Klenyán Csaba, Rohmann Ditta és Simon Izabella online koncertje / Zeneakadémia
2021.06.27.

Különlegesen érdekes és gondosan felépített programot láthattak-hallhattak az online hangversenyek barátai a „Kamarazene karnyújtásnyira” sorozatban, a Zeneakadémia közvetítésében június 19-én. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Klenyán Csaba (klarinét), Rohmann Ditta (cselló) és Simon Izabella (zongora) a koncert nyitó-, illetve zárószámaként előadott egy-egy erre a három hangszerre komponált triót, míg a kettő között az első részben Rohmann, a másodikban Klenyán Simon Izabella kíséretével dalénekesként mutatkozott be – mármint ki-ki a saját hangszerén. Mint a művészek pódiumbeszélgetéséből kiderült, a program alapgondolata Simon Izabellától származik. Ez mindjárt érthetőbbé teszi a dalok megjelenését három hangszerjátékos estjén, hiszen ma talán ő a legkiemelkedőbb dalénekes-partner a magyar zongoristák között; a kettős csavar pedig, hogy tudniillik a teljes együttes a rendelkezésre álló parányi repertoárból két (többé-kevésbé) autentikus és eredeti klarinét-cselló-zongorakompozíciót is eljátszott, míg a két dallamhangszer szólóban az eredeti művek széles választéka ellenére dalok énekszólamának megszólaltatása mellett döntött, a Simon–Várjon-féle kamara.hu fesztivál programjaiban gyakran felbukkanó – inspiráló és elgondolkodtató – szellemi játékokra emlékeztet.

Simon Izabella
Simon Izabella
Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy a különleges koncert csupán a programja révén bizonyult figyelemre méltónak. Mindjárt az első szám, Beethoven korai, op. 11-es B-dúr triója magasrendű élményt jelentett előadói szempontból is, ékesen bizonyítva, hogy Simon Izabella kiváló kamarazenészi adottságai nem szűkíthetők le a dalirodalomra. Zenélésének maximális intenzitása, rendkívüli hangszíngazdagsága, a kifejezés érzékenysége és költőisége maximális kontrollal és precizitással találkozott játékában. De partnerei is nagyszerűen érzékeltették ennek az üde és harmonikus darabnak – amelynek megindító lassú tétele csupán epizód, kontrasztanyag – a kivételes hangulatát. Az egész darab meghitt beszélgetésnek hatott előadásukban, remekül megformált karakterekkel és folyamatokkal. A lassú tételnek már a kezdetén levett a lábamról a cselló által megformált nyitódallam nyugalma, majd a klarinét mennyei tisztaságú megszólalása; később azután már a teljes hangtömeg varázslatos szépsége, a szólamok simogató-ölelkező szerelmi játéka keltette fel a hallgatóban a tökéletesség élményét. Hogy a variációs tétel témájának huncutul frivol és mégis ártatlannak tetsző karakteréről vagy a darab zárásának tündéri könnyedségéről ne is szóljak.

De nem csökkent az élmény intenzitása a következő műsorszámban sem. Ebben Rohmann Ditta és Simon Izabella Schumann Asszonyszerelem, asszonysors című dalciklusát adta elő – mégpedig, amint a csellista a mondott beszélgetésben fogalmazott, nem a sorozat átiratát, hanem egyszerű adaptációt, amennyiben mindketten egyszerűen az eredeti szólamot játszották el változtatás nélkül. Pontosabban azzal a változtatással, hogy Rohmann Ditta csellója nem lévén alkalmas a szövegmondásra, a verseket a néző feliratozás formájában követhette. Illetve talán igazságtalan voltam, mert Rohmann játéka olyan mértékben kifejező és beszédszerű volt, hogy voltaképpen fel sem tűnt a hangzó szöveg hiánya. Csellója az emberi hang hajlékonyságával és árnyalatgazdagságával szólalt meg, játékában a szenvedély, a kitárulkozás semmivel sem volt kevésbé őszinte és megindító, mint egy énekes előadásában. Ehhez jött Simon Izabella ugyancsak a szöveg által inspirált, kivételes érzékenysége, a különböző textúrák plasztikus és szuggesztív megszólaltatása, no meg kettejük nagyszerű összjátéka. Meg kell jegyezni, hogy az eredeti hangnemben és oktávregiszterben az eredeti szopránszólam meglehetősen hangszerszerűtlenül hat, miután szinte mindvégig az A-húron kell eljátszani: így a dalok kicsit úgy hatnak, mint Schubert arpeggione-szonátája csellón előadva, vagy mintha basszus énekelne egy altszólamot, folyton falzetténeklésre kényszerítve. Rohmann Ditta előadásának szuggesztivitása, belső ereje azonban erős, hogy ez a technikai furcsaság a hallgatónak eszébe sem jutott (ennek persze az is oka, hogy a művésznő olyan tökéletes biztonsággal mozog a magas fekvésekben). Mindenesetre szívesen hallgatnám meg ugyanezt a dalciklust Rohmann öthúrú csellóján, amelyen Bachot és Schubertet oly meggyőzően szokott játszani, a szerzők eredeti elképzeléseit jól megközelítve.

Klenyán Csaba
Klenyán Csaba
A szünet után vitathatatlan átiratokat hallhattunk először: Klenyán Csaba és Simon Izabella három, különböző ciklusokhoz tartozó Mahler-dalt adott elő az Universal Edition átiratkészítő specialistájának, Ronald Kornfeilnek az átdolgozásában. A gyászdal, egy tréfás gyermekdal-szöveg feldolgozása és az introvertált Rückert-szövegre írott darab gazdag karakterábrázolási lehetőségeket kínált, amelyeket a két előadó magas színvonalon ki is használt; különösen a záródarab – „Ich bin der Welt abhanden” – transzcendens, titokzatos hangjai voltak megragadóak. Ám a most is kitűnően játszó Klenyán Csabának jutó, némiképp erőtlennek ható zongorakivonatok semmiképpen sem jelentettek a Schumann-cikluséhoz hasonló, teljes értékű zenei anyagot.

Hasonlóképpen a zárószám, Alexander Zemlinsky op. 3-as, Brahms által is dicsért d-moll triója is fárasztónak hatott kissé az addigi remekművek árnyékában. Zemlinsky biztos ízlése és tudása, no meg érzelmeinek perzselő intenzitása jól érvényesült ugyan a három kitűnő művész koncentrált előadásában, de ha a darabot mégis hosszúnak éreztük, az semmiképpen sem az ő hibájuk volt.
Szerző: Malina János
Helyszín:  Zeneakadémia nagyterme,  Időpont:  2021. június 19.