Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RÖGTÖNZÖTT ÖTPERC

A Kaposfest nyitókoncertje
2021. aug. 19.
A nyárvégi Kaposfestet Bartók és Piazzolla zenéje nyitotta meg, de a show-t egy venezuelai hegedűs lopta el. Pepitás beszámoló Baráti Kristóf és Várdai István fesztiváljának első napjáról. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Tizennyolc muzsikus hat különféle felállásban lépett fel az idei Kaposfest nyitóestjén. Elég lenne négy koncertre is, mondanám, ha nem ismerném a somogyi megyeszékhely nyári fesztiváljának gyakorlatát. De a rutinos fesztiválozó már nem lepődik meg azon, hogy egy olyan egyéniségnek, mint a Grammy-jelölt Avi Avital mindössze hat perc jut ebből a két órából. És azon sem, hogy az egyik félórában fiatalkori Bartókot hallunk, néhány fertállyal később pedig Várdai István jön a színpadra – egy szaxofonkvartett kíséretében.
 
Avi Avital és Ksenija Sidorova
Avi Avital és Ksenija Sidorova

A 12. Kaposfest nyitókoncertje a Szivárvány Kultúrpalotában két évfordulós zeneszerzőt ünnepelt, akik a térképen messze, zeneiségükben már közelebb állnak egymáshoz: Bartók Bélát és Astor Piazzollát. A magyar szerző fiatalkori Zongoraötöse nyitotta a műsort, és noha a kompozíció sokat ígérő kezdete a ragyogó életműnek, nem tökéletes darab, emiatt nem is könnyű igazságot szolgáltatni neki. Úgy éreztem, ez nem is sikerült maradéktalanul az amúgy kiváló muzsikusokból álló kvintettnek: Berecz Mihály zongorázott, Baráti Kristóf és Langer Ágnes hegedült, Szűcs Máté brácsázott és Fenyő László csellózott. Az 1904-ben – tehát a Kossuth-szimfónia után – komponált alkotás még a verbunkos, valamint Liszt, Brahms és Richard Strauss bűvöletében született, de néhol olyan zeneszerzőt sejtet, aki még szertelenül bánik millió ötletével. Talán ezért, vagy a fesztiválkezdet sietsége okán lehet, hogy az előadás nem állt össze organikus egésszé. A vivace megszólaló Scherzo és vérbő jellege folytán a negyedik, rapszódiaszerű tétel mindenesetre nagy sikert aratott.

 
A szünet után az izraeli Avi Avital és a lett Ksenija Sidorova különleges átiratot játszott Bartók Román népi táncaiból – mandolinon és harmonikán. Egykor az átiratokat a kényszerűség motiválta, ma az egzotikumra való éhség, amit a két nagyszerű művész megbízhatóan kielégített. (Mi az, hogy!? Izzott közöttük a levegő.) De a különlegességekre vágyóknak kedvezett a koncert maradéka is. A száz évvel ezelőtt született Astor Piazzolla ünneplését Franck Angelis (1962) Piazzolla-témára írt fantáziája vezette be a Kállai Vonósnégyes és Sidorova előadásában, s a művésznő nem csupán Buenos Aires-i hangulatot teremtett, de azt is megmutatta, hogy a billentyűs harmonika nem csak utcazenészek kezébe való.
 
Alexis Cárdenas és a koncert vonós művészei (Mohai Balázs fotói, a képek forrása: Kaposfest.)
Alexis Cárdenas és a koncert vonós művészei (Mohai Balázs fotói, a képek forrása: Kaposfest.)

A sötétséggel kacérkodik, vad, szenzuális és felszabadult – ilyen Piazzola zenéje a legjobb pillanataiban, és ennek a vonzerőnek nem állt ellen Várdai István és a Signum Saxophone Quartet sem. Klasszikus csellistától szokatlan, Várdaitól nem, hogy ilyen bátran kirándul efféle határterületre, és örömmel veszik el benne. A szaxofonkvartett ezután az argentin szerző Michelangelo 70 című alkotásával nyűgözött le – Bősze Ádámtól azt is megtudtuk, hogy a cím egy Buenos Aires-i kocsmára utal, a zene pedig egy reménytelen szerelemről szól. A Signum tavaly igazolt le a Deutsche Grammophonhoz, és Echoes címen albumot is készítettek. Megértem a rangos lemezcég döntéshozóit, az együttes magával ragadó élőben is.

 
S ha még a hallgató nem zavarodott össze a fellépők hosszú sorától, színpadra lépett a venezuelai Alexis Cárdenas, valamint az esten közreműködött összes vonósművész (a Liszt Kamarazenekarból ismert Horváth Bence Dániel nagybőgőművésszel együtt). A Négy évszak Buenos Airesben tavasztétele szólt Leonid Desyatnikov hegedűverseny-átiratában, igazán felszabadult előadásban. És amikor azt gondoltam, ennél jobb már nem lehet, a venezuelai hegedűs – aki ránézésre egyszerre tűnik andoki orvosságos embernek és annak, ami, vagyis csupaszív muzsikusnak – improvizált ráadást adott. Persze hatalmas sikerrel, ami csak megerősített régóta szajkózott véleményemben, miszerint fájó hiányossága a klasszikus zeneművészetnek, hogy a rögtönzésről szinte teljesen lemondott. Cárdenas – aki később egyébként nagy érdeklődéssel leste meg a Kapos Hotel éttermében asztalizenélő ifjabb Sárközy Lajost – a színpadon varázslatos dalocskát eszkábált spanyol nyelven, fütyült is hozzá, és számomra azt is egyértelművé tette, hogy ez az, amiben a legjobban érzi magát. Mi tagadás, mi is ekkor éreztük a leginkább felszabadultnak magunkat.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek