Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NEM CSAK A MA SZÁMÍT

HolnapUtán Fesztivál, Nagyvárad
2021. jún. 20.
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
„A nemzetközi kitekintésű fesztivál célja, hogy a magyar nyelvű színjátszás kiemelkedő alkotóműhelyeinek előadásaival ismertesse meg a nagyváradi közönséget” – írták a szervezők, és hozzátették, hogy az idei kiadás gerincét olyan előadások alkották, amelyek a színház és zene szerves összefonódására építenek. 
 
A meghívottak a Miskolci Nemzeti Színház (Feketeszárú cseresznye – Urbán Balázs kritikáját az előadásról itt olvashatják el), az Újvidéki Színház (Parasztopera – az előadás szerepelt az újvidéki miniévad programjában is, arról Dézsi Fruzsina számolt be) és a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Kilenc) voltak. A programban emellett szerepelt egy, az előzőekhez képest másképp zenés helyi előadás (A tigris), valamint egy koncertszínházi produkció, amelyben együtt léptek fel a Szigligeti és a Regina Maria Színház művészei. A „zenés forradalmi megmozdulás” műfajú esemény nem véletlenül kapta a Help címet: a Bihar Megyei Tanács elnökének aktuális, Nagyvárad kulturális intézményeinek helyzetét alapvetően veszélyeztető döntéseire reagált. 
 
Jelenetek A tigris című előadásból
Jelenetek A tigris című előadásból
Gianina Cărbunariu A tigrise műfaji megnevezés szerint mockumentary play, azaz ál-dokumentumdarab. Alapja egy valós, 2011-ben megtörtént esemény: a nagyszebeni állatkert egyik tigrise a gondozó gondatlansága miatt elszabadult. Ezúttal öt mockumentátor – a szerzői instrukció szerint: annyian vannak, ahány színész játssza az előadást – tárja föl az esetet, ered a hiteles tájékoztatás érdekében a hír nyomába. Emberek, állatok, sőt tárgyak, helyiek és külföldiek élménybeszámolóit egyaránt megismerjük. A helyenként egymásnak ellentmondó tényekből (már ha ezeket tényeknek nevezhetjük) teljességgel lehetetlen összerakni a koherens képet. Gianina Cărbunariu szándékosan vezet félre és zavar össze, darabja tíz évvel a megírást követően, a fake news és a trollok korában különös aktualitást kap. 
 
Míg a szerző a kabarészkeccsek és az abszurd eszköztárából merít, a rendező színházi keretbe helyezi a történetet és a drámát. Tóth Tünde nem tolakodik erőszakkal előtérbe, hanem alkalmat ad a legjobb és a legklasszikusabb értelemben vett bohóckodásra. A burleszket szatírába viszik, s helyenként jó érzékkel eltolják a szürrealitás irányába. A hangszóróból egy bigband játszik jazzt, majd elhangzik a Bella Ciao (inkább A nagy pénzrablás, mint az olasz partizánok által ihletve), aztán meg arról dalolnak, hogy this is shit. Egy színpadi beállításból felrémlik Magritte kalitkás képe, egy másikban Chaplin módjára totyognak, aztán prózai táncos komikus számot látunk. 
 
Mindezt látszólag logikátlanul hordták egymás mellé, de van ebben rendszer, hiszen az egyes alakokat nem egyéniségükben, hanem típusaikban lehet megragadni. Az öt színész, Balogh Attila, Dimény Levente, Szotyori József, Tőtős Ádám és Trabalka Cecília könnyedén skiccelik föl őket/ezeket. Mernek elrajzolni, az meg már a sors fintora, hogy ezzel – és nem a finom, frivol kiszólásokkal vagy a tetőtől talpig az Y című előadásból átugró, a nagyváradi művészek ötpontos kiáltványát felolvasó űrlény-kultúrtroll Sebestyén Hunor által – az alkotók által megélt valóság kap formát.
 
A Nine (Kilenc) mint musical hibáival és erényeivel egy régi békéscsabai előadás és egy nem túl régi film miatt tisztában vagyok. Ismerve a temesvári társulatot, előzetesen úgy gondoltam, kellemes estének nézünk elébe. Az aktuális járványügyi előírások miatt egy részre és két órára maximált produkció kényszerű gazdaságossága látatlanban is vonzónak tűnt. Azzal pedig, hogy egy erdélyi kolléganő megjegyezte, reményei szerint a romániai magyar zenés fizikai színház születésénél lehetünk ott, egészen felcsigázódtam. A gondolat- és alakításhiányos előadás nemcsak kettőnket ért hidegzuhanyként. 
 
A Parasztopera ősbemutatója 2002-ben volt. Pintér Béla és Társulata után nyolc évvel tűzte műsorra a Pécsi Nemzeti Színház Mohácsi János rendezésében, aki 2009-ben kaposvári egyetemistákkal, 2014-ben Szombathelyen újrázott. Emellett egy határon inneni – miskolci – és két határon túli – temesvári és kassai – professzionális előadás készült a Parasztoperából, színre vitték marosvásárhelyi színészhallgatók és a Pesti Broadway Stúdió növendékei. A darab jelentőségét, ne fukarkodjunk a minősítéssel: ikonikusságát egyértelműen mutatja, hogy 2015-ben fesztivált építettek rá, amelyen az addig bemutatott öt produkciót láthatta a közönség. A HolnapUtánra egy koprodukció kapott meghívást: a Szegedi Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház közös előadása, ezúttal tisztán az újvidékiek elővezetésében. (Akik közül néhányan a szegedi verzióban is közreműködnek.) 
 
Jelenetek a Parasztopera című előadásból
Jelenetek a Parasztopera című előadásból
Pintér Béla és Darvas Benedek darabja a történeti és a zenei dramaturgia miatt is viszonylag szűkre szabja a rendezői mozgásteret. Keresztes Attila nem vesz el a humorból, nem csavarja le az egyébként kötelező harsányságot, nem spórolja meg az Állomásfőnököt játszó Mészáros Árpádnak a merevrészeg esést-kelést vagy Elor Eminának Tündérkeként az ordenáréságot, de már a látvánnyal egyértelművé teszi, hogy az eddigieknél jóval komorabb, részvétlenebb Parasztoperát látunk. 
 
Fodor Viola díszletté transzformálja a zene rétegeit. Szakrális és profán, lehet kiégett jászol vagy istálló, lerombolt gótikus kápolna vagy találatot kapott várbelső. Kijelöli Balogék társadalmi státuszát, de annak törékenységére is utal. Szalmabálák, kedves szemű, üldögélő műtehénke oldják a vizuális hangulatot, a fejek fölött, a szürke falra fekete cirkalmányos betűkkel fölfestett feliratként – „Anyám, édesanyám, mért szültél meg engem” – ott lebeg a nemezis. Ajtók híján az ablakon közlekedik mindenki a maga mozgáskultúrájával, ami viszont igen vicces. A sötét múlt, a nem kevésbé derűs jelen és a teljesen reménytelen jövő Papp Janó fekete és szürke jelmezeiben válik anyagivá, a monokrómot a menyasszonyi ruha ragyogó fehérje, a nagytiszteletű asszony bundájának piszkosfehérje és az emlékképekben megjelenő kóboj sziluettjén végigfutó rózsaszín ledcsíkok oldják. 
 
Kínos röhejesség, vissza- és elfojtottság van itt, nem lakodalmi vidámság. És csupa aszimmetrikus, őszintétlen férfi-nő kapcsolat, amelyben a felek nem egymásnak vannak teremtve. Megszokás, permanens gyűlölet, kényszerű elfogadás tartja itt az emberpárokat össze. Egyértelműen kódolva van a helyzetbe, hogy itt valami tragikus fog történni. Csak arra nem számítunk, hogy a tragédia flashbackben zajlik, a jelenre mindössze a bűnnel való szembesülés marad.
 
A képek forrása: HolnapUtán Fesztivál
A képek forrása: HolnapUtán Fesztivál
Ez a Parasztopera el van énekelve, zenélve, táncolva és játszva. Bár inkább típusok és pózok, mint komplex karakterek vannak a darabban, az újvidéki társulat tagjai a darab adta lehetőségekhez mérten összetett figurákat építenek. A Cowboy itt a múlt árnya, ehhez Káli Gergelyben megvan a tartás. Erős pillanatok, amikor Dienes Blanka Julikája a háttérbe szorítottak vágyából és dacából merít erőt, Szalai Bence Rolandjának fejében pedig összeáll a kép, hogy épp az ő jövőjének biztosításáért ölték meg a szülők a testvért. Pongó Gábor alakításában Balog Imre anyagiassága nem adottság, az a feleségének való megfelelni akarásból és bizonyítási kényszerből fakad. A református lelkészi öltözet nem is elnyomja, hanem szinte bekebelezi Ferit. Huszta Dániel nagytiszteletű ura ennélfogva nem egyszerű papucsférj, ő a rá mért házastársi feladatot (csapást) istentől származó kötelességként teljesíti. Etelka stációit a feltétlen odaadás és rajongás állapotából a teljes érzelmi talajvesztésig pontosan mutatja meg László Judit. Totálisan szétcsúszott Mészáros Árpád Állomásfőnöke. A legalja alkoholista, akinek az átlátszó műanyag kannájában nem zöld abszint, hanem szélvédőmosóval kevert etilalkohol lötyög. Ritka tiszta pillanata azonban végzetesnek bizonyul. A legerősebb alakításokat az egymás tökéletes ellentéte feleségeket játszó színésznők nyújtják. A lelkészné (Elor Emina) szivarozása, az alkohol hatására magából történő kivetkőzése – ami levetkőzéssel párosul – a kilátástalan boldogtalanság demonstrációja. Balogné (Figura Terézia) törődve tipeg, gondoskodva sürög-forog, szorosan öleli magához Svédországba disszidáltnak hitt Imre fia szentkép méretű gyerekkori képét. Kitett, nyilvános, hivalkodó szeretettel leplezi, mennyire kegyetlen és manipulatív. 
 
A HolnapUtán Fesztivál a magyar irodalomtörténetben megkerülhetetlen szerepet játszó antológia nyomán kapta nevét, jelentése azonban nem csupán szimbolikusan, hanem a kolozsvári és marosvásárhelyi színis hallgatók részvételével és Tárnoki Márk vezetésével lezajlott workshop miatt konkrétan is értelmezhető. Hogy mit visznek tovább a kurzusból? Őszintén remélem, hogy a fesztivál valamelyik következő kiadásán látni fogom. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek