dla Dzieci i Młodzieży) meg is jelenteti. Az európai, de az argentin, ausztrál, japán és kanadai szerzők fordításai is rendkívül inspiráló szerepet játszottak a fiatal közönség számára. 
 
Olvasásuk során új témákkal, eltérő világszemléletekkel és más művészi eszközökkel ismerkedhettünk meg. A külföldi művek a lengyel szerzők mentalitását is befolyásolták és kihívást jelentettek a színházi alkotók számára is, a legvonzóbb, legmodernebb műveket kezdték színpadra állítani. Ulrich Hub Nyolckor a bárkán című darabjának csaknem húsz bemutatója volt, és a Lengyelországban mindaddig ismeretlen világhírű írók – többek közt Maria Inéz Falconi, Suzanne Lebeau, Karin Serres, Ingeborg von Zadow, Jean-Claude Carrière, Asaya Fujita, Lutz Hübner, Ulf Stark, Matei Vișniec – neve is egyre gyakrabban jelent meg a színlapokon. A kiadó a közelmúlt magyar drámairodalmával is megismertette a lengyel olvasókat: Gimesi Dóra és Németh Ákos darabjait a magyar dráma és színház kiváló népszerűsítője, Jolanta Jarmołowicz fordította lengyelre. 
 
Malina Prześluga: Lámpa úr. A toruńi Baj Pomorski Színház előadása, fotó: Jacek Melerski
Malina Prześluga: Lámpa úr. A toruńi Baj Pomorski Színház előadása, fotó: Jacek Melerski
A kortárs dráma legnagyobb szövetségese a Lengyel Tévészínházként ismert egyedülálló színpad, amely lehetővé teszi a kezdő szerzők számára, hogy bemutatkozhassanak az ország legnagyobb közönsége előtt. A nagy nézettségű Tévészínházban történő megjelenés komoly jelentőséggel bír mind a mai napig. A kiváló és ismert színészek, bátor szerkesztők és más alkotók (rendezők, díszlettervezők, zeneszerzők) kreativitásának köszönhetően egyre több progresszív, nagysikerű előadás születik. Ide sorolom többek között P. Dorin Az óriás című művét, amelyet Piotr Tomaszuk állított színpadra a Wierszalin Színházban, vagy Krystyna Chołoniewska Távollevő című darabját Agnieszka Glińska rendezésében. 
 
2000 után a lengyel gyermekszínházakba berobbantak a rendkívül tehetséges huszonéves alkotók. A fiataloknak és a legkisebbeknek szóló színdarabok elsősorban a meseszövegekkel való játékra összpontosítanak. A debütáló és már befutott szerzők százféleképpen dolgozzák fel a mesei cselekményeket és sémákat, a bennünket körülvevő társadalmi valóságban, új civilizációs és kulturális kontextusban, a televízió és internet által dominált fogyasztói társadalom aktuális világában elhelyezve a régi témákat.
 
A korábban csak felnőttek számára író – és Pászt Patrícia műfordítói munkájának köszönhetően a magyar olvasók számára is ismert – lengyel szerzők: Magda Fertacz, Małgorzata Sikorska-Miszczuk, Piotr Rowicki, Jarosław Jakubowski, Przemysław Jurek, és újabban Dorota Masłowska, Elżbieta Chowaniec is egyre sűrűbben s egyre nagyobb sikerrel írnak gyerekdarabokat. Gyakran kerülnek színpadra Liliana Bardijewska, Izabela Degórska, Anna Onichmowska, és a legfiatalabb generáció: Marta Guśniowska, Robert Jarosz, Malina Prześluga, Michał Walczak, Maria Wojtyszko művei is. 
 
Marta Guśniowska: Aki. A Białystoki Bábszínház előadása, fotó: K.Bieliński
Marta Guśniowska: Aki. A Białystoki Bábszínház előadása, fotó: K.Bieliński
Ezek a darabok fontos és univerzális témákat érintenek, rendkívüli sokszínűség és képzelőerő, éleslátás, elmélyült világszemlélet, kifinomult humor és briliáns nyelvi megoldások jellemzik őket. Vonzóak, megfelelnek a gyermekek elvárásainak, figyelembe veszik az ifjú közönségréteg intelligenciáját és különleges érzékenységét. A legfrissebb lengyel gyermek-drámairodalmat a szülők, a tanárok s nemkülönben a kritikusok is nagyra értékelik. 
 
Különlegességét gyakran méltatják különféle színházi versenyeken, fesztiválokon és színházi folyóiratokban, portálokon, ami a gyermek- és felnőtt művészetet elválasztó gettófalak végleges lebontásáról tanúskodik. A kortárs, legújabb drámák és gyermekdarabok a legtöbb drámai, báb-, musical-, tánc-, pantomim, hivatásos és amatőr színház repertoárjában megtalálhatóak. Eljutottak a külföldi olvasókhoz is, antológia formájában kiadták őket Bulgáriában, Horvátországban, Németországban, Ukrajnában és legutóbb Magyarországon is. (Ez utóbbiról, a Mennyek és pokol című drámaantológiáról lásd Gabnai Katalin ismertetőjét itt - a szerk. megj.)
 
Jerzy Moszkowicz, a poznańi Gyermekművészeti Központ igazgatója nagy szerepet játszott a kortárs dráma hazai és külföldi népszerűsítésében Lengyelországban. A poznańi Teatr Nowy színházzal együttműködésben 1993 óta közel 15 ősbemutatót rendezett új színdarabokból. Az utóbbi 20-25 évben egyre inkább láthatóvá vált a gyermek- és a „felnőtt” színházak közötti határok elmosódása és az átjárhatóság –, sok kiváló szerző/rendező alkotópáros: Strzępka-Demirski, Wojtyszko-Krofta, Janiczek-Rubin, Chowaniec-Zakostelecki, Żarnecka-Jaszczak működik együtt sikeresen mindkét területen.
 
A XXI. század második évtizede e tendenciák megszilárdulásáról és gazdagodásáról szól. Egyre több elismert, a felnőtt közönség körében jegyzett rendező állít színpadra gyermekdarabokat: Agnieszka Glińska, Anna Smolar, Łukasz Gajdzis kiváló produkciókat hoztak létre e műfajban. Egyre bővül azon ismert szerzők száma, akik korábban nem foglalkoztak a legfiatalabbaknak szóló drámák írásával. A gyermekdarabok színpadi interpretációi, és maguk e szövegek is egyre több díjat nyernek a legfontosabb hazai versenyeken is, többek közt a rangos Kortárs Lengyel Darabot Bemutató Országos Versenyen (Marta Guśniowska, Malina Prześluga, Maria Wojtyszko, Robert Jarosz), a Gdynia Drámaírói Díjon (Malina Prześluga), a Contact Zone Drámapályázaton (Prześluga és Wojtyszko mellett Sandra Szwarc, Bogusław Kierc). A korszak új és ígéretes szerzői közé tartoznak Danuta Parlak, Katarzyna Matwiejczuk, Katarzyna Mazur-Lejman, Magdalena Mrozińska, Szymon Jachimek, Michał Kaźmierczak, illetve az ifjú szerző-rendezők sorát gyarapítják Aga Błaszczak, Beniamin Maria Bukowski, Tomasz Kaczorowski. Érdemes ezeket a neveket megismerni és megjegyezni.
 
A cikket Pászt Patrícia fordította.  

Zbigniew Rudziński lengyel színházi szakértő, a poznańi Gyermekművészeti Központ (Centrum Sztuki Dziecka) kurátora és animátora, az 1986 óta évről évre megrendezett lengyelországi Legjobb Gyerek- és Ifjúsági Darab Verseny kezdeményezője, a 30 éve minden évben megjelenő Új Gyermek- és Ifjúsági Darabok (Nowe Sztuki dla Dzieci i Młodzieży) kiadvány szerkesztője, sok éven át a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szakmai Szervezete, az ASSITEJ aktív tagja. Ötletadóként és koordinátorként részt vett a lengyel gyermek- és ifjúsági darabok online katalógusának kidolgozásában és fejlesztésében, amely internetes adatbázis 279 kortárs lengyel szerző 625 darabján kívül azok színpadi adaptációinak teljes listáját is tartalmazza, továbbá interjúkat és más aktualitásokat közöl a gyermek és ifjúsági drámairodalom és színházművészet világából.
 

 A cikk a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával született meg.