 Dugonics András |
A szegedi író, Dugonics András, akinek regényeit a kortársak is sokszor inkább csak a bőséges néprajzi, történeti adatokban gazdag lábjegyzetei miatt olvasták, Jeles történetek (1794) című munkájában hosszú leírást ad a szegedi várban található Szent Örzsébet templomáról. Dugonics szerint az V. László (1440-1457) által építtetett templommal az ifjú király atyja vétkét, árulását próbálta meg kiengesztelni Isten előtt: az atya, I. Ulászló ugyanis „a’ Törökkel kötött frigyet meg-szegte, és így hadba keveredvén, életét-is vesztette” a várnai csatában. S hogy olvasói, köztük a szegediek véletlenül se maradjanak beszédtéma nélkül, még egy legendát is közöl az építkezésről: „midőn a’ Templomnak alapját ásnák, egy meg-rodhadatlan Testre találtanak ollyatén Pánczélos ruhába fel-öltözve, a’ minőnek írják közönségesen Kadika-kapitányunkat, és hogy ezen Test mind-addig Szent Dömötör templomában tartatott légyen, míg Szent Örzsébet temploma el-nem készült, a’ mellybe osztán ismét el-temettetett”.
 A szegedi vár 1848-ban |
A legendás páncélos vitézről semmit, sőt írott források hiányában magáról a templomról, annak építtetőjéről, szerepéről is keveset tud a történettudomány. Ami a tág, majd négyszáz éves időhatárokon belül, főleg művészettörténeti érvekkel alátámasztva bizonyosan állítható: a szegedi vár udvarában található gótikus stílusú, támpillérekkel megerősített templom a 14. század első felében, közepe táján épült, s egy évszázad múlva, a Hunyadiak korában jelentősen átalakították. A toronnyal, szerzetesi kórussal, mellékkápolnával és sekrestyével is kiegészített épület alaprajza a kutatók szerint ferences rendi hagyományra utal. A templomot a 18. század tízes éveiben egy osztrák várparancsnok lebontatta, s a későbbiekben a vár egy részét börtönné alakították. Olasz hadifoglyok, alföldi betyárok – köztük a szegedi népélet mitikus hősévé váló Rózsa Sándor – raboskodtak falai között. A Tisza-parton álló vár sorsa, a többi szegedi épületéhez hasonlóan, a nagy árvizet követő időkben dőlt el: 1880-1881-ben felszámolták, a feltöltött udvar pedig magába rejtette a vártemplom épen megmaradt alapjait is. Csak a szerencsének tudható be, hogy a középkori kőfaragványokat a bontást felügyelő mester megvásárolta és a városnak adományozta.
Horváth Ferenc, a régészeti munkák szaktanácsadója elmondta, hogy a 14. századi, eredeti műemléki hagyatékhoz tartozó kapuzat csúcsíves töredékeiből, s azok nagyságából próbálnak következtetni a kutatók a templom méretére. Művészettörténeti jelentőségükön túl fontos szerepet kaphatnak a teljes feltárás után azok az épületbelsőbe zuhant és részben megmaradt, 15. századi boltozati kőbordák, elágazások is, amelyeknek a segítségével rekonstruálni lehetett az oldalkápolna gótikus csillagboltozatának szerkezetét.
 Ásatások (Forrás: Móra Ferenc Múzeum) |
A nézelődőket, látogatókat azonban a feltárás jelenlegi állapotában jobban csalogatja a munkák ideje alatt az utcáról is látható nyitott, csontvázakkal teli sírok látványa. Az épület maradványainak régészeti feltárásával párhuzamosan a Dél-Alföld legjelentősebb, közel négy évszázadot átfogó leletanyagának antropológiai vizsgálatát is elvégezhetik a szakértők, ugyanis a templom és közvetlen környezete a szegediek számára temetkezési helyként is szolgált. Eddig mintegy hétszáz csontváz került elő, de az egymásra temetkezések miatt ennek a leletszámnak a sokszorosát, megközelítőleg tízezer halottat rejthet a föld. A csontvázak között találtak szifiliszben elhunytakat is – az elsődleges vizsgálatok és a temetkezési rétegek ideje alapján akár a betegség európai megjelenésével kapcsolatos elméletet is módosítani lehet, hiszen a jelenlegi orvostörténeti felfogás szerint a szifilisz csak Amerika felfedezése után, spanyol hódítók által került át a kontinensre.
Az országos viszonylatban is kiemelt jelentőségű régészeti lelőhely rendezésével, látogathatóvá tételével kapcsolatban az egyik elképzelés szerint az alap és a részben megmaradt falszerkezet fölé fejlett építészeti-muzeológiai technológiával vissza is helyezhetőek az egykori tartóelemek, látványos térbeli struktúrát adva a szegedi Belváros egyik legszebb, parkosított helyszínének.
Mindez azonban egyelőre csak (pályázatra, építészi döntésre és költségvetésre váró) terv, hiszen a 2010-re remélhetőleg lezáruló feltárásnak addig még egy másik „lelet” sorsáról is döntenie kell. A templom még csak részben föltárt, Belváros felőli főbejáratának alapja mellett ugyanis egy nagyfeszültségű vezeték is húzódik a földben, s ennek kiváltása, cseréje – a műszaki feladatok megoldásán túl – jelentősen megnöveli majd az ásatás kapcsolódó költségeit.