Ha egy műalkotásra tekintünk, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről vagy filmről, akkor tulajdonképpen lényegtelen a készítőjének neme, hiszen csak az esztétikai szempontok és az alkotó tehetsége számítanak. Mégsem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ha csak az utóbbi egy év magyar filmbemutatóit vesszük sorra (nem számítva a járvány miatt több hónapig tartó bezárásokat), akkor gyakran találkozhatunk női rendezőkkel.
A teljesség igénye nélkül említhetjük Horváth Lilit (Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre), Kocsis Ágnest (Éden), Felméri Cecíliát (Spirál), Lakos Nórát (Hab), Grosan Cristinát (A legjobb dolgokon bőgni kell), illetve Enyedi Ildikót is (A feleségem története), és akkor a dokumentumfilm-rendezőkről még nem is beszéltünk.
A listáról természetesen nem hiányozhat Kis Hajni sem, aki nemzetközi sikereket elért rövidfilmjeivel (Szép alak, Last Call) és a most bemutatkozó nagyjátékfilmjével látványosan igazolja, hogy munkáira a jövőben érdemes lesz odafigyelni, kivételesen tehetséges alkotóról lévén szó.
Kis Hajni a rendszerváltozáskor született nemzedék tagja, vagyis nagyon fiatal, aktuális műve mégis több ponton kapcsolódik a magyar filmes tradíciókhoz. A generációs ellentétek, a szülők hiánya, a társadalom margójára szorultak iránti empátia, az amatőr szereplők alkalmazása, a tragikus múlttal való szembenézés mind ezeket a hagyományokat erősítik, a Külön falka ugyanakkor a kortárs hazai film tendenciáiba is beillik, ha azt vesszük figyelembe, hogy több, jelenlegi magyar film (Hab, Becsúszó szerelem) kedvelt témáját, nevezetesen a családok újraegyesülésének motívumát is magába foglalja.
A börtönviselt Kondor Tibor (Dietz Gusztáv) kidobóemberként dolgozik egy népszerű szórakozóhelyen. Egyik alapvető jellemvonása, hogy pillanatok alatt képes dühbe gurulni: látjuk, amikor botrányt csinál a bankfiókban vagy összeverekszik egy férfivel a diszkóban. Viselkedése és magánélete finoman szólva is zűrös, nem kevésbé tizenkét éves lányáé, akit rossz magatartása miatt sokadik alkalommal hívnak be az osztályfőnökhöz, hogy aztán nagyanyja, aki hivatalos gyámja, magyarázkodjon a tanárok előtt.
 Jelenetek a filmből |
E két, látszólag különböző, ám a kívülállást, a környezetükben élők megvetését és álszentségét egyaránt megtapasztaló karakter bonyolult és megindító történetét meséli el a film olyan helyszíneken, ahol mintha kicsit megállt volna az idő. Ha nem vesszük figyelembe a mobiltelefonok használatát, a nézőnek olyan érzése támad, mintha a kilencvenes években járnánk: külvárosi panelrengeteg, szocreál iskolabelső, lepukkant buszok, nyolcvanas éveket idéző neonfényes esztétika.
A film számos erénye közül hárommal érdemes külön foglalkozni, mégpedig a színészi alakításokkal, a zenével és a forgatókönyvvel. Kis Hajni nagy kockázatot vállalt, mikor a főbb szerepeket amatőrökre osztotta, filmjének sikere vagy bukása ugyanis ezen múlott. Bátorsága és rendezői tehetsége szerencsére bevált, hiszen a két főhős között olyan tökéletesen működik az összhang, hogy a néző egy pillanatig sem érzékeli, hogy nem hivatásos színészeket lát. Dietz Gusztáv az egyik pillanatban még állatias (némely jelenetben úgy eszi ételeit, mint ragadozó a prédáját) és erőszakos, a másikban lányának megfelelni igyekvő, érzékeny és figyelmes figura, Horváth Zorka pedig figyelemre méltó hitelességgel jeleníti meg a szeretetre, odafigyelésre vágyó, nagyszájú és vadóc kiskamaszt.
A Külön falkában számos zene felcsendül, köztük a kilencvenes évek néhány pop/dance slágere, illetve a nyolcvanas éveket idéző szintipop dalok is. Ezekben a jelenetekben a film szerencsés módon nemcsak kerüli a felesleges videoklipes betéteket, hanem a dalokat dramaturgiai funkciókkal látja el. Utalnak erre a filmben elhangzó remek dalok címei (Kalt, Heated by the cold, It was you), illetve már a főcímnél felcsendül a La Bouche Sweet Dreams száma, mely nemcsak a kilencvenes évek diszkó korszakát idézi, hanem a karakterek egyik fő tulajdonságát, nevezetesen az elérhetetlen álmok iránti vágyakozását is kifejezi. A zene fontos szerepet tölt be apa és lánya kapcsolatának szorosabbá válásában, egymás jobb megismerésében. Egy felújítás alatt álló diszkóban Tibor a Scooter egyik dalára táncol, mire lánya egy alternatívabb izlandi szintipoppal replikáz.
 A képek forrása: MAFAB |
A Külön falka egyik fontos attribútuma, hogy úgy tud beszélni e komplex témáról, hogy mentes mindenféle modorosságtól és szentimentalizmustól. Aprólékosan, néha meghökkentően, máskor humorral mutatja be, hogyan fejlődik apa és lánya kapcsolata, ugyanakkor a lehető legjobb módon kerüli az ehhez hasonló történetekben gyakran felbukkanó kliséket és fordulatokat. A rendező több ponton sejteti, hogy az apa bűneit, rossz beidegződéseit lánya tovább örökli, egy iskolai balhé során például Niki szinte lekopírozza apja diszkóbeli verekedését. Mégis, a film apró utalásaival igencsak elbizonytalanítja nézőjét abban, hogy a lány valóban folytatja-e apja bűnös életét. Éppen ez a dualitás a film és a befejezés erőssége is, mely látszólag lehangoló, ám mégsem nélkülözi az optimizmust.
Nem szerencsés, hogy Kis Hajni filmje az új James Bond-filmmel egy napon került a mozikba: a közönség többsége feltehetően inkább a 007-es ügynökre vált jegyet. Ráadásul a film plakátja kissé megtévesztő, hiszen inkább vígjátékot sejtet, mint drámát, és még sztárok sincsenek benne. Ennek ellenére fontos megemlíteni, hogy a mozit Karlovy Varyban percekig tartó taps fogadta, a szeptemberi miskolci Cinefesten pedig elnyerte a közönségdíjat. Csak bízni lehet abban, hogy minél több nézőhöz eljut. Ami viszont biztos, hogy hamar eljön az az időszak, amikor a magyar női rendezőkről szólva – természetesen nem lebecsülve munkásságukat és tehetségüket – már nem csak Mészáros Márta vagy Enyedi Ildikó jut a nézők eszébe.