Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A HARMADIK ÖSSZEVAGDOSÁSA

Matuz János: Húsevők / Escargo Hajója, Pécs
2021. jún. 16.
Örökzöld történet Trója lerombolása egy nőért, vagyis hát inkább megsértett büszkeségből. A pécsi Húsevők ezt a történetet meséli újra Perényi Balázs rendezésében. V. GILBERT EDIT KRITIKÁJA.
A pécsi Escargo Hajója új produkciója a Húsevők címet viseli. Minden jegy elkelt, jelzik az oldalukon, s hogy az időpont egyik fiatal színészük pesti harmadrostája miatt egy nappal előbbre tolódik. Így is ott vagyunk időben nézni a Húsevőket, Matuz János (még az előző évezredben született és ritkán elővett) darabját Perényi Balázs rendezésében. Az előadásban több generáció játszik, akik ráadásul különböző formációkból érkeznek: van tehát átjárás a helyi társulatok közt. (Találkozni velük a Janus Egyetemi Színházban, a Bóbita Bábszínházban, az Oberon Társulatban és a Pécsi Nemzeti Színházban is.) 
 
Ákli Krisztián és Szabó Zsolt
Ákli Krisztián és Szabó Zsolt
Egyszerű tárgyak közt, hétköznapi, jobbára sötét, laza ruházatban játszva kerül elénk két összefüggő történet a görög világból. Az átirat, a rendezés, a határozott színészi játék, az egyértelműsítő gesztusok és a mai, gyakran vulgáris nyelvezet segít a szövevényes mitológiai háttéren való eligazodásban.
 
Örökzöld történet Trója lerombolása egy nőért, vagyis hát inkább megsértett büszkeségből. Helénát sikerül visszaszerezni, Menelaosz azonban nem tud élni vele, miután összekaszabolják a csábítót, Pariszt, s vele együtt megannyi trójait. Belerokkannak mindannyian, akik életben maradnak is. Vér tapad a „szerelemféltésből” elkövetett cselekvéshez. (Az idézőjelbe tett kifejezés nem szerepel a darabban, abból a diskurzusból veszem ottani idézőjellel, amely nem engedi a nyomozati nyelvnek a használatát, hiszen a brutális reakció a megcsalásra, elhagyásra nem kerülhet egy szótári helyre az összetétel egyik tagjával sem. Az előadás mintha e definíció kibontása lenne.) A féltékenységé; a szeretett, bizalmi, birtokolt személy elvesztése utáni állapot véres rajza ez.
 
Állatokat ölnek és dolgoznak fel, de hullák és élők is fetrengenek a tér kitüntetett helyén a kádban. Vágóhíd, húsáztató vályú, kései szülőágy, koporsó, áldozati szentély; benne a rózsaszín-bíbor-vörös árnyalataival rongyok a hússzín teljes skáláján. Szó esik kecskékről, amiket a második felvonásban Menelaosz ellop, a harmadikat, mint mondja, összekaszabolja, hogy azt higgyék az emberek: állattársai martaléka. 
 
Valami készül, ünnepség vagy leszámolás, a zenészeknek sem világos, mire hívják őket. Betoppan Oresztész (Szabó Márk József) is, aki az első felvonásban elhiteti Hermionéval (László Rebeka), hogy ő nem ő; nem az, akit úgy várnak, hogy megszabadítsa a várost a király- és férjgyilkos asszonytól: anyjuktól, Klütaimnésztrától s új élettársától, tettestársától, rokonuktól, Aigiszthosztól. A lány emlékezetes, szégyenlős, gyakorlatlan csókot ad a fiúnak. Kezd derengeni és összeállni a több helyről, nálunk főként a kötelező Antigonéból ismert történet a megtorlás vágyáról. Hisz az asszony annak unokaöccsével, szeretőjével ölette meg férjét. Célozgatnak Agamemnónra, például, hogy nem ismerte jól a borokat, erre a provokációra ugrik Oresztész és védi meg apja becsületét, végezve Aigiszthosszal. 
 
Komlóczi Zoltán az előadásban
Komlóczi Zoltán az előadásban
Az egyik dramaturgiai fordulópont éppen az, amikor kiderül a cselekmény csúcspontján, hogy Agamemnón indítványozta a háborúban: koncolják fel Pariszt. Nem elég nekik Heléna visszaszerzése, aki jönne már magától is, csak hagyják élve szerelmét. A történetet a vándorzenészek javaslatára vonakodva, szorongva végül együttesen idézik fel; azt is, hogy Heléna végignézte Parisz legyilkolását. Kell az áldozat, a bűnbak, nem lehet vérbosszú nélkül visszavonulni Trója falai alól:   
MENELAOSZ: Én akartam. De jött… Agamemnón…
HELÉNA: Az egész életedet mások törvényei szerint élted le.
MENELAOSZ: …hogy a csatában elesettek várják… mondott egy különös szót a bátyám: várják a részüket. 
Mindennek súlya, szégyene, terhe ránehezedik a családokra, az államra. Heléna álcázva, cselédként él Menelaosz mellett, miután visszatérnek eredeti lakhelyükre, ahol a cselekmény jelenében feltűnik lányuk, Hermione is. Nem ismeri, nem ismeri fel szüleit, s miután lelepleződnek, nem tudja megbocsátani anyjának, hogy tíz évig felé se nézett. Oresztészt is elutasítja már, aki, ha anyját állítása szerint nem is ő (az előadásban felhasított ruha jelzi a tőrvágást), de nagybátyját találkozásuk óta meggyilkolta. 
 
A lány a szelíd, mamlasz, mértéktartó Püladészt (Szabó Zsolt), Oresztész barátját választja, aki visszafogná barátját, sikertelenül. Ő a bort sem hajtja fel a kehelyből, ellentétben a többiekkel, akik folyton isznak, aminek szimbolikus értéke a közösségvállalás – Oresztésznél is, aki elfogadja az italt mind Aigiszthosz, mind Menelaosz invitálására, pedig ráment a mája (kéri is hozzá a javasolt olajat és citromot, hogy kibírja). A bor fellazítja és eltompítja, módosítja Menelaosz tudatát. Tévképzetekhez vezeti: még mindig gyötri a csábító alakja, látja kisurranni Heléna ágyából, mondja, pedig szemük előtt koncolták föl a szerencsétlent.
 
Herczeg Adrienn, Ákli Krisztián és Szabó Márk József. A képek forrása: Escargo Hajója
Herczeg Adrienn, Ákli Krisztián és Szabó Márk József. A képek forrása: Escargo Hajója
Nincs tehát kiút a sérelemből, mutatja fel az előadás, legalábbis a bosszú nem oldja ki azt. A trójainál monumentálisabb féltékenységi drámát nehéz elképzelni – civilizációnk ezt emlegeti, aztán még talán Othellóét. Belerokkannak az elkövetők, túlélők. Gyerekeik nem értik a titkolózást, s amikor kibukik azok tartalma, sem lesz jobb a helyzet. Lelepleződik a szegény mártír, a meggyilkolt Agamemnón bűne, akit a vak zenész névtévesztéssel Menelaosszal azonosít (gyakori az identitásfedő névjáték máshol is) a mészárlás elmesélésekor. Menelaoszra sincs miért felnézni az ifjaknak, mindmáig gyötri feleségét. Újraépíttetné a házat, társakat keres hozzá, hallucinál.
 
A záró jelenetben Püladész elkezdi ízlelgetni a bort. Megalkuvás, belesimulás ez – vagy újratervezés a romos alapokra építve az eszköz óvatos, gyógyító használatával, más irányt véve? 
 
PÜLADÉSZ: A gondos kezek, az esti lámpa fénye, a fényben repkedő bogár szárnyának zaja, a távoli hegyek csendje, a hintaszék karfája, a megszegett kenyér illata… itt van ebben a borban minden… Idő kell… Erről szól a bor. Az időről.
Mégsem ezzel fejezem be, hanem a két érett színész, Herczeg Adrienn és Ákli Krisztián dicséretével. Ők alakítják mindkét házaspárt szerepük összes színével, brutalitásával, fájdalmával, az elvadult, elvakult elmeállapotokkal, kölcsönös gúzsbakötöttséggel, a folyamat érzékeltetésével. Alávetettséggel, nyomorúsággal, kirobbanással, megkötözöttséggel; csúnyasággal és a szempillantás alatt megváltozó szemvillanás, testtartás, hanghordozás transzformáló csodájával. Ákli fergeteges magyaros kecsketánccal őrjöng, bemutatva a lerészegedés stádiumait is. Gyönyörűséges közös, elemelt pillanatukban, amikor megszépülve elhitetik magukkal is egy percre, hogy talán visszatalálhatnak egymáshoz, emlékeznek Helénával való megismerkedésük napjára.
 
Ez a férfi, aki ünneplőbe öltözik az alkalomra, amikor újra akarja ülni az esküvőjét álcselédjével, amikor lehullanak róluk a göncök, s fess párként jelennek meg, nem tudja feledni ezt az egyszer volt szerelmet. „A leggyönyörűbb asszony volt, akit a hátára vett a föld. Egyszer adatik meg az életben egy ilyen szerelem… gyöngéd… áldozatos… fájdalmas figyelem…” Heléna válasza a jelenvalóságban: „Verd a földre!” 
 
A szenvedélybetegségekkel is színezett családi tabló a mű végén visszaköszön más escargós előadásokból, azokban sem tudni, lesz-e progresszió a generációváltáskor, s a lelepleződött felmenők bűnei, terhei a véres göncökkel együtt áttolódnak-e az utódokra, akik folytatják a marcangolást. A bizakodva, tisztán felemelt borospohár most ott a levegőben.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek