Henrik Ibsen: A nép ellensége / Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Gyulai Várszínház
2021.08.15.

„A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt” – írta Nánay István Ibsen darabjáról a 2013-as Katona József színházbeli bemutató kapcsán. 2021-re ez az érzésünk még tovább fokozódott. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Nem szűnő, sőt, egyre erősödő aktualitása ugyanakkor kevésbé Ibsen tézisdrámájának nagyszerűségét mutatja, sokkal inkább világunk és társadalmunk kiábrándító javíthatatlanságát. Közéletünkben színről színre tárul fel előttünk, mennyi módszere és lehetősége van a demokratikusan megválasztott kormánynak arra, hogy megcsorbítsa vagy ellehetetlenítse a demokráciát és a jogállamiságot. Itt most következhetne egy hosszas felsorolás a korrupciótól a pedofiltörvényen át egészen a szmájliplakátokig. Az is nyilvánvaló, hogy mindenkinek, aki egyetért velem, máshol helyezkedik el ennek legmélyebb, legsötétebb pontja. Én például a Színház- és Filmművészeti Egyetem erőszakos bedarálásának emlékétől nem tudtam szabadulni, miközben Keresztes Attila marosvásárhelyi rendezését néztem Gyulán. És ha egy előadás közben a néző pontosan ugyanazt a tehetetlen dühöt érzi, mint a hírek olvasása közben, akkor az alkotómunka elérte a célját, sikeresen változtatta jelen idejűvé Ibsen drámáját. Kérdés persze, hogy mi következik ebből.

Galló Ernő
Galló Ernő

Különben Gyulán a gyógyfürdő vizének mérgezettségéről beszélni izgalmas dolog. A fesztiválközönség tagjai, akik a napot minden valószínűség szerint a Várfürdőben töltötték, némi derűvel fogadják Thomas bejelentését, és mivel a csendes többség az előadásban egyértelműen mi vagyunk – a színpad két oldalán ülünk, fényben, a színészek kapcsolatba kerülnek velünk, egy ponton szavazunk is –, délutáni strandolásunk a kénszagú termálvízben kifejezetten átélhetővé teszi a fikciós helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy a gyulai turizmus központja ez a strand, így szinte biztos, hogy ült a közönségben pár „háztulajdonos” is.

Keresztes Attila rendezése radikálisan mutatja be a politikai helyzetet és érzékenyen a családi viszonyokat. Emiatt, valamint a fehér színnel borított tér és az IKEA bútorok sterilitása, valamint a Son Lux zenekar sokszor felhangzó egyszerre kemény és érzelmes száma, az Easy miatt az előadás kortárs dán filmek hangulatát idézi. Ahogy az is, hogy a főszereplő Thomas emberi gyengeségeit szokatlanul élesen tárja elénk a rendezés és Sebestyén Aba játéka. Ez a Thomas ugyanis a legkevésbé sem önzetlenül harcol az igazságért – bátyjával való udvarias, de eredendően feszült és versengő viszonya már a produkció legelejétől fogva egyértelmű. A fürdőorvos elsősorban nem az emberek egészsége miatt aggódik, amikor feltárja a gyógyfürdő problémáját, hanem az a célja, hogy megbuktassa bátyja politikai pályáját, és a nép bizalmát élvezve átvegye a helyét a polgármesteri székben. S bár az igazságot ő képviseli, emberi kikezdhetősége komplexszé változtatja figuráját.

Sebestyén Aba,
Sebestyén Aba, Moldován Orsolya

Tollas Gábor Peter Stockmannként rezzenéstelen nyugalommal és cinikus mosollyal az arcán száll szembe öccsével. Pontosan tudja, hogy nem veszíthet, a zsebében van az egész város. Az ő figurája ugyanakkor – és ez fontos rendezői döntés – kevésbé lesz hangsúlyos, mint a Henn János által játszott Aslaksené, aki a marosvásárhelyi produkció egyik főszereplőévé válik. Ez a mozzanat első ránézésre meglepőnek tűnhet, ám van rá logikus magyarázat. A polgármester figuráját nagyon jól ismerjük, sokat foglalkozik vele úgy a színház, mint a közélet: ő az a vezető, aki a nép érdekei helyett csak saját érdekeit képviseli. Aslaksen ezzel szemben a háztulajdonosok érdekeit védi. Figurája azért érdekes, mert ő tényleg azt teszi, amit elvárnak tőle azok, akik megválasztották, tehát megfelel a demokratikus rendszer kívánalmainak, hiszen érvényre juttatja a népakaratot.

De igaza van-e a népnek? – teszi fel a kérdést az előadás, Thomas pedig meg is válaszolja, határozott nemet mond arra a lehetőségre, hogy a népnek bármikor is igaza lehet, hiszen befolyásolható és az igazságnál fontosabbnak tartja pillanatnyi érdekeit. Így nem csoda, hogy a gyűlésen, Horster kapitány házában Aslaksen lesz az, aki erővel elveszi a szót Thomastól, és felénk fordítja: megkérdezi, hogy demokráciában élünk-e, és cinikus, sokszer mellébeszélő, de nagyon lendületes érveléssel megpróbálja nekünk bebizonyítani, hogy a jogállamiság minden feltétele teljesül hazánkban. Henn János bámulatba ejtő határozottsággal beszél mellé, és vét nagyon durva érvelési hibákat, egészen addig, amíg mi, a falu bele nem fáradunk, hogy nem tudjuk meggyőzni semmiről. Különben érdekes, hogy vannak páran a közönségben, akik nem kapcsolják össze a színpadon látottakat a valóság eseményeivel, és amellett érvelnek a gyűlésen, hogy minden szép és jó úgy, ahogy most van. Az előadás tétje valószínűleg az, hogy őket meg tudja-e ingatni legalább egy kicsit ebbéli hitükben.

De essen szó az előadás többi szereplőjéről is. Galló Ernő Hovstadja a független média (tehát az egyetlen ellenzéki internetes portál) vezetője kinyúlt-kikopott ruhákat hord, jelezve, hogy milyen kiválóan meg lehet élni független újságírásból. Számára fontos az igazság, de könnyen megfélemlíthető, szégyenkezve árulja el Thomast. Kevésbé szégyenkezik, inkább lapít Bartha László Zsolt Billingje, aki szintén elég rosszul öltözött, de a jelek szerint szeretne jobban élni, mint eddig. Szép jelenet az, amikor árulása után (ő engedi be a polgármestert a szerkesztőségbe) megérkezik Thomas, Billing előkapja a telefonját, és mint egy zavart kamaszgyerek, feltolt hangerővel játszani kezd rajta.

Fotók: Bereczky Sándor
Fotók: Bereczky Sándor

Kevesebb kijátszható lehetőség jut Thomas családjának. Kilyén László Morten Kiil szerepében ugyanazt a visszataszítóan nyugodt és kizökkenthetetlen cinizmust mutatja, mint a polgármester. Thomas lányaként Bíró Sára anyja ellen lázadó, apjának minden helyzetben megfelelni vágyó kamasz, Thomas fiaként Robert Szilárd inkább határozatlan, simulékony tizenévest alakít. Kevésbé van eldöntve viszont a rendező részéről az, mikor és miért áll ki a feleség, Katrine férje mellett, és mikor fordul ellene. Moldován Orsolya alakítása így egy kissé megfejthetetlen marad a néző számára. Kifejezetten szórakoztató viszont Horster kapitány állandó értetlensége és érdektelensége a világ dolgai iránt Ördög Miklós Levente játékában. A gyűlést – amelyet az ő házában hívnak össze – egyszerűen átalussza.

Végül nekünk, a csendes többségnek kell szavaznunk. A nép ellensége vagy a nép barátja Dr. Stockmann? A kérdés nagyjából úgy van feltéve, mint a nemzeti konzultációban. Nyilvánvalóan nem gondoljuk őt a nép ellenségének, hiszen az igazságért, a jövőért, emberek egészségéért küzd (utóbbinak szerepe egy világjárvány után vagy közben eléggé felértékelődik). De lehet-e a nép barátja valaki, aki megtagadja a demokráciát, aki azt mondja, a nép képtelen helyes döntéseket hozni? Azt hiszem, nem, de mégis élek állampolgári jogommal, szavazok. Az urnákkal pedig ennél pofátlanabbul már nem is csalhattak volna a szereplők, de nem szól senki, mert nem akarjuk megzavarni az előadást.

Az előadás adatlapja a Gyulai Várszínház oldalán itt található.

Szerző: Puskás Panni