A csókos asszony lovagjai / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
2021.04.20.

Végre észhez tértek a Kosztolányi társulatának színészei. Nagyon reméljük, hogy Urbán András, az előadás rendezője, a színház igazgatója hallgat rájuk. És a szívére, ha van neki. PROICS LILLA LELEPLEZŐ KRITIKÁJA.

Ki gondolta volna, hogy ezek a mindig is helyes emberek ennyi év színpadi üvöltözés, meztelenkedés, nemiszervmutogatás után még képesek visszatérni a szakmájuk alapjaihoz, és visszaállítják a színház értelmét és normális esztétikáját. Csodák csodája, ezek a bájos fiatalemberek nem felejtették el, hogyan kell rendesen odaverni a csárdást. Hát, ezt is megértük: rámás csizmában, selyemben, mentében, paszományban, sujtásban, tisztességes nemzeti színekben láthatjuk ezeket a szép fiatalembereket – nem pedig terepmintás gyakorlóban és katonai bakancsban, hogy gyomorbajos kesergés meg irritáló ordítozás után, szégyen ide vagy oda, kényszeredetten lemeztelenedjenek.
 
Tényleg az utolsó pillanatban fordultak vissza a jó irányba a borongó, sőt (!), mardosva gúnyolódó nemzetrontásból – mindabból, amit eddig műveltek... Csodálkozni fognak az övéik, akik úgy hitték eleddig, hogy ez a társulat nekik játszik. Most szólok: eleinte diszkrét értetlenkedés lesz, majd vattacukormázas szemrehányás az egyesült nemzetvesztők közt, akik folyvást a végeken bujtogatták a határokon kívül rekedteket, amire aztán rájönnek, hogy vége, ezek a színművészek nem csinálják tovább a kedvükre való kitekert, normalitástól elrugaszkodott előadásokat.
 
Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból
Most kiderült az eddig elfajzottnak tetsző színészekről feketén-fehéren, tudnak szórakoztatni. Megkockáztatom, szeretnek is. Az előadásból persze az is kitűnt, éppen Urbán András az, aki mindeddig akadályozta ezt, de úgy látszik, a járvány akkora bajt hozott a színházakra, hogy kénytelen volt hagyni, hogy a színészei vegyék át az irányítást. 
 
Kimondom. Urbán András nem akadályozhatja tovább az igaz művészetet. Angazsált színház? Na, nem: amikor úgy táncolnak és énekelnek ezek a drága művészek, hogy kisarjad a vetés abból a mélyen szántott bácskai anyaföldből! Nagy megindultságukban azt is elmondták, hogy Urbán András folyton azt kéri a tőlük, hogy ne színészkedjenek – tisztára, mint a Mohácsi, a másik díszpinty. De kérdezem én, mi az eget kellene csinálniuk, ha ebből szereztek diplomát. Színészek! Hát ki színészkedjen? A miniszterelnök? Vagy az ellenzék? Jól néznénk ki.
 
A mai baloldali médiatúlsúllyal terhelt ízlésterror uralta zenei elvárásoknak rendkívüli bátorsággal állt ellen Szerda Árpád. Jegyezzük meg a nevét, mert amit itt villantott a fiatal zeneszerző, az Zerkovitz Béla és Kálmán Imre zsenijéhez mérhető. Mindenkit nagyon kérek, ne kezdjen elmélkedni arról, hogy mennyire volt ez a zenei világ népnemzeti, és mennyire voltak ezek a fent emlegett urak originál talajmagyarok. Operettmagyarság kell a jónépnek, nem pedig sznobéria, siratóénekek meg viaszhenger.
 
Fotók: Szerda Zsófia. A képek forrása: Kosztolányi Dezső Színház
Fotók: Szerda Zsófia. A képek forrása: Kosztolányi Dezső Színház
Az előadás különlegessége volt, hogy egyszer csak színre lépett a rendező. Mindenki a szemtanúja lett, aki bejutott a foghíjas nézőtérre, hogy micsoda vehemensen ront neki a végre éppen szárba szökkenő színészi öntudatnak, ami a szindikalisták legfőbb szervező erejévé vált. Élő egyenesben néztük végig, ahogy Urbán a nyilvánosságunk előtt sem átallotta megalázni, manipulálni a színészeket. Mi pedig csak nevetgéltünk, felhőtlenül, mintha ez tényleg vicces lenne. Érdekes megfigyelés, mit tesz velünk a rivaldafény, már akkor is, ha csak nézzük: egyből elfelejtjük a kínos, netán felháborító dolgokat, ha pedig ráadásként felcsendül a zene, az egyenesen olyan, mintha azonnali agyátültetésen estünk volna át.
 
Mi tagadás, valóban majdnem totális színház volt, azonban néhol elpattant az igaz művészet aranyporos vezérsodronyának egyik-másik fonata, és ott a művészek magukból kikelve, fékevesztett káromkodással igyekeztek hatást gyakorolni ránk. Máskor pedig éppen azzal, hogy az untig ismert, originális változatot helyezték elénk, nyilván azzal a kihívással, hogy még így is olyan átütő hatással képesek énekelni, amivel biztosan sikert aratnak. Rájöttem: direkt csinálták.
 
Búbos Dávid, Dedovity Tomity Dina eh., Fülöp Tímea, Horváth Blanka eh., Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Verebes Andrea szívós szindikátusnak bizonyult a rendezővel, továbbá Góli Kornélia és Oláh Tamás dramaturgokkal szemben. Lám, érdemes operettben is operálni az urbánusok versus népnemzetiek szembenállásával.
 
Szerző: Proics Lilla