Ösztöndíjasok a Nádor-teremben / Budapesti Zenei Hetek
2008.10.26.

A Lakatos Ablakos Dezsőről elnevezett ösztöndíjban részesültek adtak koncertet a Nádor-teremben. Az alkalom és az intézmény csak méltatást érdemel, a gyéren látogatott félkoncert azonban közönség és előadók számára egyaránt feszengéssel végződött. ZIPERNOVSZKY KORNÉL CIKKE.

Lakatos
Lakatos "Ablakos" Dezső
Két estén, azaz október 14-én és 15-én összesen három félidőn át léptek fel a Fischer Annie-ösztöndíjasok a Nádor-teremben, a negyedik félidő jutott a jazz műfajában kitüntetteknek, a Lakatos Ablakos Dezsőről elnevezett ösztöndíj három nyertesének és zenésztársaiknak. A műsorlapon (csak) a díjak névadóinak fényképei voltak láthatóak, és azt hiszem, „Ablakos” nagyon büszke lett volna erre. A becenevét szemüvegéről elnyert szaxofonos, Szakcsi, Vukán és más kiválóságok Amerikát (sikerrel) megjárt egykori partnere több mint tíz éve hunyt el, s mindössze 52 évet élt. Vele kapcsolatban valóban felhasználható a közhellyé koptatott fordulat: életében legendává vált. Azt mondták róla, akik jól ismerték, hogy senki nem tud ilyen megtévesztésig amerikai jazzt játszani. Páratlan technikájához és tudásához szerénység és nyitott, kedves egyéniség társult. Egy szó mint száz, igazán szerencsés döntés volt róla elnevezni azt az ösztöndíjat, amelyet 2005 tavaszán osztottak ki először, elsősorban a Magyar Jazzművészek Társaságának lobbitevékenysége eredményeképpen. A hasonló, klasszikus zenei előadóművészeknek adott, Fischer Annie-ról elnevezett ösztöndíj már régebbi, a Kodály Zoltánról elnevezettre pedig zenetudósok és zeneszerzők pályázhatnak.

Lényeges körülmény tehát, hogy az oktatási és művelődési miniszter által kinevezett zsűrik csak a pályázatot beadott jelentkezők közül választhatnak. Az „Ablakos” zsűri tagjai egyébként köztiszteletben álló jazz előadók, „mesterek”, akik sokat tettek a következő generációkért is, többen közülük a jazzoktatás jelenlegi csúcsán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékén (is) tanítanak. Természetesen nem csak itt végzett diplomások kaphatják meg a díjat, amelynek alapvető célja a pályakezdő muzsikusok indulásának lökést adni. Az ösztöndíj egyik velejárója, hogy bizonyos számú „gázsi” nélküli fellépést kötelező adnia az ösztöndíjasnak, amit az általában alulfinanszírozott kulturális intézmények szívesen kihasználnak. De ebben a képletben érezhető a résztvevők számára az, amit goodwillnak szoktak nevezni: az állami szubvenció a fiatal művész által kiérdemelt privilégium, amellyel büszkén áll ki a pódiumra. Van ebben valami idilli, hogy a művész azért kap egy évig díjat, hogy az még több (közte ingyenes) koncertre ösztönözze, amivel a kultúrára szomjas közönség jár jól.

A koncert ünnepi jellegét tovább fokozhatta volna, hogy az ösztöndíj lebonyolítója és a koncert szervezője, az Országos Filharmónia a klasszikus- és jazz-ösztöndíjasok koncertjét a Budapesti Zenei Hetek alkalmából a Nádor-teremben rendezte meg. Bár a jazz előadók általában szívesen veszik, hogyha a klasszikus zenei világban, vagy „komolyzenei” keretek között rendeznek számukra koncertet, ez a párosítás most nem szolgált a produkció előnyére. A csak néhány széksorban lézengő (kb. 30-40 fős) közönség már a klasszikus koncertfélidőben is csalódott, egy meghirdetett műsorszám elmaradása miatt. A műsorlapról nem derült ki, csak a nevekből lehetett rá következtetni, hogy nem a 2008-as, hanem a 2007-ben ösztöndíjat elnyert fiatal művészek léptek fel, akik viszont most már nem részesülnek ösztöndíjban.

Rozsnyói Péter
Rozsnyói Péter

Végig érezhető volt, hogy a kedélyesebb jazzklubhoz szokott előadók nehezen oldódnak a túl tágas, világos, díszes teremben. A szünet után először Rozsnyói Péter ült a zongorához, két darabot adott elő: először saját, Őszi boszorkány című szerzeményét szólóban, majd trióban az All of You című örökzöldet. Leginkább előadói érzékenységét lehetett lemérni az első, lassú számon, csak a második, gyorsabb számban engedett be egy kevés derűt. Aki nem ismeri személyesen, az is sejthette, hogy elmélyült, filozofikus alkat. Kíséretében Cseh Balázs dobolt és Farkas Norbert bőgőzött vendégként. A következő két ösztöndíjas közös kvartettjének ritmusszekcióját is ők alkották, ekkor Balázs József zongorázott és Dennert Árpád szaxofonozott. Dennert már az első sztenderben megmutatta, hogy van hangulatteremető ereje, jól választ tempót, de a feltehetően alkalmi kvartett tagjai nem nagyon figyeltek egymásra. Tenorszaxofonon könnyed futamokat adott, nem túl erőteljesen, igaz a darab (Have you Met Miss Jones) karaktere ezt nem is tette szükségessé. A második szám (Blue in Green) Balázs József képességeit domborította ki, hiszen a lassabb, visszafogottabb darabok állnak neki inkább jól. Erős a gyanúm, hogy romantikus alkat, a szépség oltárára biztosan sok áldozatot rak még le. Farkas vétette még magát észre egy szépen eltervezett és kivitelezett szólóval ebben a számban.

Dennert Árpád
Dennert Árpád
Dennert fölényes tudása itt is elég volt a kvartettbeli szerepléséhez, de az volt az érzésem, hogy nem túl sokat ad ki magából. A Days of Wine and Roses-ban szopránra váltott, elég éles sounddal, viszont ebben hallhattuk Balázs József legjobb, színes szólóját, talán a koncert legszebb pillanatai voltak ezek. Az A-Train című sztenderd nem volt igazán szerencsés választás, bár a kvartett mind a négy tagja igyekezett hozzátenni valamit az interpretációhoz, de a szám egésze kicsit mesélősre, kényelmesre sikeredett; hiába, nagyobb felállásásra vagy „harapós” zenekarra való.

Nem derült ki a programból, hogy Rozsnyói elmélyülése milyen művészi eredményeket hozott, sőt, a klasszikus zenére is kiterjed, hogy Dennert több jazz stílusban is kiváló szólista, vagy hogy Balázs József zeneszerzői és hangszerelői munkája (mindenekelőtt a bátyja, Balázs Elemér vezette zenekarban szerzett tapasztalata okán) már kiérlelt egy készülőfélben lévő szólólemezt. Sejthető ugyan, hogy az ösztöndíj mindhármuk pályáját előre vitte, továbbfejlődésüket elősegítette, de nem voltak képesek sem a valóban szűk időkereten, sem a hangulattalan körülményeken felülemelkedni. Tisztességesen eljátszott, de többnyire untig ismert számokat hallottunk. A következő fejlődési fok lesz, hogy akármilyen kis közönség előtt, akármilyen szűk és kényelmetlen keretek között is tudásuk legjavát mutassák meg.

Kapcsolódó cikkünk:
Csont András: Szent elkötelezettség / Klenyán Csaba: Magyar klarinétantológia 5.
Csont András: A harmadik mester / Szőllősy András emlékest
Malina János: Jogvédett fantomok / Wiedemann Bernadett dalestje
Csont András: A barátság folytatása / Kocsis Zoltán és Vadim Repin szonátaestje

Helyszín:  Nádor Terem,  Időpont:  Október 15.
Megítélt támogatás: 8 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Budapesti Zenei Hetek 2008 megrendezésére