Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZABADULÓMADÁR

Karosi Júlia a Zeneakadémián
2021. nov. 23.
Egyre mélyebb és magvasabb, amit Karosi Júlia a zenéből megmutat. Most nem állandó muzsikustársaival, hanem Kristjan Randaluval és Juhász Gáborral adott koncertet a Zeneakadémián. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Mióta hét éve, a Hidden Roots című lemezzel megmutatta, hogy nála termékeny talajba hullik ez a mag, Karosi Júlia vissza-visszatér ihletért a magyar népdalhoz, valamint Bartókhoz és Kodályhoz. Van, hogy nem is annyira rejtett gyökerek ezek, máskor viszont egészen jól „titkolja” őket. Minden kompozíciójában van egyfajta introvertáltság, amely ebben a végletesen kifelé forduló világban üdítő jelenség, és ami éppen azzal az attitűddel rokon, ahogy a magányos népdalokat énekelték az emberek. Maguknak, a tetszelgés igénye nélkül, de annál őszintébben és gazdagabb érzésekkel. Karosi Júlia legutóbbi, Without Dimensions című albumán saját dalai mellett számos Bartók- és Kodály-szerzeményt rögzített. Ezekből is hallottunk november 17-én a Zeneakadémia Solti termében. Azt egy kicsit bántam, hogy nem kötetlenebb helyszínen játszották a koncertet, bár tudom, hogy az énekes-zeneszerző szereti, ha zavartalan figyelem kíséri, ahogy muzsikál. Ezúttal nem a kvartettjével játszott, hanem két partnerével, Kristjan Randalu észt zongoristával és Juhász Gábor gitárossal. Hárman olyan energiát sugároztak, amivel bármilyen helyszínen is figyelmet követeltek volna.
 
Karosi Júlia
Karosi Júlia

Kristjan Randalu bámulatos technikát mutató zongorista, de nem az ujjak fürgesége miatt érdekesek a lemezei, amelyek közül egyet a rangos ECM adott ki. Vastag, dús szövetek és széles dallamok épülnek a keze alatt, nyugtalan és izgalmas rubatók, melankólia, a sötét és a világos váltakozása jellemzi a játékát. Juhász Gábor gitárjátéka csupa elegancia, áttetszőség és kellem. Egyszerre érzékeny és intellektuális jelenség, mert fülbemászó, amit játszik, de az avatott fül is éppen elég érdekességet talál benne. Ha nem is ellentétes, de más karakter volt tehát az est két hangszerese, mégis ragyogóan kiegészítették egymást.

 
Karosi Júlia saját művei kiváltképpen megfogtak a műsorban. Talán azért, mert időnként hallani véltem rajtuk, hogy éneklés közben születtek, és ez máris különösebbé tette őket. Ősivé, a Földhöz közelivé és őszintévé. Az Inner Voice hangzott el először, a ráadás előtt pedig a Without Dimensions című dallal búcsúztak a művészek. A zongorista is megmutatkozott zeneszerzőként, a Someday Once Again című, tapadós dallamú dala egy 2014-es lemezen szerepel. Karosi az idén elhunyt Winand Gábortól annak egyik szerzeményével elbúcsúzott, és hallottunk egy Gadó Gábor-művet is (Greetings from the Angel). A koncert derekát viszont két Kodály-epigramma mellett Bartók-művek alkották, a Mikrokozmosz néhány tétele, a Topogó a Román népi táncokból, valamint a Bánat című népdal.
 
Nagyon jól teszik a jazzisták, hogy újra és újra előveszik a magyar népdalt és a bartóki örökséget: anélkül nem lehet. Érdekes, hogy jó száz évvel korábban Basilides Mária egy Schubert-dalhoz illő hangképzéssel, zongorakísérettel adta elő a parasztdalokat, bizonyítva, hogy a nép egyszerű zenéje mégiscsak feljuthat a magasabb polcra, fel a műzenéhez. Ma viszont fordítva áll a helyzet: azt várjuk a tiszta, romlatlan folklórtól, hogy vigyen minket ki a kultúra biztonságos falai közül, ki az ösztönök birodalmába. És váljék a korláttalan természet vadvirágává, aki énekel. Karosi Júlia gyakran beszél szárnyalásról, határok nélküliségről a művei kapcsán, amelyeket hatásosan épít fel, tökéletes arányokkal komponál meg. De olykor mintha nem merné kiengedni a kezéből az alkotásokat, félve, hogy ha feladja a kontrollt, valami elcsúszik. Én viszont arra biztatom, hogy bátran vágja el a kötelet, ugorjon fejest a zenébe. Akkor kiderül majd, hogy ami sziklás szakadéknak tűnik, valójában tollpaplan. Hiszen a művek, az eredeti kompozíciók és az átiratok egyaránt hibátlanok, szabadságot követelnek, mint a legnemesebb madarak.
 
Hát persze, hogy a madarak jutottak eszembe: ráadásként a Madárka, madárka feldolgozása szólt a Hidden Roots című albumról. Nem tudjuk, ki írta, de értett ahhoz, amit csinál. Egész este ment a fejemben.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek