Boronkay Soma lengyel színházi panorámája
2021.09.13.

Rövid bevezető a varsói színházak világába, ahogy egy magyar dramaturg látja. Mundruczó Kornél TR Warszawában rendezett Pieces of a Woman című előadásának dramaturgja a munkafolyamat részleteiről is beszél. BORONKAY SOMA BESZÁMOLÓJA.

A varsói színházak eléggé elkülönülnek egymástól: vannak kifejezetten musicalszínházak (pl. Teatr Roma), tematikus színházak (pl. Teatr Żydowski, azaz a zsidó színház), kabarék (pl. Teatr Komedia). Ezen színházaktól elválnak a drámai színházak - mint a Teatr Dramatyczny, ami nevében ugyan nem, de valójában egy nemzeti színház funkcióját tölti be a Kultúrpalota épületében. Szintén ebben az épületben található a Teatr Studio, melyet 2016 óta Natalia Korczakowska vezet és szemléletében, műsorpolitikájában jelentősen eltér a Lengyelország számos színházában uralkodó nemzeti-keresztény ízléstől. Hasonló mondható el a Teatr Nowy, a Teatr Powszechny, a Teatr Rozmaitości (röviden TR) színházakról is.  
 
Jelenetek a Pieces of a Woman című előadásból
Jelenetek a Pieces of a Woman című előadásból
Varsóban nincs egy általános befogadóhely (mint, mondjuk, Budapesten a Trafó): a kőszínházak töltik be ezt a szerepet vendégjátékok, fesztiválok szervezésével, illetve jellemző az is, hogy külföldi rendezőket hívnak meg repertoárelőadások rendezésére. A Teatr Powszechnyben az utóbbi években Oliver Frljić tüntetésekbe torkolló előadásáról lett híres, de Schilling Árpád is rendezett itt már két előadást, illetve a nemzetközileg jegyzett lengyel rendezőnő, Marta Górnicka is itt mutatja be az alapvetően kórusokból álló előadásait. A meghívott rendezők névsorából is világos, hogy a Teatr Powszechny társadalmilag erősen elkötelezett, az itt futó előadások gyakran tabunak számító témákat dolgoznak fel, nem mindig szokványos módon. 
 
A Teatr Nowy neve egybeforrt Krzysztof Warlikowskiéval, aki 2009-ben az (A)pollonia előadásával nyitotta meg a színházat. Az intézmény állandó helyet csak 2013-ban kapott, egy korábbi teherautógarázsban, ahol az első előadást is Warlikowski rendezte, Varsói kabaré címmel. Több éves felújítás után végül 2016-ban nyitott meg a Teatr Nowy többfunkciós közösségi tere, melyben nincs előre megépített színpad, a játszóhelyek szabadon variálhatóak. A Teatr Nowy fő profilja Warlikowski előadásainak bemutatása és repertoáron tartása, de emellett lehetőséget kapnak fiatalabb lengyel rendezők (pl. Michał Borczuch), fesztiválok, külföldi vendégelőadások és rendezők (pl. a svéd Marcus Öhrn rendezett itt), illetve elég erőteljes a tánc- és performance-előadások jelenléte is (pl. Anna Nowicka, Anna Smolar rendezésében). 
 

A Teatr Rozmaitościt belülről ismerem, mivel itt készítettük a Pieces of a woman című előadást 2018-ban. A darabot Wéber Kata írta és Mundruczó Kornél rendezte, én pedig dramaturgként működtem közre. A lengyel színházi világban dramaturg megnevezés alatt a drámaírót értik, vagyis azt a személyt, aki a szövegkönyvet létrehozta, ezért én drámaíró-asszisztensként vagyok feltüntetve - jobb híján ezt a funkciót találták ki. A szó klasszikus értelmében dramaturg pozíció nem is létezik a TR-ban. 
 
Ennek a színháznak is női igazgatója van Natalia Dzieduszycka személyében, a művészeti vezető pedig Grzegorz Jarzyna, aki rendszeresen rendez ott. Emellett vannak meghívott lengyel rendezők (a már említett Borczuch itt rendezte meg a Knausgard-regényfolyamot feldolgozó Harcom előadását), de elég erőteljes a külföldi rendezők jelenléte is. René Pollesch már háromszor is színre vitte itt saját szövegét, idén pedig Luk Perceval állította színpadra Csehov Három nővérét. A Mundruczó-Wéber alkotópáros is már visszatérő vendégnek számít, hiszen 2012-ben itt mutatták be a Denevér című produkciójukat. (Az előadásról szóló kritikánk itt található – a szerk.)
 
A Pieces of a woman esetében a próbafolyamatot nagyjából egy évvel korábban megelőzte egy egyhetes workshop, amikor a színészekkel ismerkedtünk különböző feladatok és improvizációk során. Később aztán mind a színészek, mind a színház részéről felmerült az az igény, hogy ne legyen több improvizáció, hanem legyen inkább egy előre megírt darab. Ezt Wéber Kata jóval a próbakezdés előtt elkészítette, Jolanta Jarmołowicz lefordította lengyelre, és ezt a szöveget kezdtük el végül klasszikus módon próbálni 2018 őszén, ahol pedig Pászt Patrícia tolmácsolt.
 

A próbák eleinte a TR régi épületében zajlottak, Varsó belvárosában, majd egy idő után az ATM tévéstúdióban próbáltunk. A színház vezetésének évek óta ígérgetik, hogy új épületet fognak kapni a Kultúrpalota melletti téren (melyet még mindig nem kezdtek el építeni...). Addig is a színház kapott egy nagyobb játszóhelyet a város szélén, egy autópálya kivezető szakasza mellett lévő tévéstúdióban, ami nem színházi tér. 
 
A helynek megvan az előnye és a hátránya is: nincsen színpad, az egész egy hatalmas tévéstúdió, ahol a Pieces of a woman esetében jól elfér a Monika Pormale által tervezett hosszú félbevágott lakás úgy, hogy az előadás első felét (az otthonszülést) a nézők a díszlet másik felét képező installatív térben nézik végig, majd átsétálnak a díszlet túloldalára, ahol egy felépített nézőtéren ülve nézik a hátralévő közel két órát. Ugyanakkor erre a helyszínre nehézkes kijutni tömegközlekedéssel (a színház az előadásokra különbuszt szervez), nincs a közelben semmi. Ha az ember nem figyel, melyik ajtón megy be, előfordulhat, hogy a Voice of Poland felvételén találja magát. Előfordult az is, hogy egy drámai hangvételű jelenet próbálása után az előtérbe lépve egy ötven év körüli nőkből álló tánccsoportba ütköztem, akik éppen egy koreográfiát próbáltak szűk tornadresszben, pomponokkal a kezükben...
 
Az előadásban főleg fiatal színészekkel dolgoztunk, akik szinte mind Lódzban tanultak, majd végzés után a TR-hoz kerültek. Különleges élmény volt számomra, hogy milyen komolyan veszik a munkájukat és annak fontosságát. Tényleg csak a színészettel, a legtökéletesebb érzelmi átéléssel foglalkoznak - ha nincs ott egy kellék, ha nem megfelelően áll a díszlet, akkor ők leállnak, és megvárják, míg a kellékes vagy a díszítő is elvégzi a munkáját. 
 
Fotók: Natalia Kabanow. A képek forrása: TR Warszawa
Fotók: Natalia Kabanow. A képek forrása: TR Warszawa
Fontos élmény volt az, ahogy a főszereplő Maját játszó Justyna Wasilewska próbált. Mivel még ő maga nem szült, volt bennünk aggodalom, hogyan tudja majd hitelesen eljátszani a szerepet. Eleinte nem is tűnt olyan meggyőzőnek, majd a színház szervezett neki egy találkozót egy pár héttel a szülés előtt álló nővel. Justyna a következő napon már úgy mozgott, beszélt és lélegzett, mint egy terhes nő – egy pár órás találkozás után hűen leutánzott mindent. Említhetném a norvég férjét játszó Dobromir Dymeckit is, aki találkozott Varsóban élő norvégokkal, és saját magának kitalált egy deformált nyelvet, amin egy Lengyelországban élő norvég beszélne lengyelül. 
 
Voltak ugyanakkor olyan elemek, melyeket nehéz volt keresztülvinni. Ilyen volt, hogy például annak ellenére, hogy a színpadon családi dráma zajlik, lehetnek benne poénok, előfordulhat benne helyzetkomikum. A színészek eleinte ódzkodtak mindettől, mondván, hogy ők nem „komédiások”, és a két minőség szerintük nem keverhető. Voltak olyan mondatok, melyeket a legidősebb színésznő, Magdalena Kuta nem volt hajlandó elmondani: szerinte ilyen „gonoszságokat” családtagok nem vágnak egymás fejéhez. 
 
Végül aztán mindig sikerült a közös utat megtalálni velük. Mundruczó Kornél bátorította a színészeket, hogy merjenek szinte már-már konzervatív módon hiperrealista színházat játszani, amely mindenki számára bizonytalan terület volt, hiszen jelentősen elüt a lengyel színházat az utóbbi évtizedekben meghatározó metaforikus avantgárd fogalmazásmódtól. De a színészek odaadó és magas szintű professzionális munkájának hála végül létrejött az utóbbi évek egyik legnagyobb színházi sikere a varsói TR-ban. 
 
A cikk a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával született meg.
 

Szerző: Boronkay Soma