Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MADÁRTOLL AZ ORRHEGYEN

A MIKAMO online koncertje / BMC
2021. máj. 9.
Eredetileg tavaly hangzott volna el a MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar koncertje, amely talán ezért kapta az „Előre nem látható következmények” címet. És persze azért, mert a műsoron szereplő kortárs darabok mindegyike a tünékenység, az esetlegesség témáját járja körbe. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.

Az est karmestere az együttes vezetője, Ajtony Csaba volt, akinek ősbemutatója is elhangzott a koncerten – de ne ugorjunk előre.

Eötvös Péter Levitation (2007-2010) című darabja inkább az érzékekre, mint az intellektusra ható zenei költemény. Programja (vagy legalábbis inspirációja) is ismert: a szerzőt egy kínai opera ihlette, amelyben az artista madártollat egyensúlyozott az orra hegyén, majd azt könnyed lélegzettel a levegőbe emelte, táncoltatta, lebegtette, és hagyta visszahullni az orrára. Két klarinétszólistája van a darabnak (egy A-, illetve egy B-hangolású klarinét, Petra Stump-Linshalm és Heinz-Peter Linshalm által megszólaltatva), de itt a szólistai szerep a levegőben tartott tollhoz hasonlatos, amelynek helyzete az őt levegőbe emelő artistától függ.
 
Ajtony Csaba
Ajtony Csaba

A Levitation inspirációjáról tanúskodik a kínai fűszerezés is: a második tétel elején a bőgő az erhu nevű kínai vonóshangszerre emlékeztetően frazíroz, a dallamalkotásban is megjelennek pentaton fordulatok. A mű utolsó harmadában felbukkanó petruskai karakter pedig újra megerősített benne, hogy Eötvös a modernitás (1910-45) és az újzene szintézisét végzi. A zeneszerző számos művében a játékos, színes fantáziájú Sztravinszkijjal éppúgy rokon, mint nagy pályatársaival, Ligetivel vagy Kurtággal.

 
Ősbemutatóként hangzott el Tornyai Péter alkotása, a Vonósszimfóniák, amelynek zárójeles alcíme egyszerre liszti és vallásos allúzió: Sursum corde, tehát „emeljük fel szíveinket” helyett „emeljük fel húrjainkat”. A tizenegy perces darab alaptónusa a zeneszerző saját szavai szerint „installáció-jellegű, kontemplatív”, aki ezzel szembe egy „dramatikus-narratív” Beethoven-idézetet állít. Érteni vélem, milyen problematika ihlette az alkotást, s méltányolom a hegedűkre, brácsákra és szólócsellóra (Onczay Zoltán) írt kompozícióhoz szükséges hangszereléstechnikai tudást. Ugyanakkor némiképp öncélúnak éreztem a művet, amely a hallgató számára nem sok örömet tartogatott.
 
A koncert egy ismert modern remekművel folytatódott, Ligeti György Ramifications nevű opuszával, amely egyébként hasonló Ariadné-fonalat követ, de kitalál a labirintusból. Ligeti művében a két részre osztott, egymástól negyedhangnyi távolságra hangolt együttes dramatikus viszonyt teremt – tudniillik a negyedhangos feszültséggel –, s végül éppen ez a dramaturgia idéz elő kontemplatív állapotot, és teszi izgalmassá a befogadó előtt a hallott folyamatokat. Kiváló előadás volt, pedig az online tér nem az efféle, sajátos atmoszférát teremtő muzsika érdekében működik.
 
Végül Ajtony Csaba Ballada című kantátájának premierjét hallottuk Bodrogi Éva énekével. A mű Dragomán György szövegére született, amelyet az író a 2016-os Textúrára alkotott. A szövegben egy nő monológját halljuk, a történet A kékszakállú herceg vára furcsa variációjának is tekinthető (egyetlen konkrét utalást találni Balázs Béla szövegére: „azt mondtad, (…) én vagyok a legszebb asszony”), de annak mitikus mélysége nélkül. A nő egy asztalost szeret, aki szaunát épített szerelmi légyottok helyszínéül, de hűségre nem hajlandó. Történetük szépsége csak felszínes, szerelmük bukása pedig komikus. A férfi kizárja a nőt a szaunából, akinek csupán az üres fenyegetődzés marad: engedj be, különben kettéfűrészelek mindent. Ajtony Csaba zenéje fokozta Dragomán szövegének nyughatatlan, sodró tempóját, az erotikus, szenzuális alaphelyzet a megfelelő tempóban vált abszurddá és komikussá.
 
Elvégezve a tájékozódást az új művek sűrűjében csak most térek rá a zenekar – az előadók – méltatására. Egy kortárs kompozíció sikere ugyanis hatványozottan múlik annak interpretálóin. A MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar ragyogó minőségben adta elő ezt a nehéz műsort, a karmester világos intéseinek hála precíz hangképeket formálva, játékosan, humorral és lelkiismeretesen.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek