Beszélgetés Légrádi Gergellyel
2021.09.19.

Ügyvéd, szépíró, a Magyar Rádió Gyermekstúdiójában tanulta a színészmesterséget, játszott színházakban, szinkronizált. Most ő irányítja az első magyar online színházi fesztivált, többek között erről beszélgettünk Légrádi Gergellyel. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

Revizor: Szeptember 26-ig zajlik az első online színházi fesztivál Magyarországon az eSzínház rendezésében. Hogyan jutunk el idáig?
 
Légrádi Gergely: Egészen 2015-ig kell visszamennünk: akkor alakult meg az Alapítvány a Magyar Színházakért, amely aztán 2021-ben létrehozta az eSzínházat. Amikor életre hívtuk az alapítványt, az volt az elsődleges cél, hogy adózzunk a kulturális emlékezetnek azzal, hogy a kiemelkedő színházi előadásokat megfelelő szakmai és művészi minőségben rögzítjük. Többek között azért, mert a köztévében akkor már közel tíz éve tulajdonképpen megszűnt a színházi előadások rögzítése. Magát a folyamatot a Marton Lászlóval folytatott beszélgetések indították el, ő hívta össze annak idején a színházcsinálókat. Nagyon fontos volt számára, hogy a függetlenek és a vidéki teátrumok is ott legyenek ezeken a beszélgetéseken, vagyis amennyire csak lehet, az alapítvány lefedje a teljes magyar színházi szcénát. Elindultunk, és szép számmal csatlakoztak a színházak és társulatok. A kezdetektől fontos alapvetés volt, hogy ne függjünk az állami pénzektől, és szerencsére mindig tudtunk annyi magánmecenatúrát találni, ami 2016-tól az előadások felvételének anyagi fedezetét biztosította. Folyamatosan készültek tehát felvételek, viszont a televíziókat sajnos nem érdekelte a kezdeményezés, pedig érdemes lett volna a közönséghez eljuttatni a legkorszerűbb minőségben és kiváló szakemberekkel készített felvételeket. 
 
Légrádi Gergely
Légrádi Gergely
R: A pandémia aztán sok mindent átrajzolt.
 
LG: Igen, pontosan. Amikor bezártak a színházak, elkezdtünk közösen gondolkodni, hogy mit lehetne csinálni, ami a közönségnek és a színházaknak is jó. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az eSzínház koncepcióját már a pandémia előtt elkezdtük kidolgozni. Létrehoztunk egy platformot, ez lett az eSzínház (az alapítvány működtetésében), ami 2020 szeptemberében mutatkozott be a nézők előtt. Megteremtődött tehát a lehetőség, hogy az előadások az online térbe költözzenek.
 
R: Ez nyilván teljesen más, mint amit az élő színház tud és jelent. Nem féltek a kudarctól?
 
LG: Én az eSzínház vezetőjeként is azok közé tartozom, akik a nézőtérről szeretnek előadást nézni, de vannak helyzetek, amikor ez nem lehetséges. Gondolok például arra, ha az adott darabot már nem játsszák, vagy éppen földrajzi korlátok akadályozzák a nézőt. Érdekes egyébként megnézni, hogy egy-egy előadás közönsége kikből tevődik össze az online térben. Ha, mondjuk, az Örkény Színházból streamelünk, általában a nézők közel 55-60 százaléka vidéki vagy külföldi, ha pedig Székesfehérvárról, akkor hasonló arány Budapestről vagy külföldről nézi az okos készülékén az előadást. Visszatérve a kérdésre: ha megfelelő szakemberek dolgoznak a felvételen, nem lesz rosszabb vagy jobb a stream, mint az élő előadás. Inkább más.
 
R: Amit látunk egy minőségi online közvetítés esetében, már nem színház, de még nem film. 
 
Jelenet az ESZME Orlando című előadásából
Jelenet az ESZME Orlando című előadásából
LG: A néző nem is az első sorban ül, hanem fenn van a színpadon vagy éppen valamelyik járásban áll. Olyan plánokat, többlettartalmakat, nézőpontokat tud megmutatni egy igényes, kreatív online közvetítés, amely igazán izgalmassá és értékteremtővé teszi ezt a műfajt. Arról nem beszélve, hogy a képi világért, a vágásért felelős adásrendező olyan reakciókat és mozgásokat tud elénk tárni, hogy egy jó stream nemhogy elvesz a tradicionális színházi élményből, de hozzá is tesz. Katartikus pillanatokat lehet átélni egy közvetítés során. Én magam sem gondoltam volna, hogy egy háromórás Hamlet, amelynek a főszerepét ifj. Vidnyánszky Attila alakította a Vígszínházban, vagy a négy óra negyvenöt perces Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezte József és testvérei az Örkényből annyira behúz, hogy közben nem tudok fölállni a fotelból.
 
R: Mikor és hogyan alakult ki a koncepció az eSzínház Fesztiválra?
 
LG: Az alapítvány kuratóriuma (Kováts Adél, Oberfrank Pál, Mácsai Pál, Horváth Csaba és jómagam) 2021. márciusában döntött a fesztivál megrendezéséről, majd májusban kristályosodtak ki a lényegi feltételek. Például az, hogy 2019. szeptember után bemutatott előadásokkal lehet nevezni, méghozzá három kategóriában (próza, gyermek- és ifjúsági, zenés), és olyan profi felvétellel, amiből kiderül, hogy mit tud a streamre adaptált képi világ hozzátenni az adott előadáshoz. Úgy tűnik, hogy a színházakat érdekelte a felhívás, ugyanis 21 színház és társulat nevezett 25 előadással. Sőt, a jegy- és bérleteladások azt mutatják, hogy a nézők is érdeklődést mutatnak a fesztivál iránt.
 
Jelenet a Radnóti Miklós Színház Molière - The Passion című előadásából
Jelenet a Radnóti Miklós Színház Molière - The Passion című előadásából
R: Milyen irányba ment volna az eSzínház, ha nem jön a járvány?
 
LG: Ugyanebbe az irányba, csak lassabban. Amikor beütött a pandémia, mi már fejlesztettünk. Kerestük az utakat, hogy eljussunk a nézőkhöz, voltak lehetőségeink is, például amikor Szabó László (akkori) washingtoni magyar nagykövet segített abban, hogy Észak-Amerikában élő magyarokhoz eljusson jó pár felvétel. Az áttörés azonban 2020-ig váratott magára.
 
R: Egy fesztivál nyilván segít abban, hogy minél szélesebb körben váljon ismertté az eSzínház, hogy az elmúlt hónapok színházhiányos idejét valamennyire pótolja, egyáltalán több figyelem irányuljon a kultúrára. Ezért hozták létre a rendezvényt?
 
LG: Elsősorban azért csináljuk meg a fesztivált, hogy kiszolgáljuk azokat a nézőket, akik megszerették és nézik a streameket: és ők szerencsére sokan vannak. Kilenc hónap alatt közel kétszázezer jegyet adtunk el és körülbelül százötven streamet közvetítettünk. Mindemellett szeretnénk a még hezitálóknak is megmutatni az online színház értékeit. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy levegőt, virtuális nézőteret tudjunk adni azoknak a produkcióknak, amelyek jórészt elsüllyedtek ebben a másfél évben. Szerettünk volna továbbá olyan színházakat is bevonni, akikkel korábban nem álltunk kapcsolatban. A jegybevétel jelentős részét megosztjuk a színházakkal, így segítve őket ezekben a nehéz időkben. 
 
Jelenet a Jászai Mari Színház Szutyok című előadásából. A képek forrása: eSzínház
Jelenet a Jászai Mari Színház Szutyok című előadásából. A képek forrása: eSzínház
R: Voltak-e külföldi minták az induláskor?
 
LG: Volt rálátásunk néhány dologra, amikor elkezdtük a fejlesztéseket, megnéztük, mit és hogyan csináltak Sydney-ben vagy éppen Londonban. Vizsgáltuk, hogy mi a megközelítés, mi az, amit valószínűleg szeretnek a nézők, mi az, amit nem, és ez alapján dolgoztunk. Ha összehasonlítjuk magunkat a külföldi munkákkal, technikailag a stream alapvetően ugyanaz, ugyanazon a szervereken futunk, mint a legkurrensebb nyugati társaságok, ebben nincs különbség. Folyamatosan fejlesztünk, hiszen a támogatási pénzt, a jegyárbevétel egy részét visszaforgatjuk a fejlesztésbe. Számos előadást lehet felirattal nézni, megoldottuk az akadálymentesített közvetítést, jó néhány előadásunk jelnyelvi tolmácsolással is nézhető. A színházon túl is jelen vagyunk: közvetítünk például a Fesztiválzenekar hangversenyeiből is.
 
R: A fesztivál végén zsűri értékel majd.
 
LG: Ráckevei Anna színművész, Ujj Mészáros Károly rendező, Horváth Csaba rendező, Radnóti Zsuzsa dramaturg és jómagam alkotjuk a zsűrit. Négy szakmai díjat fogunk kiosztani: a legjobb digitális adaptációt, a legjobb női és férfi főszereplőt és a legjobb látványtervezést jutalmazzuk. Lesz közönségdíj is, de csak az a néző szavazhat, aki legalább belenézett az előadásba. A fesztivált élő eredményhirdetés zárja 26-án este hét órától.