Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

CSAK EGYSZER ÉGÜNK!

Nagykarácsony
2021. nov. 24.
Sokat kellett rá várni, de elkészült az első magyar karácsonyi film is. Tiszeker Dániel a Wellhellót és a bulikat tűzoltókra és karácsonyi vásárra cserélte, a humor pedig szerencsére továbbra is a helyén van. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Úgy tűnik, ez az év a kísérletezésről is szól a magyar filmgyártásban, hiszen azok után, hogy elkészült az első nagy költségvetésű hazai horror, a Post Mortem, itt az első karácsonyi mozi is. Az alkotók ráadásul nem a megszokott módon közelítettek az ünnephez, az adventi várakozás ugyanis ebben az esetben szerelmi csalódással és az annak nyomán kialakuló tériszonnyal kezdődik, azt meg könnyű belátni, hogy az utóbbi miért jelent problémát egy tűzoltó számára. Ahogy azonban azt az ünnepi áhítat, de még inkább a romkom műfaji szabályi megkívánják, szépen lassan mindenki a helyére kerül, az odavezető út viszont szerencsére pillanatokra sem válik kínossá. 
 

Arnold (Ötvös András) a helyi tűzoltóság egyik legmegbízhatóbb tűzoltója, akit bátran oda lehet küldeni a legveszélyesebb helyszínekre is. Egy életmentés után meg akarja kérni barátnője (Rujder Vivien) kezét, akinek azonban más tervei vannak. A lánykérés kudarcba fullad, egy szerencsétlen baleset következtében Arnold félni kezd a magasságtól, ezért veszélybe kerül az állása. Ekkor kivezénylik egy karácsonyi vásárba, ahol találkozik Eszterrel (Zsigmond Emőke), az ünnepi gyerekműsort rendező tanárnővel. A tűzoltó pedig hamarosan rájön, hogy talán nem érdemes futnia exbarátnője után, ha más ajtók is nyitva állnak. 
 
Jól látszik, hogy a Nagykarácsony sem a története miatt lett érdekes. Minden ízében klasszikus romkom-dramaturgiát kapunk, megcsalásokkal, szerelmi háromszögekkel, előre kiszámítható fordulatokkal. Ha valamit számon lehet kérni Tiszeker Dániel filmjén, az éppen az, hogy meg sem próbált szembemenni a műfaji elvásárokkal, pedig láttuk az Így vagy tökéletes esetében, hogy lehet bátran játszani a zsáner kereteivel, ettől még nem sérül a közérthetőség, a fogyaszthatóság. 
 
Persze itt kicsit más volt a helyzet, hiszen a karácsonyi tematikában sem könnyű újat mutatni, de érzésem szerint a filmben erre is megvolt a potenciál. Hiszen mennyire izgalmas lett volna látni, hogy milyen a karácsony azok számára, akik egy csalódáson vannak túl, vagy éppen egyedül vannak. Tiszekerék fel is vonultatják ezeket a karaktereket, ám csak azért, hogy végül mindenki a helyére, a megfelelő pár mellé kerüljön. 
 
Zsigmond Emőke és Ötvös András
Zsigmond Emőke és Ötvös András
Ezidáig tulajdonképpen azt hiányoltuk a filmből, hogy nem lett több annál, mint amire a műfaja, a témája predesztinálja. De vajon a meghatározott keretrendszeren belül képes működni? Erre a kérdésre egyértelmű igen a válasz, a Nagykarácsony feltétlenül egyike a jobban sikerült hazai közönségfilmeknek, melybe már-már meglepően sok önreflexivitás is szorult. 
 
Ez leginkább Szabó Kimmel Tamás karakterénél érezhető. A színész egy Szabó Kimmel Tamás nevű filmsztárt játszik, és igen, ezen a ponton teljesen jogos a felszisszenés, ám szerencsére a film képes kibontani ezt az elsőre nagyon direktnek ható poént. Szabó Kimmel épp a Csak egyszer égsz című filmjét promózza, amelyben egy tűzoltót játszik, aki halált megvető bátorsággal ment meg mindenkit. Szabó Kimmel épp annyira sok, amennyire annak kell lennie, és még olyan poénokat is megenged magának, mint hogy „hát ez egy drámai film, más, mint az ilyen musicalek meg vígjátékok”, ami a pályáját ismerve válik igazán humoros kikacsintássá. 
 
Összességében is elmondható, hogy a Nagykarácsony a mellékszereplők terén igazán erős. Persze ez is jórészt a műfajból fakad, hiszen hősszerelmesként nehéz nagyot alakítani. A főszereplők kapcsán talán annyit érdemes megemlíteni, hogy végre elmúltak azok az idők, mikor ugyanaz a tíz-tizenöt színész tűnt fel az összes magyar filmben. Zsigmond Emőkét és Ötvös Andrást a színházba járók jól ismerik, a mozivásznon viszont még csak most kezdik bontogatni a szárnyaikat, de mindkettejük indulása ígéretes. Ami fontos viszont, hogy a rendelkezésükre álló pár percben is emlékezetes Hernádi Judit és Csuja Imre. Scherer Péter jelenléte is sokat javít a film színvonalán: az ő karaktere ugyanis nemcsak azért működik, mert az egyik legjobb magyar komikus játssza, hanem mert a valósággal kommunikál. Egy archetípust jelenít meg, akit mindannyian ismerünk. A simlis vállalkozót, aki még karácsonykor is csak azt nézi, hogyan tehetne szert néhány ezer forintnyi plusz haszonra, a higiéniai és fogyasztóvédelmi előírásokat pedig igen sajátosan értelmezi. 
 
Scherer Péter és Pokorny Lia. A képek forrása: MAFAB
Scherer Péter és Pokorny Lia. A képek forrása: MAFAB
Ő kapta talán a legerősebb poénokat, de összességében is elmondható, hogy a dialógusok, a szituációk működnek. Egy pillanatig sem érezni azt az erőltetett, színvonaltalan humort, amely miatt korábban oly sok kritika érte a magyar vígjátékokat. S lám, lehet gyerekszereplőket is úgy alkalmazni, hogy attól ne váljon negédessé a film. 
 
Nem a Nagykarácsony lesz az a mozi, mely új fejezetet nyit a magyar közönségfilm történetében, de igényes, profin elkészített filmről van szó, mely után nem marad rossz érzés a nézőben. És persze ne feledjük a legfontosabb tanulságot: nem daru, hanem magasból mentő!
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek