Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RENDHAGYÓ KONCERT, RENDHAGYÓ KRITIKA

A Fesztivál Akadémia koncertje
2021. júl. 22.
Sokan vélik úgy, ha egy kritikusnak valamely okból nem sikerül egy hangversenyt teljes egészében meghallgatnia, leghelyesebb, ha nem ír az eseményről. Eddig ezt e sorok írója is hasonlóképpen gondolta. Most mégis háromnegyed koncertnyi élményről számol be, mert aminek részese lehetett, arról, úgy érzi, mindenképpen szólni kell. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A Revizor felkérésének eleget téve a Fesztivál Akadémia sorozatának július 17-i estjéről készültem kritikát írni. Mivel a koncert idején nem tartózkodtam Budapesten, előzetesen abban állapodtunk meg a szerkesztővel, hogy a live stream közvetítést nézem-hallgatom meg. A program kezdete előtt néhány perccel szereztem tudomást arról, hogy az eseményt nem az elejétől sugározzák: Gidon Kremer (hegedű), Andrej Puskarev (vibrafon) és a Kremerata Baltica tagjainak bevezető műsorrészét csak a helyszínen, a Zeneakadémia nagytermében helyet foglalók hallhatták, akik azonban az internetes közvetítést választották, csak az első rész két utolsó száma előtt kapcsolódhattak be. A koncert első műsorblokkja napokkal később, az esemény felvételének youtube-változatában sem vált az internetezők körében hozzáférhetővé.
Kováts Adél
Kováts Adél
Az érdeklődés persze így is a számítógép monitorja előtt marasztalt: a koncertet, ha csonkán is, meghallgattam. A műsorközlő zenetörténész, Fazekas Gergely először színészi produkciót konferált fel: Kováts Adél a Radnóti Színház előadásának részleteit, Wajdi Mouawad libanoni származású kanadai drámaíró Futótűz című színművének két monológját tolmácsolta. A szövegek illettek a koncert gondolati vezérfonalához: az est több műsorszáma a család fogalmához fűzött széljegyzeteket. Ezek a drámarészletek arról szóltak, hogyan dúlja fel a háború a családok életét, hogyan szakítja el az embert szeretteitől. Ezt követően Patricia Kopatchinskaya lépett pódiumra, a hegedűművésznő, akit a budapesti közönség már sokszor hallhatott a klasszikus repertoár előadójaként, ezúttal hazája, Moldova népzenéjét szólaltatta meg édesapja, a cimbalmos Viktor Kopatchinsky és a hegedűs Emilia Kopatchinskaya társaságában. Hogy a sodró lendületű, spontán virtuozitású, felszabadult folklórelőadások ezúttal hogyan kapcsolódtak a család fogalmához, aligha kell magyarázni.
A második részben Bartók Román népi táncait Kelemen Barnabás és Lukács Miklós kettejük közös hegedű–cimbalom átiratában szólaltatta meg: a transzkripció „visszanépiesítette” a Bartók keze alatt hajdan koncertzenévé finomult parasztzenét. Ezzel kétféle értelemben is megvalósította a családegyesítést: egyrészt a román népi táncmuzsikákat juttatta vissza saját tágabb családjukba, a parasztzenélés körébe, másrészt mind Kelemen Barnabás, mind Lukács Miklós családjában jelen vannak a cigánymuzsikus elődök, és noha egyikük a klasszikus repertoár, másikuk a jazz és a kortárs zene előadója, a bartóki Román népi táncok „visszafolklorizált” átiratában hazatalálhattak cigánymuzsikus őseikhez, hiszen ezekben a tételekben ez a hagyomány is félreérthetetlenül ott munkál. Lukács Miklós egy saját darabját is eljátszotta a hangversenyen.
A család témájához kapcsolódott Bartók 3. vonósnégyesének megszólaltatása is, hiszen a fél esztendeje újjáalakult Kelemen Kvartett valójában két házaspár négyese. Kelemen Barnabás (1. hegedű) és Kokas Katalin (brácsa), illetve Jonian Ilias Kadesha (2. hegedű) és Vashti Mimosa Hunter (cselló) a művet azzal a lendülettel és temperamentummal, azzal az intellektuális elemző hajlammal és színgazdagsággal, azzal a kontrasztokban bővelkedő dramaturgiával és részletező kidolgozással szólaltatta meg, amellyel már néhány hónapja, a Bartók Tavasz emlékezetes koncertjén is hallhattuk tőlük.
Kelemen Kvartett
Kelemen Kvartett
Végül a csonkán is maratoni hatású koncert zárószáma mintha elszakadt volna a család gondolatától. Ismét Patricia Kopatchinskaya lépett pódiumra, ám ezúttal nem hangszerjátékosként, hanem azért, hogy a hegedűs Meesun Hong, a fuvolás Julia Gallego, a klarinétos Reto Bieri, a csellista Thomas Kaufmann és a zongorista Joonas Ahonen társaságában énekes-színészként szólaltassa meg Arnold Schönberg 1912-ben keletkezett, különleges dalciklusát: a 21 tételből álló Pierrot Lunaire-t (Holdbéli Pierrot, Holdkóros Pierrot – vagy ahogy most fordították: Holdbűvölte Pierrot),  amelyet a zeneszerző a belga költő, Albert Guiraud verseinek Otto Erich Hartleben által készített német fordításaira írt. A Pierrot Lunaire-t sokszor, sok előadótól hallottuk már, de most úgy érezhettük, először halljuk – és látjuk. Mindkét élmény fontos, mert teljes értékű színházi produkció részesei lehettünk, melynek nemcsak a jelmez és a rekvizitumok voltak kellékei, hanem a színpadi mozgás, a pantomim, a hangszeres muzsikusok bevonása a játékba, a páratlanul találékony gesztusvilág és a mimika is. No és persze a schönbergi Sprechgesang lenyűgözően érzékeny megvalósítása: különleges hanghordozás az ének és a beszéd határmezsgyéjén, olyan kifejezésmód, amely mozgósítja a dallamot, a szövegmondást, a hörgést, vihogást, suttogást, sikolyt és minden egyéb hangadást. Patricia Kopatchinskaya olvasata rávilágított a mű kabarégyökereire, de arra is, milyen fontos a műben az opera (őrülési jelenet!) vagy a romantikus dalciklusok kifejezőeszközeinek hatása. Párját ritkítóan eredeti, kreatív előadást láttunk és hallottunk, a mű lenyűgözően fantáziagazdag, elfogulatlan újrateremtését és újrafelfedezését, melyet csodálva persze magát Patricia Kopatchinskayát is újra fel kellett fedeznünk. Hegedülését hallva korábban is sokszor éreztük, hogy muzsikálása voltaképpen színház – most megbizonyosodhattunk afelől, hogy ez az érzés megalapozott volt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek