Ledényi Attila: 2011-ben krízishelyzetben, a globális gazdasági válság mélypontján hoztuk létre az Art Market Budapestet. A tizedik évforduló is válságban, a COVID árnyékában szerveződött. Aki ilyen helyzetekben építkezni tud, annak hosszabb távon nagyobb az esélye a sikerre. Az induláskor az volt a fő inspirációnk, hogy olyan művészeti platformot építsünk, amely a legnyitottabb formában mutatja be a kortárs képzőművészetet, azt akartuk, hogy jöjjön létre Budapesten egy széles nemzetközi merítésből táplálkozó művészeti esemény. Az akkori cél elérésében, hogy Budapest nemzetközileg is értelmezhető művészeti központ legyen, ma már egészen jól állunk.
 Ledényi Attila. Fotó: Erdei Gábor |
Revizor: A kilencvenes években nagy számban jöttek létre galériák, köztük kortárs képzőművészeti helyek, a műtárgypiac pezsgésnek indult. Volt egy rés, ami megkönnyítette az indulásotokat?
LA: El kellett hitetnünk a nemzetközi szcénával, hogy Budapest nemzetközi művészeti találkozóhelyként releváns lehet. Néhány éve tapasztaltuk, hogy az Art Market jegyzett eseménnyé vált, Budapest is érezhetőbben van jelen a nemzetközi körforgásban.
R: Egy ilyen vállalkozás sok lábon áll, kell hozzá élénk helyi műtárgypiac és művészeti közeg, kapcsolódások a nemzetközi művészettel.
LA: Az elmúlt tíz évben e tekintetben sokat fejlődött Magyarország, a kiállítóterek, a fesztiváli közeg és a helyi piac is. A nemzetközileg értelmezhető kortárs művészeti felhozatal sokat erősödött, nem véletlen, hogy szoros partneri kapcsolatot alakítottunk ki a Café Budapest Fesztivállal, illetve a most induló Liszt Ünnep Fesztivállal. Velünk egy időben zajlanak azok a társművészeti programok, amelyek a „vásári turisták” számára tovább növelik Budapest vonzerejét. Erős szempont a vásár megítélésében az is, hogy mennyire gazdag a helyi képzőművészeti élet, mennyire stabil a piac. Tíz évvel ezelőtt még szórványosan jelentek meg hazai galériák a nemzetközi térben, ma az Art Market Budapest egyik pillérét épp azok a magyar galériák adják, amelyek rendszeresen vesznek részt jelentős nemzetközi vásárokon. Az elmúlt években a globális piacon felértékelődött a kelet-európai, ezen belül a magyar kortárs művészet, gondoljunk csak Maurer Dóra a Tate Modernben megrendezett nagy jelentőségű kiállítására. Bár a helyi műtárgypiac nyilván nem olyan erejű, mint a gazdag vásárlói bázisra épülő nyugat-európaiak, tengeren túliak, de regionális összehasonlításban kifejezetten stabil. Jellemző, hogy idén több hazai galéria nagyobb alapterületet kért tőlünk, mint a COVID előtti esztendőben. Új galériák nyíltak, erősödött a hazai felhozatal.
 |
R: Részben érthető, hogy milyen hiányok erősítették ezt, de a válságnak, a piaci folyamatoknak kicsit ellent is mond, hogy épp most tapasztalható erősödés. Bár hazai galériások mesélik, hogy a gyűjtők az elmúlt évben műtárgyakba fektettek. Ez lehet az egyik magyarázata az erősödésnek?
LA: A tavalyi Art Market azon kevés nemzetközi vásárok egyike volt, amely fizikailag is megnyitott. Azzal az üzenettel hívtuk tavaly a közönséget, hogy aki támogatni kívánja a magyar képzőművészeket, jöjjön el, jelenlétével, vásárlásával fejezze ki szolidaritását. Ennek hatására is a körülményekhez képest alig esett vissza az esemény látogatottsága, a forgalom az eddigi egyik legerősebb volt.
R: Az Art Marketből a laikus számára csak a vásár néhány napja látszik. Milyen háttérmunkát végeztek, hogy a magyar művészek és a hazai galériák nagyobb számban jelenjenek meg a nemzetközi művészeti szcénában?
LA: Tíz évvel ezelőtt határozott törekvésünk volt, hogy olyan nemzetközi kontextust teremtsünk, amelyben a magyar művészeti szereplők versenyképes tényezőként mutatkozhatnak be a széles hazai és nemzetközi közönségnek. Fontos szerepünk van abban, hogy a hazai művészeti felhozatal ma már jobb értékelést kap a nemzetközi színtéren, és hogy a siker lehetőségében ma már mi is jobban hiszünk. Évről évre tapasztaljuk, hogy a nagy nemzetközi vásárok szervezői Párizsból, Londonból, Bázelből azért is jönnek hozzánk, hogy innen válogassanak kiállítókat maguknak. A magyar művészeti tartalmak befogadását és kiemelését a velünk partneri viszonyban lévő vásárokkal való együttműködés keretében is erősítjük.
 |
R: Volt díszvendég Oroszország, Izrael, tavaly Magyarország állt a fókuszban. Ez mennyiben határozza meg az adott év tematikáját? Ad egyfajta plusz nézőpontot?
LA: Az idei évben Közép-Európa művészetét, kiemelten a visegrádi országokat helyezzük fókuszba. Részben egy korábban elindult tendencia, részben a COVID hozadéka, hogy a globálissal szemben megerősödött a regionális platformok és a regionális együttműködések jelentősége. Ezt a trendet szeretnénk tovább erősíteni azzal, hogy most a saját szűkebb térségünket helyezzük a figyelem középpontjába. Az Art Market Budapest helyszínén koncentráltan megjelenő közép-európai tartalmak mellett külső helyszíneken szatellit kiállításokat, panelbeszélgetéseket, szakmai eseményeket hozunk létre, ami Visegrad Contemporary címen szerveződik fesztivállá, s teremti meg Magyarország mostani V4-es elnökségének egyik leglátványosabb kulturális pillérét. A nagy szakmai presztízsű Inside Art nemzetközi művészeti konferenciánk egy teljes napot szentel a témának.
R: A vásár izgalmas szekciója az Art Photo Budapest, mely egyúttal nemzetközi fotóművészeti vásár is. A fotó kevésbé kurrens a hazai műtárgypiacon.
LA: A szekció létrehozásakor az egyik fő cél éppen az volt, hogy a fotóművészet értékelését, megbecsülését a klasszikus művészeti ágak, így például a festészet mellé emeljük. És miközben a hazai piacon ma még van hová fejlődnie a fotó megítélésének, nem elhanyagolható tényező az Art Photo Budapest megítélésekor, hogy a magyar fotográfia hagyományai Robert Capa, André Kertész, Moholy-Nagy László és mások munkássága révén ismertek és elismertek. A fotó ráadásul olyan hívószó, vonzó tartalom, amely a szélesebb közönséget is megmozgatja.
 |
R: Egy szakmai grémium dönt abban, hogy a pályázó galériák, árverező házak közül kik kerülnek be a kiállításra. Milyen szempontok döntenek?
LA: E tekintetben hagyományosnak tekinthető nemzetközi vásári platform vagyunk, ahova csak a művészeket képviselő szakmai szereplők, galériák pályázhatnak, egyéni művészek nem. A végleges kiállítókról egy hazai és külföldi galériatulajdonosokból álló szakmai testület közösen dönt. A szakmai színvonal mellett latba esik a galéria nemzetközi ismertsége és vonzereje, de az is, hogy mely régiót kezeljük kiemelten a vásár további építkezése szempontjából. Idén Latin-Amerika is kiemelt figyelmet kapott, hiszen rendkívüli potenciál van az adott régió művészeti szereplőivel való együttműködésben.
R: A te műgyűjtői ízlésed mennyiben meghatározó?
LA: Nincs, nem lehet összefüggés a vásáron megjelenő választék és az én személyes ízlésem között, az Art Market Budapestnek a lehető legszélesebb gyűjtői, vásárlói igények kielégítésére kell törekednie. Ugyanakkor az idén mintegy hatszáz kiállító művész, a több ezer műtárgy olyan széles választékot kínál, amelyben mindenki megtalálja a számára vonzót.
R: Az idei kiállítás nem a kezdetek óta megszokott Millenárison, hanem a Bálnában lesz.
LA: A Bálna sok szempontból előrelépést jelent, ez az emblematikus épület jobban beágyazott a város szövetébe, a környező kulturális, turisztikai, gasztronómiai infrastruktúra sokkal gazdagabb. Közel kerültünk olyan meghatározó művészeti intézményekhez, mint a Müpa, ami a fesztiválok, így a mostani Liszt Ünnep epicentruma vagy a BMC, ami a kortárs klasszikus zene egyik nemzetközi fellegvára. A Bálna ikonikus épület a Duna partján, ami a külföldiek számára is segít majd könnyebben azonosítani a helyszínt Budapesttel, miközben a széles közönségnek is komplexebb élményt nyújt.
R: Művészeti, kulturális vásár erős piaci, diplomáciai kapcsolatokkal. Kell hozzá erős politikai, kultúrpolitikai hátszél?
LA: Az Art Market Budapest esetében olyan független és szabad művészeti és kereskedelmi platformról van szó, amely mentes tud maradni a politikától, miközben egy ilyen nagyságrendű eseménynek természetesen kulturális diplomáciai jelentősége épp annyira van, mint például turisztikai, vagy a városarculatot, országimázst befolyásoló hatása.
 A képek forrása: Art Market Budapest |
R: Részt veszel a nagy nemzetközi kortárs művészeti vásárokon, gondolom, előképei is voltak a budapestinek. Mi az, ami saját kézjegy?
LA: Már műgyűjtőként is sok nemzetközi vásáron jártam, megtapasztaltam, milyen ezeknek az eseményeknek a belső dinamikája, működési logikája. Erős inspirációt jelentettek a külföldön szerzett élmények, hiszen ennél gazdagabb, komplexebb, nyitottabb eszköz valóban nincs a kortárs képzőművészet bemutatására. De már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a rendkívüli nemzetközi versenyben a mi vásárunk akkor lehet sikeres, ha önálló arculattal, sajátos tartalmi és programelemekkel jön létre. Az alapstruktúra ugyanolyan, mint általában a művészeti vásároké, az erre épülő tartalomban viszont számos unikális elem van. A vásár arculatát tekintve például kifejezetten olyan művészi megnyilvánulásoknak biztosítunk kiemelt bemutatkozási lehetőséget, amelyek inspiratívan, akár provokatívan is hatnak a nemzetközi művészeti életre.
R: Az Art Market Budapest hogyan befolyásolta a hazai piacot, az itthoni gyűjtők számát?
LA: A vásár nemcsak azáltal hatékony platform a kortárs művészet bemutatására, hogy megteremtődik a széles közönség előtti bemutatkozás lehetősége, hanem azért is, mert itt adódik a legszélesebb választék a vásárláshoz. A rendezvény aurája, nyitottsága a galériák zárt világával szemben könnyebbé teszi a válogatást, az árak és alkotók összehasonlítását. Nem véletlen, hogy nagy számban jelennek meg nálunk az első műtárgyukat megvásárló látogatók, akik nálunk indulnak el a műgyűjtés, de legalábbis a rendszeres műtárgyvásárlás felé. Az Art Market Budapest meghatározó pillére a műgyűjtés és a magyarországi piac fejlődésének.