"Hahaha, fel van találva a nagy arkánum." A legtöbben alighanem ebben a mondatban találkoztunk először a latin eredetű kifejezéssel: A fekete város című Mikszáth-regényt olvasva, vagyis inkább az abból készült klasszikus tévésorozat második epizódját figyelve, ahol éppen Máriáss József (Gosznovitzer szenátor uram) ajkát hagyta el ez a gúnyos kifakadás. Lapalji jegyzetből, a hátsó szómagyarázatok között, vagy épp a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótárát leemelve a családi könyvespolcról hamar megtudhattuk: az arkánum leginkább titkos csodaszert jelent. Ezzel aztán e fordulat rövid úton oda is kerülhetett a fejünkben, ahol a passzív szókincset, s azon belül is annak latinizáló-régies rétegét raktározzuk: valahová az approbál és az armatúra közé, hogy onnan már leginkább csak Jókai-regények olvastán bukkanjon föl egyszer-egyszer az emlékezetünk felszínére.

 

Ám azután jött az Arcanum, és névválasztásával kiemelte ezt a kifejezést a közös inaktív letétből. S e jeles vállalkozás voltaképp azóta is mindegyre csak ezt teszi – egészen nagyban. Hiszen e pillanatban majd’ 35 millió oldalnyi szöveg, heti- és napilapok, tudományos és szakfolyóiratok, lexikonok és kiadványsorozatok szövegállománya juthat elénk a felületet böngészve. Túlnyomórészt csupa olyan könyv és sajtótermék, amit máskülönben egy könyvtár raktárából kellene előbányásztatnunk, már ha egyáltalán tudunk a létezéséről. Most mindez kattintásnyi közelségünkben leledzik, szépírók és firkászok, komoly történészek és öntevékeny családfakutatók, a régi blasz egyes focitabellák búvárlói és a Szapáry-kormány első költségvetésének főösszegeire kíváncsi kandi lelkek elmondhatatlan könnyebbségére. Úgyannyira, hogy az adatbázis jóvoltából az utóbbi években jól felismerhetően kialakult az Arcanum-regény, -tanulmány és -cikk zsánere: az írásművek, amelyek soha nem születhettek volna meg az "Összetett keresés" sablonjának szorgos használata nélkül.

 

Nem másokra mutogatok, illetve mutogatunk, hiszen a Revizor szerkesztői és szerzői ugyancsak rendszeresen s haszonnal forgatják, helyesebben böngészik az Arcanum adatbázisát. Korábbi színházi előadások után keresgélve, a Színház folyóirat tavalyelőtti évfolyamától a Délibáb – Nemzeti Színházi Lap 1853-as első lapszámáig. Vagy máskor meg a hazai koncertélet hajdankorában tájékozódva, mondjuk az Országos Magyar Dalár-Egyesület és a Zenetanárok Országos Egyesülete közös hivatalos közlönyének lapozgatása – Zenelap-ozgatása közben.

 

Kritikai portál munkatársai lévén, elsősorban persze régebbi kritikákat olvasunk vissza az Arcanumon. Máig helytálló megállapításokat és orbitális ítészi blamázsokat, feljelentésértékű bírálatokat és szépirodalmi minőségű színházi beszámolókat egyaránt lelünk itt, s mindnek hasznát is vehetjük. Nem utolsósorban a saját helyünk és szerepünk felmérésekor, az önértékelésünkből hol leadva, hol meg éppenséggel felpaskolva azt. Éppenséggel olyan időszakban, amikor a kritika és a kritikus pozíciója egészében olyannyira kérdésessé vált.

 

Apropó, mit is csináljunk a kritikusokkal? Fenyegessük meg őket kutyakorbáccsal, ahogyan azt a Pécsi Napló tárgyalótermi tudósítása szerint Erényi Böske szubrett tette 1927-ben? Vagy hívjuk ki párbajra, amint az az Élet című társasági hetilap 1912-es krokijában áll?

 

"Páratlan izgalmasságú tömegpárbaj színhelye volt ma délután a Bandázs-féle vívóterem, ahol a karzaton óriási közönség jelent meg, hogy tanúja legyen a szenzációs lovagias affér éppoly szenzációs, mint fegyveres elintézésének. Mint ismeretes, a Pepita Színházban a múlt héten volt a „Három Teve“ című operett premierje. Dr. Vese Tamás, az ismert kritikus másnapi kritikájában a darabról azt írta, hogy a szövege itt-ott homályos, máshol viszont világosan hülye; a zenéje pedig, kivéve a régi operettekből kölcsönvett részleteket, macskazene. A primadonnáról azt írta, hogy érdemei elismeréséül már régen a múzeumban volna a helye; a férjéről pedig, aki a tenorszerepet játszotta, azt írta, hogy hiányos képzettségénél és burkolt szelleménél fogva sokkal jobb tenoristának kéne lennie, mint amilyen. […] Kilencen provokálták a kritikust. A szerzők, az igazgató, a karmester, a rendező és több színész, mind a maguk, mind a hölgyek nevében, akik tudvalévően nem párbajozhatnak. Délután öt órakor álltak ki az ellenfelek, mind a tízen, karddal a kezükben. Kilencen rohantak dr. Vese Tamásra és gulyáshúst aprítottak belőle."

 

Akárhogy is, kritikus és megbírált számára, lám, egyaránt bőven kínál muníciót a sajtótörténetből az Arcanum adatbázisa. Sok egyéb mellett ezért is érdemes élni e közhasznosságú vállalkozás könyvheti akciójával, melynek során szeptember 2. és 5. között előfizetés nélkül, vagyis ingyen böngészhetővé válnak az Arcanum és a Szaktárs kincsesbányái. S ezekben a napokban az Arcanum munkatársai a Vörösmarty tér egyik standjára, az 57-es számúra is kitelepülnek majd, az olvasói kéréseket, kérdéseket és véleményeket fogadva. A Revizor szerkesztői most ezúton mindössze egy hálás köszönömöt küldenek nekik, aligha csupán a maguk nevében.