Xtrém / Netflix
2021.06.16.

Felbolydul a barcelonai alvilág, amikor a Japánból hazatérő Lucero átveszi a családi bizniszt. A spanyol Daniel Benmayor ebből forgatott extrémnek tűnő, valójában csupa nosztalgiával átitatott akciófilmet. A rajongók elrévedve számolhatják a bőségesen hulló halottakat, és felidézhetik a műfaj aranykorát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Vajon hogyan festene egy, mind a szüzsében, mind a halottak számában a nyolcvanas évekre emlékeztető akciófilm a 2020-as évek elején? Azóta a műfajnak volt egy-két reneszánsza, újrafogalmazása (főként a Wachowski testvérek Mátrixa vágott új csapást) és kifulladása, ma leginkább a képregényfilmek töltik be azt az űrt (?), nem születtek új Schwarzeneggerek, Stallonék, de még Bruce Willisek sem. A világot manapság másként mentik meg, a bosszút máshogyan intézik.
 
A spanyol rendező, Daniel Benmayor azonban úgy vélte, felhalmozódott már annyi nosztalgia és új keletű érdeklődés a régi és új rajongókban, hogy érdemes előrukkolni egy kőkeménynek tűnő akciómozival. Lehetőleg úgy, hogy az ne legyen múzeumba illő darab, de kábé úgy nézzen ki és arról is szóljon, mint a klasszikusok. A film címe – Xtrém (Xtremo) – is jelzi, hogy itt most valamilyen különleges és szélsőséges szórakozásra lehet számítani. Hasonlóval próbálkozott korábban Rob Cohen is, amikor XXX címmel az épp felszálló ágban lévő Vin Diesellel forgatott az extrém sportokra és extrém jelenetekre építő, nagyon fiatalosnak tűnő akcióorgiát. (Ám amint főszereplőt cseréltek, a dolog meg is bukott.) Ilyen irányú igényeit Diesel ma a végtelenségig nyúló Halálos iramban szériában éli ki, amely tán az utolsó menedéke a képtelen akciók iránti rajongóknak.  
  
Ezekhez képes az Xtrém cseppet sem extrém, igazából egy olyan jelenet sincs benne, amely csak megközelíthetné a fenti alkotások szélsőségeit, amelyek már a józan ész és a fizika határain kívül esnek. Persze az akciófilmek rajongóinak pár alapvetést mindig is el kellett fogadniuk, vagy legalábbis a szórakozás kedvéért nem illett szóvá tenniük. Gyorsan gyógyuló vagy épp eltűnő sebek, hogy minél hosszabb legyen a végső leszámolás, olyan ütések, amelyektől egy egészséges pesti lakos két hétig nyomná az ágyat, itt csupán előjáték, és már az sem bántó, hogy a hős mindig célba talál, míg a statiszták a falakat pöttyözik csupán. Ezért szeretjük: a hős érinthetetlen, ha meg is sebesül, a fináléra összefoltozzák, hogy vagy a nővel, vagy a pénzzel (szerencsés esetben mindkettővel) hagyja el – a folytatásig – a várost.
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből 
Benmayor filmje tán csak annyiban extrém, hogy itt szinte bevett szokásnak számít, hogy a gonosz, új maffiavezér és emberei leszámolnak mindenkivel, aki az útjukba kerül: nők, gyerekek, senki sincs biztonságban. A csetepaté háttere most Barcelona, de egy-két madártávlatból felvett, szépséges jeleneten kívül semmit nem tud hozzátenni a filmhez, az Xtrém bárhol, bármilyen nagyvárosban készülhetett volna. 
 
A japán jakuzáknál bonyolított szakmai kiképzés után hazatérő Lucero (Óscar Jaenada) úgy dönt, átveszi a családi bizniszt apjától és testvéreitől (akik nem édestestvérei, csupán fogadott gyermekek). Ez persze némi vérrel és kegyetlenséggel jár, így az Xtrém már az első tizenöt percben elfogyaszt egy mérsékelt Rambo-film által megmozgatott statisztamennyiséget. Az új vezér nem is kegyelmez senkinek, se az őrök, se a kábszert bezsákoló melósok nem menekülnek. De ahogy az lenni szokott, Max (Teo García) és María (Andrea Duro), a két „testvér” csodás módon megmenekül a halál torkából. Bár az igen kemény, korábban a család bérgyilkos ügyeit vivő Max fia az áldozatok között van. 
 
És innen a megszokott bosszútörténet logikája szerint megy minden tovább. Némi fűszert a spanyolul beszélő, jakuzaként viselkedő és szamurájként harcoló szereplők adnak. Persze a film sok mindent idézőjelbe tesz, bár nem egyértelműen, így néha alaposan el kellett töprengenem azon, hogy csak én látok bele némi iróniát a jelenetekbe, vagy ez már annyira komoly, hogy paródiába csap át. Most is az elsőre tippelek, mert ennyi teatralitást, pózt, manírt nem is lehet másként felfogni.
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Mindezek ellenére vagy épp ettől, az Xtrém jó szórakozást nyújt annak (ha technikailag nem is annyira politúrozott, mint Vin Diesel trendi filmjei, de nem is nyúl bántóan olcsó megoldásokhoz), aki a munkahelyi stressz levezetéseképpen nézi meg, s nem akar közben különösebben gondolkodni. A film gördülékeny és látványos, a humorról a két testvér pártfogásába vett fiú, Leo (Óscar Casas) gondoskodik. 
 
A hasonló alkotások esetén nem is annyira a történet átláthatósága (itt minden úgy fog történni, ahogy azt sejteni lehet), sokkal inkább az akcióbetétek jó ritmusa és a főhős sármja/keménysége a döntő. Nos, itt egyikre sem lehet panasz. Az Xtrém nem ül le, mindig van valaki, akit épp el kell verni, meg kell ölni, és Max remek reinkarnációja a nyolcvanas évek kigyúrt karaktereinek, akinek öklétől még a sótömb is könnyeket kezd izzadni. 
 
És ez épp elég: a rosszak elpatkolnak, a jók túlélik, a világ egy kicsivel nyugodtabb hely lesz. Néha ennyivel is be lehet érni. Csak erősen képzeljük hozzá az idézőjeleket.