Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FUTBÓLIA

Szente-Galambos-Juhász: Puskás, a musical / Margitszigeti Színház
2021. jún. 25.
Emlékezetes kép, felemelő pillanat, amikor a magyar válogatottat felemelik a levegőbe a győzedelmes 6:3 közben. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Puskás, a musical margitszigeti bemutatója úgy kezdődött, hogy a színpadra kivetített hosszú, ismétlődő reklámblokkot néztük. Megtudtuk belőle, miről lesz szó: bátorság, hűség, csibészség, hazaszeretet. 22 színész, 60 táncos, 30 gyerekszínész, 20 dal, artistaprodukciók, egyedi látványvilág. Felhívták a figyelmünket arra, hogy arculatos termékek széles választékát kínálják a bejáratnál. Az emléktárgyak segítségével otthon is felidézhetjük az előadást. Kisfilmben nyilatkoztak az alkotók. Szente Vajk elmondta, hogy iszonyatos nehéz volt íróként megalkotni Farkas Mihály szerepét. A Szepesi Györgyöt megformáló Harsányi Levente a szotyola vagy tökmag kérdésre azt felelte, hogy ő az előbbit választja, mert az kézhasználat nélkül is fogyasztható. Ezt abszolút értem és meg is erősíthetem: a szotyi való a dilettánsoknak. Mindeközben a színpadon sportmezes fiatalok teqballoztak, némely szereplők pedig a színpad szélén, illetve a nézőtér ösvényein sétáltak, és készségesen fényképezkedtek az erre vágyó nézőkkel. 
 
Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.
A Puskás, a musical margitszigeti bemutatója ezután úgy kezdődött, hogy színpadra lépett Szabó László producer és Szente Vajk író-rendező. A producer bemutatta a közönségnek a ma esti előadás néhány nevezetes nézőjét, aki vagy az Aranycsapathoz, vagy a futballhoz kötődik, majd kirúgtak egy-egy labdát a közönség soraiba. Szente Vajk Arisztotelészről beszélt, miszerint ők az ókori szakíró minden igényének megfelelő musicalt hoztak létre. Az alkotók büszkeségét és a teremtés csodáját emlegette. Negyed kilenc után Szabó László már elárulta, hogy időkitöltő szereplésük azért szükséges, mert a főpróbán rájöttek: túl világos van a 8 órai kezdéshez. Ez az előre nem látás eszébe juthatott a nézőnek később, amikor a darab egyik szereplőjéről, a szövetségi kapitány Sebes Gusztávról (Cseke Péter) kiderült, hogy az angol-magyar meccs előtt elutazott Londonba, maga mérte le a Wembley stadion pályáját, megvizsgálta a gyepet, kifigyelte, honnan süt a nap. Azért, hogy az itthoni felkészülést mindenben az adottságokhoz igazíthassa. Jó, hát Szente Vajk nem egy Sebes Gusztáv, rendben.
 
A Puskás, a musical margitszigeti bemutatója végül úgy kezdődött (3 a magyar igazság), hogy gyerekek léptek színre énekelve és táncolva. A kisfiúk mindegyike focilabda kelléket tartott a kezében, így a pecabot és a rakéta is a kislányoknak jutott. Ezekből a jelenetekből vajmi keveset tudtunk meg Puskás Ferenc gyerekkoráról és közegéről. Annyit, hogy Kispesten nőtt fel és Bozsik Józseffel már ekkoriban sporttársak és barátok voltak. A musical nem híve a hosszú udvarlásnak: Puskás megismerkedik egy lánnyal (Kovács Gyopár), aki végre nem a focistákért rajong. Énekelni kezdenek, és a szám végére már el is vette feleségül. 
 
Gubik Petra
Gubik Petra
A továbbiakban úgy alakult a darab, hogy Puskás Ferencből afféle emberfeletti ideálhős lett, kinek kapcsán az emlegetett csibészség sem jöhet szóba. Csupa szabályosság, tisztesség, szép szólam, legfeljebb némi rendreutasítás nyomulós nők vagy nyomulós politikusok irányába. Még a rá állított, bajba került ügynököknek is ő nyújtott segítséget. Kicsit úgy lehetett érteni, mintha maga robbantotta volna ki az 1956-os forradalmat, mivel a hatalom az elvesztett világbajnoki döntő után az Aranycsapat ellen uszította a népet. De miután már disszidált a címszereplő, akkor is azt énekelte a lányának, hogy „a lelkünk mélyén a hazánkat el nem hagyjuk”. Sem a figura megírásával, sem Veréb Tamás alakításával nem sikerült érzékeltetni, hogy ezek közül a fiúk közül miért épp Puskás Ferenc emelkedett ki mint csapatkapitány és mint sztár. Legendájának jelentős része a Real Madrid-os korszakához kötődik, evvel azonban a musical már nemigen foglalkozik, leszámítva Alfredo Di Stéfano (Nagy Balázs) dalát vérpezsdítő latin zenével és rengeteg pomponlánnyal, ami a produkció leglátványosabb száma. Nem fontos, hogy a kommunista diktatúrából távozó Puskást főleg a spanyolországi – történetesen Franco tábornok alatti – pályafutása tette a világ legismertebb magyarjává. Ha talán Puszkász néven is. Jellemzően sikerorientált dramaturgiai megoldása a műnek, hogy az 1954-es vébédöntő elbukása voltaképp az előadás szünetében történik meg, archív filmhíradó-felvételről.
 
Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Láthattunk már futballról szóló musicalt – a Volt egyszer egy csapatot a Madáchban –, akkor felmérhettük, hogy 11 sportolót igen nehéz színpadra egyéniesíteni, különböző karakternek megírni. A Puskásban a válogatott 3-4 tagjának jut személyes történés. Felbecsülhetetlen segítség, hogy a nézők alighanem ismerik legalább a neveket, és némelyik focistáról tudhatnak egyet s mást. (Bár akár olyasmiket is, amiket ez az eposzi musical okkal kerül.) Mindenesetre az események során kétszer is részletesen, kivetítve, korabeli fotókkal prezentálják a játékosokat. A Hidegkúti Nándor-ábrázoláshoz Solner Dánielnek csupán néhány kézen átfordulást és sorozatugrást kell bemutatnia. De akinek „szerencséje” van – legalábbis színházi értelemben –, az kaphatott olyan dinamikus, szenvedélyes betétdalt, mint amit Juhász Levente zeneszerző és Galambos Attila dalszövegíró a besúgó Czibor Zoltánnak (Pesák Ádám) adott. Itt jegyzem meg: a zene a kívánalmaknak megfelelő, bár slágerszerű karrier talán csak a többször elénekelt Az életünk árán című daltól várható. (Amelynek van egy-két olyan pillanata, amikor A Pál utcai fiúk Grund-dalára emlékeztet.) Galambos Attila szövegíró – úgy vélem – volt már a mostaninál jobb formában. Például Az életünk árán refrénjében a „Magyarország a góljaink szárnyán harcba száll a győzelemért” sor nemcsak a keresettségével ragadt meg bennem, de avval is, hogy a szótaghosszúság nem mindig felel meg a zene ritmusképletének. Túri Lajos Péter koreográfiája derekasan megdolgoztatja a bő száz szereplőt, s viszonylag leleményes a futballcsapatok meccstánca. Emlékezetes kép, felemelő pillanat, amikor a magyar válogatottat felemelik a levegőbe a győzedelmes 6:3 közben.
 
Fotók: Margitszigeti Színház
Fotók: Margitszigeti Színház
Az előadás zenével, tánccal, tömeggel és világítási eszközökkel tör hatásra, miközben XX. századi történelmünk számos évtizedén fut át. Dekoratív, nagy személyzetű táncbetét idézi, hogy 1945-ben orosz katonák megerőszakoltak magyar nőket. 1956-nak, vagyis az azt követő megtorlásnak az akasztás a vizuális effektje, és külön szál a politikusi vonal. Farkas Mihálynak – akit Nagy Sándor játszik avval a musicalműfajban különösen becsülendő készséggel, hogy könnyedén megteremt egy súlyosan is ironikus karaktert – a darabban az a feladata, hogy nemzetközi futballsikereket szorgalmazva és finanszírozva boldoggá, elégedetté tegye a népet. E cél érdekében kedvezményezi a futballistákat, emeli piedesztálra a magyar válogatottat, és még a házi tokaji borával is megkínálja a fiúkat. Egy kósza gondolat erejéig felmerül, hogy az alkotók esetleg párhuzamot vonnak itt a jelennel, de ezt udvariasan elhárítjuk magunktól. Amint azt is, hogy sajtókritikának tekintsük, ha Szepesi György (Gundel Takács Gábor) többször meginterjúvolja a rádió mikrofonja előtt Puskás Ferencet, ám egyszer sem hagyja önállóan szóhoz jutni.
 
A margitszigeti bemutató illeszkedik ahhoz a politikai és üzleti marketinghez, amely a labdarúgó-Európa-bajnokság kapcsán megfigyelhető a tévéközvetítésekbe ágyazott reklámokban is. A magyar futball mint a nemzetegyesítés eszköze, a nemzeti büszkeség alapja. A musical ennek megfelelően hatott a premier több ezres közönségére, amely az előadás végén kitörő örömmel, álló tapssal ünnepelte az alkotókat. Énnekem a lelkem ugyan nem egyesül a futballban már 44 éve senkivel, de méltányolom a bemutatóba fektetett, tekintélyes mennyiségű összmunkát. A produkció dolgos, tartalmazza a műfajhoz szükséges elemeket, képességeket és tudást, valamint az alapból elvárható teljesítményeket. Alkotói fantáziában, kreativitásban nem nyújt többet az átlagosnál. A szereplők, akik énekelnek, tudnak énekelni. Mondjuk Gubik Petra annál többet is tud: erős a színpadi jelenléte egy olyan szerepben, amely legalább kevésbé egysíkú a többinél. Kellemetlen, hogy a Puskás, a musical némiképp mértéktelen. Hosszabb három óránál, és zsúfoltabb annál, mint ami egy zenés előadás esetében ideális. A többlet nem a mélyítést vagy az árnyalást szolgálja, inkább csak a klisék számát szaporítja. (Igaz, az író-rendező nem árult zsákbamacskát. Elmondta az elején, hogy azért hosszú a mű, mert sok benne az üzenet.) 
 
Bizonyos értelemben kulcsjelenetnek tekinthető, amikor a tízéves Puskás Öcsi megígérteti az edzővel, hogy ha eltalálja a falon lévő Latabár Kálmán-képen a színész csokornyakkendőjét, akkor bekerülhet a kispesti csapatba. Áll az alku. A gyerek leteszi a labdát a földre. És aztán nem történik a labdával semmi. Megforgatják a vetített Latabár-képen a vetített csokornyakkendőt. Hát mi volt döntő pillanat, ha nem ez?! Ide kellett volna ötlet, sziporka, színpadi varázslat, hogy az a labda igenis eljusson a csokornyakkendőig!
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek