Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BESZÉLGETÉS A MÚLTTAL

A Gardzienice Színházi Gyakorlatok Központjáról
2021. okt. 26.
„Ez a rendkívüli, szinte megszállott lengyel társulat, melyet a tehetséges rendező, Włodzimierz Staniewski vezet, véleményem szerint egyike a világ kevés esszenciális és eredeti színházi társulatainak" - írja a lengyel Gardzienice társulatról Susan Sontag, amerikai író, filmrendező. LEVKO ESZTELLA ÍRÁSA.
Gardzienice Színházi Gyakorlatok Központját 1977-ben alapította Włodzimierz Staniewski, aki a mai napig a színház vezetője és főrendezője. A Gardzienice Lengyelország, valamint Európa egyik meghatározó színházi társulata, előadásai a New York-i La MaMa-tól a teheráni Vahdad Hallon keresztül egészen Japánig bejárták a világot. Az általuk kialakított unikális színészképzési metódust több európai, elsősorban brit színművészeti egyetemen (Central School of Speech and Drama, Rose Bruford College, Royal Academy of Dramatic Arts) beemelték az elméleti és gyakorlati színházi oktatásba, a munkásságukat feldolgozó és elemző tanulmányok beépültek az európai akadémiai kánonba.
 
Tréning - fotó: Győri Alíz Nemzetközi Színházi Workshop Fórum 2021 Budapest
Tréning – fotó: Győri Alíz Nemzetközi Színházi Workshop Fórum 2021 Budapest 
Budapestre kétszer látogatott el a társulat: először 2004-ben az Elektra és Metamorfózis című előadásokkal, valamint 2021 nyárán tartott a társulat egy háromnapos szakmai workshopot a Nemzetközi Színházi Workshop Fórum keretein belül, amelyet a Létra Kulturális Egyesület, valamint a Vadász Esélye szervezett. Nagy örömömre lehetőségem adódott a Fórum szervezésében szerepet vállalni. 
 
A társulat munkáját először színművészetis hallgatóként Londonban, a Barbican Centerben láttam. Az elsöprő energia, az érzelmi amplitúdók szélsőséges váltakozása, a polifonikus zenei orgia zsigeri szinten hatott rám. Lenyűgözött az a fizikális, mentális és emocionális virtuozitás, amely jellemezte az előadókat. A végletes pontossággal megkoreografált testek mozgása organikusan fonódott össze az élő zenével, amelyet a társulat kelet-európai, új-mexikói és dél-koreai turnéi során gyűjtött zenei anyagok inspiráltak. 
 
Az első találkozás után két évvel, a diplomám megszerzését követően leszerződtem a lengyel társulathoz, majd négy évet dolgoztam velük. Hajnalig tartó zenés próbák grúz zenészekkel, éjszakai futás, európai turnék, workshopok olyan művészekkel, akik a világ különböző pontjairól érkeztek hozzánk. Ilyen élmények és találkozások jellemezték a mindennapjainkat Gardzienicében, egy apró faluban a lengyel-ukrán határon. 
 
Visszagondolva minderre idilli képek jelennek meg előttem, és egy hosszú beszélgetésbe kezdek a múlttal, a saját múltam egy apró szeletével, valamint a negyven éve működő Gardzienice Színház múltjával. Adódik a kérdés: mit tudunk mindebből átmenteni a jelenbe és megtartani a jövőnek? Mi a dolgunk a legendáink hagyatékával? 
 
A társulat munkásságának bemutatása nagyobb távlatú, részletesebb, a felszín kapargatásánál alaposabb írást kíván, így ez a rövid, gondolatok, beszélgetések és interjúk töredékét tartalmazó cikk a társulat munkásságának egyik központi elemére, a mozgásalapú egyedi színésztréning metódusra koncentrál. Ezen belül is azt elemzi, hogyan lehet és/vagy érdemes a társulat tréningmódszerét egy-egy alkotófolyamat részeként alkalmazni, esetlegesen adaptálni annak formai és esztétikai struktúráját.
 
"A tréning az én értelmezésemben két színpadon lévő test, annak mozgása, jelenléte és kölcsönössége, amolyan szerelmi birkózásnak is lehet nevezni." – mondja Włodzimierz Staniewski.
 
A Gardzienice társulatának próbafolyamatait elsősorban a kulturális forrás utáni kutatás jellemzi egy-egy ismeretlen, rejtett, vagy távoli közösségben. Staniewski munkáját az orosz filozófus, Mihail Bahtyin Rabelais-ről és a karneválról szóló írása ihlette, amely kezdetekben a lengyel bennszülött kultúra mélyrehatóbb megismerésére inspirálta. Ez a gyakorlat a társulat és az akadémikusok által expedíciónak nevezett antropológiai kutatás. 
 
Pythian oratorio. Fotó: Krzysztof Bieliński, rendező: Włodzimierz Staniewski
Pythian oratorio. Fotó: Krzysztof Bieliński, rendező: Włodzimierz Staniewski 
A kutatás először a kelet-európai, majd ezt követően a balkáni régió, Görögország és a Közel-Kelet zenei és performatív hagyományainak antropológiai eszközökkel történő megfigyelését jelentette. Az expedícióban a máig élő hagyományos, szertartásszerű rituálék megfigyelése alkalmával gyűjtött anyagok bedolgozása és finomra hangolása sajátos hang- és formavilágot kölcsönöz a Gardzienicében készülő előadásoknak. A próbafolyamathoz szorosan kapcsolódó színész-tréningmódszer is az expedíciók során megismert performatív elemek, valamint a társulattal dolgozó művészek tapasztalataiból adódik össze. Ennek köszönhető, hogy minden újabb próbafolyamat során friss inspiráció áramlik be a tréning laza rendszerébe. 
 
Az alkalmazott gyakorlatokban a mozgás, az előadók fizikalitása, fizikai gesztusai és az élő zene organikus egységet alkot. Filmszerű vágóképek formájában pillanatok, mozdulatsorok és kapcsolódó érzetek megmutatásával ismerhetünk meg egy-egy drámai karatert és annak történetét. A tréning elsődleges célja, hogy a tradicionális és a kortárs színjátszási technikák közötti lehetséges analógiákat felfedje, ezzel kapcsolódási pontokat keresve a modern színház és a máig élő hagyományos, szertartásszerű és rituálékhoz kötődő folyamatok között. Így létrehozva olyan előadásokat, amelyek képesek rezonálni a mára, amelyek forma- és esztétikai világa a folyamatosan bővülő tréningmódszerben gyökerezik.
 
A társulat és Staniewski által alkalmazott tréning komplex struktúrájába plasztikusan épülnek be az ókori görög színház elfelejtett színjátszási technikái: a maszk használata, a drámai szöveg zenei partitúraként való kezelése, a görög vázafestészet forma- és képi világának színpadi gesztusrendszerré, koreográfiává való alakítása (cheironomia), valamint az ókori görög zene összetett, a modern európai fülnek mára már idegenné vált dallamai. 
 
Mindezen inspirációs forrás tovább bővül például az Ifigénia Auliszban, valamint az Ifigénia Tauriszban című előadásokban. Az Ifigénia Auliszban díszlete és jelmezei a japán színházi tradíciókból merít. A Monika Onoszko által tervezett kimonók, valamint a többfiókos, japán díszdobozszerű díszletben köszön vissza a Távol-Kelet esztétikája, és simul bele a veretes görög drámába. Az Ifigénia Tauriszban előkészületi fázisában több hétig dolgozott együtt a társulat grúz táncosokkal és zenészekkel, így vált a készülő előadás zenei és mozgásvilágát meghatározó elemévé a grúz tradicionális tánc (khorumi), valamint a polifonikus, disszonáns harmóniákból építkező grúz zene.
 
"Valós inspirációból merítkezem: kiválasztom azokat a mozdulatokat, gesztusokat, dallamokat és dinamikákat, amelyek a legnagyobb hatással vannak rám." – mondja Staniewski. "Később a tempóval, ritmussal és a dinamika változásaival dolgozva használom ugyanazt a gesztust, dallamot, hangszínt vagy éppen a színészek közt kialakult színpadi viszonyt, keresve az allegorikus jelentéstartalmakat, amelyek megtörik a realizmust.” 
 
A Gardzienice Akadémia színház és próbaterme
A Gardzienice Akadémia színház és próbaterme
A tréning alappilléreit képezik a test(ek) és mozdulatok muzikalitása, a zenére való rezonálás képessége. Továbbá a  „kölcsönösség” (mutuality), amely fizikai, kontaktalapú gyakorlatok sora. A gyakorlatok segítenek megérteni a “közös út” dinamikáját, a színpadi viszonyrendszerek crescendóját és diminuendóját. A tréning további meghatározó eleme a cheironómia, amely a görög ikonográfiából átemelt fizikalizált gesztusokat alkalmazza. Ezek a gesztusok színpadi kompozíciókban állnak össze egy montázsszerű, koreografált, narratív mozdulatsorrá.
 
A fentiekben a teljesség igénye nélkül bemutatott tréningmetódus, valamint a hozzá kapcsolódó tudás és tapasztalás unikális értékű a szakmában. Lezárásként a a tréning alkalmazhatóságának perspektíváira közösen keressük a választ Marofka Mátyással és Kozma Gábor Viktorral, akik idén nyáron részt vettek a Gardzienice társulat által vezetett budapesti workshopon. 
 
Marofka Mátyás: "Egy ilyen rövid workshop alkalmával csupán ízelítőt kaphattunk a társulat tréning gyakorlataiból, nincs lehetőség az elmélyülésre. A bemutatott gyakorlatokat nem arra találták ki, hogy instant módon bármikor végrehajtva azonnali eredményhez jussunk, hanem hogy évek munkájával a hosszútávú színészi fejlődést segítsék. A rövid workshopok ugyanakkor lehetőséget nyújtanak arra, hogy betekintsünk a folyamatba gyakorlati szinten, és megismerkedjünk a módszerek alapvető céljaival, legfontosabb szempontrendszereivel. A Jerzy Grotowski munkásságához kapcsoló színházi gondolkodásokban a mozgás, a hangadás, a gondolat és érzelem integráltan van jelen a színészi munkában, egymással összefüggő egységet képezve. Ez fontos a Gardzienice munkájában is, amit kiemelkedő jelentőségűnek tartok. Ugyanakkor a cheironomia gyakorlatok relevanciája és szakmai megalapozottsága kérdéses számomra mind előadói, mind oktatói szinten. A Gardzienice módszerének nagy értéke a folyamatos színészi tréning – így a színészi képességek szintentartásának és fejlesztésének igénye -, amelyben a színész munkájának univerzális aspektusait pontosan és következetesen képzi. A tréningmódszer viszont, érthető módon, követi a társulat színházi esztétikáját, így nem általánosan használható módszert alkot meg, sokkal inkább a társulat saját, nagyon jellegzetes színházi stílusára irányuló gyakorlatokkal dolgozik.” 
 
Kozma Gábor Viktor: “Ritka Magyarországon a nagy színházpedagógiai iskolák képviselőinek mesterkurzusa. Ezek az alkalmak mindig hasznos ki- és betekintések. Kitekintés a hazai, túlnyomóan pszichológiai realizmusra épülő játékhagyományból és betekintés egy másik színházi gondolkodásba. A két perspektíva közötti távolságot csak az egyén tudja közelíteni. Meglátásom szerint a rendszeres tréninget végző társulatok, mint például a Gardzienice, olyan színházi alapértékeket (képességeket, előadói minőségeket) gyakorolnak napi szinten, amelyek nem csak az általuk használt játékkulcsban alkalmazhatóak. Ezen alapértékek – reakciókészség, holisztikus gondolkodás, zeneiség, a váltás képessége, a koncentráció pontos vezetése, stb – felismerése és gyakorlása által a tréningező önmagához kap eszközöket, amelyet aztán saját tudatossága szerint alkalmazhat. Az alkalmazhatóság nagy százalékban az egyén perspektíváján múlik.”
 
“A Gardzienice Színház külön figyelmet fordít a fiatal generáció felkarolására és színházi nevelésére.” – meséli a társulat tagja, Joanna Holcgreber. “A technikai tudás átadása mellett fontosnak tartjuk, hogy arra is próbáljuk megtanítani a diákjainkat, hogy az alkotói folyamatok és a születő alkotás, nem a semmiben lebegnek: kötődnek a helyhez, ahol megszülettek. A tér és az alkotás szorosan összefüggenek. Staniewski ezt a színház ökológiájának nevezi. A legjobb bizonyíték erre a Gardzienice Színház maga, amely gondosan felújított történelmi épületek gyönyörű komplexuma, kiválóan működő színház- és koncerttermekkel. A metódus, a színpadi technikák és a gyakorlatok megismertetése mellett ezt a platformot és az ehhez kötődő munkamorált és filozófiát tudjuk továbbadni. Az ide érkező fiatal művészek nagyra értékelik a lehetőséget, hogy távol a mindennapi rutintól, távol a virtuális valóságtól lehetőségük adódik arra, hogy idejüket csak az alkotómunkára fordítsák. A havi rendszerességű Gardzienice Akadémia, valamint az éves nemzetközi workshop mind erre adnak teret.”  
 
A cikk elkészítéséért köszönet illeti Joanna Holcgrebert, Włodzimierz Staniewskit, Marofka Mátyást és Kozma Gábor Viktort.
 
A cikk a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával született meg. 

 

lengyel cikkbe

  

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek