Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MI REJLIK EGY TÖMEGGYILKOS TUDATALATTIJÁBAN?

Démoni
2021. aug. 7.
A District 9 fenegyereke a járvány alatt titokban ördögűzős horrorfilmet forgatott, amit megfejelt egy kísérleti speciáliseffekt-technikával. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Neill Blomkamp az a csodagyerek, aki eddig csak egy igazán jó filmet csinált. A dél-afrikai/kanadai származású rendező harminc se volt, amikor a District 9-nal berobbant a filmvilágba. A gettóba zárt űrlények története aktuálisabb, mint valaha: a kafkai bürokrácia, a hatalmat büszke mosollyal kiszolgáló kishivatalnokok és a mindent behálózó idegengyűlölet akkurátus megrajzolásával ijesztően valóságközeli képet festett Blomkamp. Ráadásul ezt a realizmust az akciókban is tudta tartani, miközben bőséges speciális effektussal segítette a főszereplő emberből űrlénnyé való átalakulását.
 

Az eredmény: négy Oscar-jelölés, kasszasiker, és korlátlan lehetőségek, amikkel Blomkamp a mai napig nem tudott élni. A District 9 miatt kapott hollywoodi látványscifijét giccsbe fojtotta (Elysium), az érző lénnyé váló, cuki kis robotzsaruról szóló Chappie-vel pedig a végletekig megosztotta közönségét és kritikusait, akik nem tudtak mit kezdeni a szeleburdi vígjáték és a filozofikus akciósci-fi szélsőségei közt váltakozó, bizarr hangvétellel. 
 
A Chappie-vel anyagilag is megbukó rendező előtt Hollywood szép lassan bezárta kapuit, projektjei elhaltak, Alien-filmtervét pedig, amelyben egészen A bolygó neve: a Halálig nyúlt volna vissza, hogy a második Alien után folytassa Ripley és a xenomorphok történetét, nézetkülönbségeik miatt maga Ridley Scott torpedózta meg.
 
Blomkamp pedig visszavonult oda, ahonnan indult: a kisköltségvetésű független filmkészítéshez, amelyhez ezúttal már saját stúdiót (Oats Studios) is gründolt. Kis pénzből kisfilmeket gyártott, amelyek közül némelyik nagy ötlettel rendelkezett. Blomkamp mindig is ebben volt jó: roppant ígéretes alapötleteket szállított, amelyekre könnyedén ráharaptak a producerek. 
  
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Menekülttáborban sínylődő alienek; az űrállomásra költöző dúsgazdagok és a Földön rekedt mélyszegények bolygóközi harca; az öntudatra a Die Antwoord rapduóval ébredő gyerekrobot meséje. De említhetnénk egyik befuccsolt projektjét, a Letűnt világok című regény adaptációját, amit az Eredet és a True Detective időutazással megfejelt keverékeként emlegettek, amiben egy detektívnek a jövőben kell utazgatnia, hogy a lehetséges végkimeneteleket átvizsgálva felgöngyölítsen egy gyilkossági ügyet.
 
Papíron Blomkamp új filmje, a Démoni is parádés: elhidegült lánya lép be a kómában fekvő, tömeggyilkos anya elméjébe egy VR-szimuláció segítségével és ott természetfeletti erőket szabadít el. Azt már A sejt barokkos elmehorrorja óta tudjuk, hogy a sorozatgyilkos tudatalattija jó terep a vizuális kísérleteknek, a valóságot a képzelettel és más mentális tartalmakkal összemosó narratívának, a nézőt bizonytalanságban tartó feszültségkeltésnek. 
 
A Démoni is ezekre az alappillérekre épít, na meg az ún. volumetric capture technológiára, amelyet a tudatalatti életre keltésére használ. Ez annyit tesz, hogy 260 kamera segítségével rengeteg perspektívából felvették a színészek játékát, majd a grafikai programok számára kezelhető 3D-s tárggyá alakították őket, hogy kedvükre manipulálhassák a kinézetüket, és mögéjük kopírozták a szintén számítógéppel módosított hátteret.
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Alighanem természetes reakció, ha az ember ezután azt várja, hogy a Démoni új utakat keres a horrorfilmezésben, a tudatalatti ábrázolásában, és arra használja a függetlenfilmezés nyújtotta szabadságot, hogy bátran kísérletez a speciális effektusokkal. De nem. A tudatalattiban játszódó jelenetek olyan hatást keltenek, mintha egy ősrégi videojátékba csöppentünk volna: a daraboson mozgó, zavaróan pixeles, szétcsúszkáló effektvilág rendkívüli mértékben elidegenít a történettől. Vannak különleges effektusok, amelyek idővel elöregednek, és csak filmtörténeti jelentőségük miatt érdekesek, mint például az első Tron, a Démoni viszont már most is ósdinak tűnik. Blomkamp nem tudta kiaknázni a technikában rejlő potenciált, a látvány már-már zavaróan gagyi, s még csak metaforikus szinten sem mélyíti el a látottakat – leginkább azért, mert ezen a sztorin nincs mit kifejteni.
 
A Démoni azon kevés várva várt film táborát gyarapítja, amely minden szinten melléfogás. A fájó benne az, hogy Blomkamp nem a kísérletezésbe bukik bele, hanem a totális érdektelenségbe. A járvány alatt, tenni akarásból és fillérekből összehozott film nem a – pénzszűkében kézenfekvő, mert belső történésekre fókuszáló – lélektani horror, hanem a ZS-kategóriás ördögűzés irányába indul el, és ezzel megoldhatatlan helyzetbe hozza magát. Ehhez a fajta blődlihez ugyanis – mint kiderül, itt valójában egy vatikáni démonkommandó üldöz szörnyeket – akció kell és vérfagyasztó látvány, de Blomkampnak arra már nem marad pénze: a nagy akciók képen kívül zajlanak, a démont pedig annyira rejtegetik, hogy az nem az elodázásra épülő feszültségkeltés, hanem szimplán csak az olcsóság jelévé válik.
 
A Démoni sutaságát azonban nem lehet csakis a pénzhiányra fogni: ez más szempontból is hiányfilm. Hiányzik belőle az extrém anya-lány kapcsolat kibontása (milyen érzés lehet egy sorozat- és tömeggyilkos lányaként élni), a Blomkampra jellemző vizuális esztétika (sci-fi realizmus helyett steril reklámvilágot kapunk, bárgyú snitt/ansnitt váltásokkal), de még a horrorokban szinte kötelező filmvégi csavar is (a démon csak egy démon, a vatikáni kommandó tényleg vatikáni kommandó). Dicséretes, hogy Blomkamp a COVID idején sem tétlenkedett, de a két hónap alatt írt forgatókönyve olyan első draft, amit bármelyik producer visszadobott volna átdolgozásra, mert ez a banalitás egyszerűen méltatlan Blomkamp életművéhez.
 
Nagy visszatérésnek Blomkamp persze nem a Démonit, hanem a District 9 folytatását tervezte, amin állítólag már javában dolgozik, de nem lepődnénk meg, ha ez a mellékesen összedobott horrorfilm megnehezítené a District 10 finanszírozását. Hiszen tűnjön bármilyen tehetségesnek is, Blomkamp még mindig egyslágeres rendező. És ha így folytatja, az is marad.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek