Brand New Cherry Flavor / Netflix
2021.09.20.

A Netflix új sorozata egyszerre ismerős, mégis egyedi alapokból építkező zsánerkeverék, mely szűkebb célcsoportjánál könnyen betalálhat, és akár a szolgáltató kultsorozatainak nyomába is léphet. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.

Az elmúlt években felpörgött sorozatgyártás egyik legfontosabb pozitívuma, hogy a kísérletezőbb kedvű szolgáltatók olyan történetekkel is hajlandóak immár megpróbálkozni, amelyek korábban tán még filmen sem kaptak volna kellő finanszírozást. A Netflix mint streaming úttörő élen jár ezen a téren, a cég egyik legfrissebb sorozata, A cseresznye vadiúj íze (Brand New Cherry Flavor) pedig határozottan a különlegesebb alkotásaik közé tartozik.
 
Rosa Salazar
Rosa Salazar
A helyszín Los Angeles a kilencvenes évek idején, amikor boldog-boldogtalan Hollywoodba költözött, hogy megvalósítsa a nagy amerikai álmot. Főhősünk, Lisa Nova (az Alita: A harc angyala című filmből ismert Rosa Salazar) is így tesz, az első epizód elején hosszan követhetjük, ahogy behajt a városba és készül a másnapi találkozójára a menő filmes producerrel, Lou Burke-kel (Eric Lange), aki megvásárolná a lány rövidfilmjének egész estés jogait. Lisa nem szeretne lemondani a film rendezéséről, a kezdetben korrektnek tűnő Burke mégis kitúrja őt a filmből, amiért ő elzárkózik a férfi közeledésétől. Ezt követően kezdetét veszi egy feminista bosszúfilmes narratíva, ám hamar tévútra terelődünk, ugyanis a Lisa számára segítséget kínáló titokzatos nő, Boro (Catherine Keener) nem hagyományos módon oldaná meg a problémát, hanem a producer életére küldött átokkal, melyért Lisa pénz helyett valami sokkal veszélyesebbel kell fizessen. Az alapfelállás tehát sok filmből ismerős, a sorozat azonban részről-részre fordul a misztikum és leginkább a történet idejét is adó kilencvenes évek ponyvafilmjei felé.
 
A készítők (Nick Antosca és Lenore Zion) határozott és egyedi elképzeléssel ragadják meg a nyolc részes történetet, felöntve azt egyfajta szándékolt B-filmes esztétikával. A neonfényekben úszó látványvilág digitálisan roncsoltra varázsolt, mintha egy tékából kivett VHS kazettát kellene néznünk. Ez egyes helyzetekben zavaró, mivel funkciótlan, máskor viszont sikeresen adja meg azt a hangulatot, amelyre a nézőknek szüksége van a történetbe való elmerüléshez, továbbá megelőlegez bizonyos témákat, többek között a horror zsánere felé való eltolódást. A sorozat nem kíméli a műfaj rajongóit, már az első epizód végén bekeményít és az eszközökben sem válogat. Rengeteg a vérben úszó, praktikus effekteket sem nélkülöző jelenet, legyen szó emberek száján keresztül világra jövő kismacskákról, vagy éppen a háttérben gyülekező zombiszerű lényekről, s időnként a David Cronenberg munkásságát idéző (bár hozzá fel nem érő) testhorror is előfordul. A cselekmény pedig egyre sűrűbbé válik. Pengeélen táncolnak a készítők, ugyanis a műfaj ennyi különböző toposzát egymásra dobálni viszonylag egyszerű feladat, ám ezekből valami ténylegesen egyedit alkotni már nagyobb kihívás.
 
Eric Lange
Eric Lange
Segítségükre van a sorozatformátum, ugyanis minden 40-45 perces epizód végén profi módon emelik a tétet. Az első rész végére megtudjuk, mivel jár az átok és annak folyamata, majd később láthatjuk, milyen hatást gyakorol ez a főhősre, az évad közepén pedig fordul a kocka, és ahogy derülnek ki a dolgok Lisáról, úgy válik a szemünkben ő is, mindenki mással együtt szánnivaló, ám egyúttal ijesztő karakterré. Ez az egyszerre közeli, mégis távolságot teremtő bánásmód az egész sorozatban jelen van, állandó bizonytalanságban tartva a nézőt, s végig fenntartva a kíváncsiságot.
 
A folyamatosan alakuló cselekményt az első komolyabb főszerepét alakító Rosa Salazar igyekszik összetartani, neki köszönhetően Lisa karakterének kettőssége már az első pillanattól érződik. A színésznő egyszerre képes ártatlanságot sugározni, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan baljós érzés is elfog minket a jelenlétében, s mivel köré épül a történet, rengeteg lehetősége van kimutatni a foga fehérjét, amit főleg a későbbi részekben meg is tesz. Partnere, a tapasztaltabb és legutóbb a 2017-es Tűnj elben remekelő Catherine Keener szintén jó választás volt, bár titokzatosnak szánt karaktere gyakran megy át túlzásba és kelti bennünk azt az érzést, hogy csak a cselekmény bonyolításáért van jelen. Salazarral közös jeleneteikben azonban megmutatkozik igazi tehetsége, a kettejük között zajló hatalmi játék és folyamatosan változó dinamika talán a sorozat legjobban eltalált része.
 
A cseresznye vadiúj íze azonban nem csak egy B-horror, hanem adott pillanataiban megpróbál társadalmi relevanciát is kölcsönözni cselekményének, főként a filmipar hatalmi játszmáiról és azok állandóságáról beszélve, itt azonban már mintha kisiklana némileg az egész. Az Eric Lange által megformált producer karaktere a színész odaadó játéka ellenére is rosszfajta karikatúra marad: rövid ideig talán szívesen néznénk, de állandó jelenléte inkább idegesítő. Kisstílű és gyakran teljesen spontán erőszakba átváltó csatározásai Lisával szinte csak a köréjük épített misztikum miatt nem nyomják agyon a sorozatot. Figurája különösen azon pillanatokban problémás, ahol az elszenvedett veszteségei miatt empátiát próbálnak ébreszteni a nézőben iránta, ám látva korábbi tetteit és viselkedését ez hiábavaló erőveszítés. Érződik, hogy a sok megbotránkoztató és profi horrorjelenet közepette szerettek volna valamit mondani ezzel a karakterrel, ám a történet inkább működik eredeti célja szerint, vagyis könnyen fogyasztható, nyolc részben tálalt zsánerfilm gyanánt, s nem mint Hollywoodot és az alkotói hübriszt pellengérre állító metsző kritika.
 
Nehéz pontosan eldönteni, mit is akart A cseresznye vadiúj íze és mit sikerült ebből elérnie. Látszik a belefektetett munka, a színészi játék kiemelkedő és ahol nem, ott is valószínűleg rendezői koncepcióról beszélhetünk, a történet pedig folyamatosan bent tart minket az esmények sűrűjében. Habár a végére kicsit ellaposodik az egész, de az összképet tekintve tényleg egyedi alkotásról beszélhetünk, mely jó eséllyel válhat a horror kedvelőinek egyik titkos kedvencévé. Ezzel ha nem is túlságosan, de épp eléggé kiemelkedik a szolgáltató sorozatai közül, hogy még pár év múlva is emlékezzen rá, aki megnézi.
Szerző: Bozó Antal