Wolfgang Tillmans: A te tested a tiéd / Trafó Galéria
2021.07.03.

Wolfgang Tillmans fotói egy könnyed máslétből közvetítenek, abból a mikrokozmoszból, amitől gyakran eltávolodunk a mindennapok súlyát görgetve. Ez itt kaland és játék, csupa felfedezendő öröm: mindenütt valami új és mégis nagyon ismerős árad felénk. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.

Wolfgang Tillmans, a London és Berlin között ingázó német fotográfus igazi kortárs szupersztár. Különböző, kísérletező képkészítési technikákat alkalmaz, alkotásai megtalálhatóak a világ legnagyobb gyűjteményeiben. A Trafó Galériában július közepéig látogatható A te tested a tiéd című tárlat kísérőeseményeként a művész személyesen tartott előadást művészi gyakorlatáról június elején Budapesten.

A kiállítás tere. Fotó: Bíró Dávid
A kiállítás tere. Fotó: Bíró Dávid
Wolfgang Tillmans úgy járja körbe az életet – az életünket –, hogy az igazat, tehát a szépet nyújtja vegytisztán elénk, mi pedig örömmel vállaljuk ezt az utazást. Minden, ami őszinte, széppé nemesül: A te tested a tiéd című kiállítás fotóit nézegetve ez a rácsodálkozás a legmeghatározóbb élmény, reveláció.
 
Olyan egyszerűséggel, annyira tisztán ragadja meg a pillanatot, legyen az az idős, pop art művész portréja (Richard Hamilton, 2005), egy csókolozó férfipár (The Cock /kiss/, 2002), protestáló tömeg- vagy kábult bulijelenet, hogy költőivé szublimálja hőseit és a színtereket. Wolfgang Tillmans így jár el a filmkockákon felbukkanó leghétköznapibb kellékekkel, tárgyakkal is. Nincs mellébeszélés, csak letisztultság és humánum ebben a sokarcú univerzumban.
 
A feldobott témák: ember, test és lélek, meglepő csendéletek, tudomány (csillagászat, technika), nem klasszikus értelemben professzionális természetfotók – összehangolt egységgé állnak össze. Kiváló az anyag elrendezése - magának a művésznek a munkája: roppant színes – tematikailag és méretben egyaránt –, első pillantásra szinte kaotikusnak hat, mégis egy irányba mutató kiállítási anyaggá válik az alkotó első magyarországi egyéni tárlata.
 
Wolfgang Tillmans: Anders pulling splinter from his foot
Wolfgang Tillmans: Anders pulling splinter from his foot
Remekül használják a teret a fényképek: bevonódnak a galéria oszlopai, a magasban a titkos zugok is megmártóznak a tillmansi világban. Ez a burjánzó szépségáradat a kiállítási kézikönyv használatakor visszaüt: a fotók címét kizárólag a nyomtatványból lehet az alaprajzok segítségével kiböngészni. Némileg körülményes procedúra, bár kétségtelen, a címek utáni kutakodás fenntartja az izgalmi állapotot.
 
Wolfgang Tillmans fotói egy könnyed máslétből közvetítenek, abból a mikrokozmoszból, amitől gyakran eltávolodunk a mindennapok súlyát görgetve. Ez itt kaland és játék, csupa felfedezendő öröm: mindenütt valami új és mégis nagyon ismerős árad felénk. A meghittség anatómiáját tanuljuk.
 
A nyilvánvalóan politikai felhanggal operáló tárlatcím, A te tested a tiéd, részlegesen találó: sok egyéb ékelődik be az emberi ábrázolások közé. Tillmanst a technika, a gépek világa, az üres lakások magánya is foglalkoztatja. Egyik legimpozánsabb képe a művész ikonikus sorozatának, a Freischwimmer/Szabadúszásnak az egyik darabja (Freischwimmer 203, 2020). A Man Ray és Moholy-Nagy László által kikísérletezett különleges technikák felhasználásával készült luminográfia (fényfestmény) egy absztrakt festményre asszociál.
 
A kiállítás címét-mottóját azok a képkockák képviselik a leginkább magabiztosan, amelyek az emberrel kapcsolatosak: fáradt, felszabadult bulizókról készült sorozatok, párok, izzadtságtól csillogó testrészek, de szorosan idetartoznak a levetett ruhadarab-etűdök is.  
 
A tárlaton néhány egész alakos portrét is láthatunk ismert művészekről: nehezen szabadulunk tőlük, nyílt tekintetük marasztal (Yulan Grant, 2016; Roisín Murphy, Manchester, 2019; Isa Genzken, 1993; Liz Hopkins & K8 Hardy, 2015; Richard Hamilton, 2005).
 
Wolfgang Tillmans: Freischwimmer 203
Wolfgang Tillmans: Freischwimmer 203
Akadnak mesés, szürreális fotók: fán üldögél egy esőkabátos, meztelen pár (Lutz & Alex sitting in the trees, 1992), ember és szarvas találkozik a tengerparton. Utóbbi, az egyik legszebb kép, mintha Enyedi Ildikó köpönyegéből bújt volna elő (Deer Hirsch, 1995). A német művész könnyedén vált a spontánról a megkomponált témákra: kísérletező, innovatív. „Az, ami összeköti az összes munkámat: a megfelelő egyensúly megtalálása a szándékos és a szerencse között, a lehető legtöbbet megtenni, és felismerni, hogy mikor kell elengedni.” 
 
Számos képen sejlik fel fiatalságunk jobbik része: fülledt bulik, szerelem és meztelenség, ledobott nadrágok villanása, és egy nagyméretű, remek kép, a sófoltos pulcsi a vízparton („heatwave”, 2020). Nosztalgiázunk Neneh Cherryvel, (Neneh Cherry, 2018), az ifjú Kate Moss-szal (Kate McQueen, 1996), a 2004-es Vénusz-átvonulás felidézésekor (Venus Transit Table, 2004/202). Életünk elhagyott mozaikjai kacsintanak vissza ránk: ez mind volt és mind van is, a Tillmans-féle olvasatban megáll az idő.
 
Bár hosszú időintervallumot ölel fel a fotóanyag (1989-től egészen napjainkig), magától értetődő az összhang, időtlenség és béke árad a képekből. A Black Lives tüntetéshullám (Black Lives Matter protest, Union Square, b, 2014), az iraki háború elleni tüntetés jelenetei (Stop the War Demo, a, 2003) sem akasztják meg ezt az időn kívüliséget, nem zökkentenek ki az intimitásból.
 
Noha Tillmans erős politikai tudatossággal foglal állást a kirekesztés, a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, egyúttal felülemelkedik rajtuk, aktivizmusa soha nem harsány, nem didaktikus: őszinte és esztétikai elsősorban.
 
Mélyen egyetértve a kiállítás fülszövegével, miszerint a tillmansi megközelítés „radikálisan nyitott és reményteljes”: valóban, visszafogottságukban is mélységesen pozitív energiát közvetítenek a képek. Tillmansé az egyik legfinomabbra hangolt képvilág, amit kortárs fotóművész adott a közönségének.
 
A kiállítás részét képezi egy hanginstalláció, amelyben Tillmanst hallhatjuk angolul, a néhány perces monológban a művész a digitális világról elmélkedik (I want to make a film, 2018).
 
A kiállítás megtekinthető 2021. július 18-ig.