A törökök gonoszkodnak, a magyarok meg hősködnek. Vagyis egy szegény magyar legény hősködik egy kakassal, és ez a fiú a legkevésbé sem azonos a város polgármesterével, Dézsi Csaba Andrással, aki – mint azt a győri gyerekek ugyancsak jól tudják – szintén szokott idomított kakasával hősködni. De félre a politikával, legalábbis a XXI. századival, mert nekünk most sokkal fontosabb, mi volt a XVI. században. Török hódoltság volt, és Szinán pasa azt a jóslatot kapta, hogy Győr városa egészen addig török kézen marad, amíg a vaskakas (ami egy széljelző volt a Dunakapu téren) kukorékolni nem kezd. És itt jön a képbe a szegény fiú, Bajusz Ferkó, aki jól nevelt haszonállatával, Délceggel felmászik a vaskakashoz, hogy megkukorékoltassa. A törökök meg, huss, iszonyú sebességgel hagyják el Győrt, és a város lakói így szabadok lesznek – legalábbis egy időre.
 Jelenet az előadásból. |
A Markó Róbert által rendezett előadás a tőle megszokotthoz képest meglehetősen konzervatív. A színpadi szöveget Krammerhofer Szilvia és Farkas Zsuzsa A győri vaskakas igaz legendája című könyve alapján készítette, amelyben a magyarok nagyon rendesek és a törökök nagyon gonoszak. Kissé elgondolkodtató volt számomra, hogy egy olyan városban, amelyet nem is olyan régen igen közelről érintett a menekültválság, és amely helyzetet ugyanez a város a lehető legrosszabbul kezelt, vajon érdemes-e felállítani ezt a dichotómiát az undok közel-keletiek és a csodás magyarok között. De félre a XXI. századi politikával, már csak azért is, mert – ahogy a színlap írja – „az előadás Győr várossá válásának 750., illetve a Vaskakas Bábszínház fennállásának 30. születésnapja alkalmából készült”, tehát nem csoda, ha tartalmilag szívesebben ragaszkodtak az alkotók a hagyományokhoz. Nem úgy, mint formailag!
Krammerhofer Szilvia és Farkas Zsuzsa könyve a magyar mondák varázsvilágába röpít minket, ahol nemcsak a vaskakas furfangos történetével találkozunk, hanem valódi csodákkal is. A három főszereplő, Ábris, a garabonciás, Zselyke, a tündér és Ferkó, akiből menet közben válik garabonciás, mind varázserővel bíró lények, ahogy Szinán pasa is rendelkezik egy (az előadásban rózsaszín, felfújható) dzsinnel. A varázslatnak különben sokféle érvényes színpadi megjelenítése létezik a báb- és gyerekszínházban, ám ezek körül Markó Róbert egy különösen izgalmasat választ: itt a varázslat a tánc.
 Szúkenyik Tamás, Horváth Márk |
A vaskakas legendájában a tánc rendkívül hangsúlyos, kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez egy táncelőadás, ami gyerekszínháznak álcázza magát. A koreográfiák pedig a török és a magyar néptánc elemiet használják (koreográfus: Kocsis Enikő és Fitos Dezső, tánckar: Fitos Dezső Társulat), intenzívek és lehengerlők, az pedig, hogy erős a túlsúlyuk, igen hasznos, hiszen a konvencionálistól eltérő értelmezésre sarkallják a többnyire szövegszínházhoz szokott gyerekeket.
De ettől még természetesen fontos szerep jut a színészeknek, akik közül többen maguk is eltáncolnak egy-egy bonyolultabb koreográfiát. Ábris, a garabonciás, sokat látott szuperhős, aki simán hibernálni tudja a győri vár előtt őrködő törököket. Horváth Márk játékában Ábris elég pökhendi figura, aki türelmetlenül viselkedik a csetlő-botló fiatalokkal, Zselykével, a túl sokat fecsegő tündérlánnyal (Nagy Petra) és Ferkóval, a papucsvarró varga fiával (Vitányi-Juhász István), aki azt a kakast – mint tudjuk – végül megszólaltatja, és akit szülei ennek hatására végre elkezdenek felnőttnek tekinteni. (Nehéz dolguk van azoknak a győri fiataloknak, akiknek a felnövéshez egy seregnyi törököt kell kiűzniük a városból. Pláne ilyen törökben szegény időkben.)
Ferkó szüleit Kocsis Rozi és Bede-Fazekas Csaba játssza. Előbbi nagyszájú, ravasz anya, aki – ha fiának segítségre van szüksége – azonnal ott terem. Utóbbi apaként jószívű és becsületes. Az operaénekes Bede-Fazekas Csaba, aki a Győri Nemzeti Színház társulati tagja – úgy tűnik – nagyon megszerette a Vaskakasban a munkát, hiszen már a második előadásban láthatja itt őt a közönség. Legutóbb, szintén Markó Róbert rendezésében, a Vukban szerepelt.
 Fotók: Orosz Sándor és Katona Zoltán, Vaskakas Bábszínház |
És nem feledkezhetünk meg az előadás két clown-figurájáról sem, Szúkenyik Tamásról, aki a hatalmas hullahoppkarika-testű, létrára felmászni képtelen pasát, valamint a keménykedésre és szerencsétlenkedésre egyként hajlamos első hasszánt alakítja, valamint Bora Leventéről, a finom lelkű, szépségre érzékeny második hasszánról. Jelenlétük biztosítja az előadás leghumorosabb pillanatait.
Az előadás tere (díszlettervező: Árvai György) pedig nagy, egymásba épülő kapuszerű elemekből áll, amelyeket körbe-körbe mozgatnak a szereplők. Megidézi a várkaput, de mozgatása labirintusszerű hatást is kelt, és nemcsak praktikusan lehet vele újrarendezni az egyes helyszíneket, hanem forgatása beépül, fontos eleme lesz a koreográfiáknak.
Bár a Vaskakas új előadása dramaturgiai szempontból visszafogottabb és talán kevésbé összetett, mint ahogy ettől a társulattól megszoktuk, a táncszínházi formát gyerekszínházaktól ritkán látott szabadsággal használja, így egy kifejezetten esztétikus előadást hozva létre, amit nemcsak a gyerekek, hanem valószínűleg az őket kísérő felnőttek is szívesen néznek majd.
Az előadás adatlapja a Vaskakas Bábszínház honlapján itt található.