A fáraó sírjának felfedezése - II. Amenhotep és kora / Szépművészeti Múzeum
2021.11.02.

Különös érzékenységgel elénk tárt csodák és titkok. Időutazás. Egyiptom Budapesten, ahogy még sohasem láttuk. Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. VADAS RÉKA ÍRÁSA.

Az ajtón belépve a kiállítás atmoszférája azonnal magával ragad. A fehér fátyollal borított mennyezeten átszűrődő fény II. Amenhotep fáraó mesterien kidolgozott szobrának töredékére vonzza tekintetünket. Az alkotás finom vonalait, a király arcának derűs, békét és erőt sugárzó vonásait megpillantva azonnal megértjük, hogy miért vonzódunk évezredek távlatából is az ókori Egyiptom időtlen csodájához. A művészien kialakított belépőből azonnal sejtjük, hogy kiválóan megtervezett kiállításra érkeztünk. Az üdítő fogadtatás izgatott várakozással tölt el minket, és elárulhatom: a következő órában számtalan meglepetés vár még ránk. 
 
II. Amenhotep sírkamrája. Fotó: Theban Mapping Project
II. Amenhotep sírkamrája. Fotó: Theban Mapping Project
Műremekekkel szegélyezett utunkon tovább haladva az óegyiptomi vallás egyik legszentebb momentumába csöppenünk. A terem szikrázó, meleg fénye egy sekély fülkében elhelyezett, rózsaszín gránit szoborcsoportra irányul, s a látogató önkéntelenül is megérzi, hogy egy az örökkévalóságra szoborba öntött, szent pillanat tanúja lehet. S valóban, az itt látható alkotás az egyiptomi hitvilág legmélyebb titkaiba enged betekintést. A fáraó kisméretű alakja mögött pávián alakú istenség szobra magasodik, aki kezét dicsőítésre emelve a felkelő napot köszönti. 
 
A király alakjának kis mérete nem csupán emberi esendőségét, de a védelmezőn mögötte álló istenség hatalmát is hangsúlyozza, a napsugarakat imitáló fényáradat pedig szavak nélkül szólaltatja meg a műalkotást. Szoborba öntve, napfényben fürödve ugyanis isten és ember közvetlenül a napistennel egyesülhetett, mely a király számára halála után újjászületést és örökké tartó életet jelentett. A napfelkeltét szent és veszélyes pillanatnak tartották, amikor a napisten éjszakai útját követően a kígyó alakban megjelenő ősgonoszt legyőzve újra felbukkant a horizonton, és a teremtés megújulása kezdetét vehette. Tovább haladva ennek a titoknak különböző megnyilvánulási formáit láthatjuk, többek között apró királyszobrok, valamint hivatalnokok sztélét tartó és kockaszobrai képében.
 
Szenhotep Halottak könyve-papirusza. Varga Miklós gyűjtemény, fotó: Harasztos Áron Gergely
Szenhotep Halottak könyve-papirusza. Varga Miklós gyűjtemény, fotó: Harasztos Áron Gergely
A terem végében a mai tudásunk szerint legrégebbi egyiptomi kocsi hiteles másolata visz el bennünket a II. Amenhotep-kori kocsiversenyek világába. A kétfogatú, négyküllős szekér akár óránkénti 40-50 kilométeres sebességgel is száguldhatott, a vele együtt előkerült íjjal pedig tulajdonosa akár száz méterre is el tudott lőni.
 
Az erő diadala után az óegyiptomi hétköznapok apró mozzanatai elevenednek meg, a vitrinekben gondosan megválasztott tárgyak sorakoznak: vászonkelme, szandál, tál, fadoboz, fésű, hajtű, parókafonatok, ékszerek, gyűrűk, nyakláncok és fülbevalók. Egyfajta különös hasonlóságot fedezhetünk fel korunk világával, a falakra körvonalazott bankettjelenet  viszont már a kultikus és hétköznapi cselekmények szoros kapcsolatát jelzi. A sírfestmények tanúsága szerint ugyanis a halotti kultuszhoz kapcsolódó lakomákat élők és holtak közösen ülték meg, az itt látható használati tárgyak típusai pedig az elhunyt sírjába helyezve a túlvilágon is segítették tulajdonosukat. Az ékszerek megújulást szimbolizáló kék színe, a gonosz démonok ellen használt fejtámasz, a kis fadobozon olvasható áldozati felirat csupán a leginkább szembeötlő mozzanatai annak a gazdagságnak, amely az egyszerű hétköznapi tárgyakat mind az élők, mind a holtak világában különös erővel ruházta fel.
 
1898-ban készült fénykép Victor Loret-ről, amint a III. Amenhotep fáraó múmiapólyáira írt feliratokat másolja. Fotó: Milánó, Universitá degli Studi di Milano, Biblioteca e Archivi di Egittologia
1898-ban készült fénykép Victor Loret-ről, amint a III. Amenhotep fáraó múmiapólyáira írt feliratokat másolja. Fotó: Milánó, Universitá degli Studi di Milano, Biblioteca e Archivi di Egittologia
A termet elhagyva időutazásunk máris újabb állomáshoz érkezik. Az ókori Egyiptom világából a 19-20. század fordulójába csöppenünk: az egyik oldalon Victor Loret teljes falat beborító fotója 1898 márciusának Egyiptomába repít bennünket, a másikon pedig a korabeli magyar sajtóból vett idézettel 1911. augusztusának Budapestjére érkezünk. A kiállítás újabb szakaszának belépője ez: Victor Loret jegyzetfüzetével kezében éppen a frissen felfedezett királymúmia pólyáján olvasható hieroglif szöveget vizsgálja, a Budapesti Hírlap századeleji hasábjain pedig Pierre Loti híres francia regényíró királysírt magasztaló szavai bukkannak fel. Utunkat folytatva a korabeli magyar sajtó tudósításai és Victor Loret eredeti jegyzetei alapján a sír felfedezésének története pereg le szemünk előtt, hogy felkészítsen minket arra a pillanatra, amelyre kezdettől fogva várunk. 
 
Elsőként csupán tábla jelzi, hogy az úticél közeledik, majd fekete falakkal határolt, szűk, kanyargós folyosón haladunk tovább. Egy királysír labirintusszerű járataiban érezve magunkat sejtjük, hogy már egy másik világ határán vagyunk. A folyosó végén elsőként a sírba levezető lépcsősor életnagyságú képe hökkent meg, majd hirtelen, szinte a semmiből elénk tárul a csoda: mintha II. Amenhotep sírkamrájába léptünk volna. A dorozmás falak, pillérek, festmények és a csillagokkal borított mennyezet rabul ejt, a kamra végében pedig a fáraó szarkofágja vár. 
 
Taweret istennő üvegszobrocskájának töredéke. Fotó: Hannover, Museum August Kestner. A képek forrása: Szépművészeti Múzeum
Taweret istennő üvegszobrocskájának töredéke. Fotó: Hannover, Museum August Kestner. A képek forrása: Szépművészeti Múzeum
Bár látszólag a halál birodalmába jutottunk, a falak, pillérek és a szarkofág dekorációja mind az életről, a király halál utáni újjászületéséről szólnak. Míg a pilléreken különféle istenségek az élet szimbólumát nyújtják a királynak, a falakon a napisten éjszakai, túlvilági utazásának állomásai elevenednek meg, melynek utolsó órájában a napisten az éjjel gonosz démonait legyőzve skarabeusz formájában felragyog a horizonton. A kiállításon végig haladva szimbolikus utazásunk során a felkelő nap fényéből a mélybe érkezünk, hogy aztán a napisten éjszakai útját követve ismét a felkelő nap fényében találjuk magunkat.
 
A kiállítás létrehozása, melyre többet között Londonból, Bécsből, Brüsszelből, Firenzéből, Hannoverből és Koppenhágából érkeztek műtárgyak Magyarországra, Patrizia Piacentini, Christian Orsenigo és Liptay Éva kurátorok munkáját dicséri. 
 
Lehetséges-e egy másik korszakból, másik kultúrából származó tárgyak sorát eredeti kontextusukból kiragadva bemutatni úgy, hogy azok szavak nélkül is mesélni tudjanak, a kiállítást végig járva pedig mi magunk is egy történet részeseivé válhassunk? Lehetséges-e a legmodernebb technológiákat szenzációhajhászástól mentesen mindennek szolgálatába állítani? A Szépművészeti Múzeumban most bárki megtalálhatja a választ.

A kiállítás 2022. január 9-ig látogatható.
Szerző: Vadas Réka